A nap fotója: Szeptember - a képek

Míg a hónap elején úgy gondoltam, hogy talán ez lesz az utolsó, és abbahagyom, a hónap közepére már megváltozott a véleményem a játékot illetően. A tanév beindulásával ugyanis annyi munka szakadt a nyakamba (nyakunkba), hogy nem tudtam, belefér-e majd az időmbe ez a kis játék. Nem maga a fénykép elkészítése a gond (bár néha az is okoz egy kis fejtörést), hanem a megosztás, és a kommentek megírása. De végigcsináltam, és folytatom októberben is. Aztán hogy később mi lesz, majd meglátom, mivel a játékot nagyon élvezem. És szeretném, ha minél többen csatlakoznátok a játékhoz. Ismerjük meg egymás gondolatait, érzéseit!  Jöjjenek a képek!

1. Együtt
Szívesen tettem volna ide fel egy képet a férjemről és rólam, vagy a gyerekeimről mint ahogy azt sok külföldi játékos is csinálta, sajnos nem hagyták. Így második verziónak maradt a kutyám. Vele talán már többet vagyok együtt, mint a férjemmel, mert állandóan a nyomomban van. És nem elég, hogy a nyomomban van, de már uralkodik is rajtam. Mindig eléri, hogy azt csináljam, amit ő akar.

2. A nevem kezdőbetűje

Lehet, hogy most kicsit elrugaszkodtam a témától, de ezt a vázát meglátva a szekrényben, a mai téma jutott eszembe. Végül is I, mint Ilona. Hát ez egy szép, kövér I betű. Igaz?

3. Vonalak
Ötlet híján gondoltam, lefényképezem egy jó megvilágításban a villanyvezetéket. Aztán valahogy a tenyeremre esett a tekintetem, és előttem volt a válasz. Nem tudom, mennyire vehető ki a fényképen az életvonalam, de tuti, hogy legalább 100 évig fogok élni. Középtájékon van egy törés. Akkor voltam 42 éves. Így jött ki a minimum 100.

4. Egyedül
A képen egy ismeretlen cicus ül a kapunk előtti vízelvezető árokban. Egyedül. Nem tudom, honnan jöhetett, de ahogy délután hazajöttünk, ott járkált a kapunk előtt. Ne tudjátok meg, hogy a kutyánk milyen iramban rohant ki a kapun, "barátkozni" akart vele. Még jó, hogy hallgat ám, és így a cicus komótosan üldögélhet.

5. Örökre itt
A halottaink örökre a szívünkben élnek, legalábbis én így vagyok az enyémekkel. Lehet, hogy ez lehangoló egy kicsit, de sajnos, hozzátartozik az életünkhöz. Tavaly azt kértem az anyukámtól, hogy menjünk le Golopra, és keressük meg az ott nyugvó halottaink sírjait. Szégyen, nem szégyen akkor voltam ott először életemben. Ez a sírhely a dédnagyapámé volt, majd a fiatalon elhunyt lányáé lett.

A sírfelirat a következő:
Állj meg élő, ide tekints, itt nyugszik egy drága kincs. Férjének hű hitvese, kisfiának, szüleinek drága kincse.

6. Felkészülés
Lassan az egyetemen is elkezdődik a tanév, a lányom össze is csomagolta azokat a dolgokat, amiket másnap a beköltöztetéskor magunkkal vittünk. Most kényelmesen befért minden a kocsiba, nem úgy, mint júniusban, amikor épp, hogy be tudtuk zárni a csomagtartót és a hátsó ajtókat.

7. Fehér 
Tavaly elhatároztam, hogy jobban odafigyelek a bőröm és a körmeim ápolására. Hát,.... nem mondanám, hogy sikerült. De a mai téma miatt kilakkoztam a körmeimet, fehérrre. Aztán annyira rosszul sikerült, hogy muszáj voltam rámenni még valami csillámmal, hogy a látvány elfogadható legyen. Ez lett a végeredmény. Bevallom, siralmas látvány. Nem a körmöm, hanem a kezem. Tény:öregszem. Ideje komolyan venni a fogadalmamat. (Vagy csak sokat dolgoztam, és a kezem sínylette meg egy kicsit éppen?)

8. Én készítettem
Az utóbbi pár hétben annyira sok dolgom volt, hogy nem maradt idő a horgolásra. Már nagyon hiányzott, és mivel az egyetlen baglyomat elajándékoztam, horgoltam újabbakat. Itt még hiányzik a csőre, de azóta az is elkészült, és a társai is kész formát nyertek.

9. A falon
Évekkel ezelőtt, a második osztályomtól kaptam egyik tanév végén, pedagógusnapra ezt a szép fali díszt. Azóta is kinn van a falon, és jóleső érzés fog el, ha ránézek. Az az osztály volt pályafutásom legjobb osztálya. A tanulók fele jeles és kitűnő volt. Abban az osztályban élmény volt tanítani. Most azért sokkal nehezebb.

10. Édes
Az én édes kisebbik lányom nagy munkában volt ma, sütött-főzött egész nap. ( Olyan ötletei vannak, hogy eszembe nem jutna kipróbálni. Baracklekvár és kecsap együtt, plusz csípős szósz hogy hangzik? Csirkecombhoz?) Én elvetemült meg elfelejtettem, hogy ma van a névnapja!!!!! Még jó, hogy a férjem súgott, de szégyelltem magam, hogy ez kiment a fejemből. A desszert is nagyon finom, és nagyon-nagyon édes volt. Muffin banánnal és karamellaszósszal, amit szintén ő készített. Az ünnepelt lepett meg minket. Az ilyen is ritka.

11. Mit csináltál ma
Ma egészen fél háromig az iskolában dolgoztam. Zsuzsi elmondásához hasonlóan ez nekem is sok mindent foglal magába, de én most  nem részletezem. Aki nem lát bele a dolgokba, úgysem érti meg, hogy mennyi munkával is jár a tanítás. Néha (mint ma is) olyan érzésem van, hogy nem sok eredménye van. Két hete járunk suliba, de még nem nagyon rázódtak vissza a gyerekek, a tanmenet viszont óriási tempót diktál. Délután az elsős-másodikosoknak kreatív szakkört tartottam. Végre egy kis pozitív élmény!

12. Árnyék
Nem sok dolgot fűznék hozzá. Szeretem a napsütést, és az árnyékokat. Ez egy különleges törzsű fáé, az iskolánkban.

13. Váratlan
Általában az életem váratlan események sokasága. Soha sem tudom még reggel, hogy mi fog aznap történni. Éppen ezért volt vicces, hogy ezen a napon, véletlenül, semmilyen váratlan dolog nem történt. Így egész estig töprengtem, hogy mit is fényképezzek le. Végül is csaltam, mert másnap készült a kép, bár kíváncsi lennék, így utólag, hogy előző nap is ott volt-e a kisebbik szobájában, vagy csak aznap, mikor én láttam: Szivárvány.

14. Folyadék
Nagyon szeretem a banánt, nem tudom, mennyit bírnék megenni belőle. Aztán rákattantam a banán shake-re, így, ha banánt veszek, biztosan készítek. Imádom!

15. Évszak
Más országokban most éppen tavasz közeleg, így olyan érdekes látni a rügyező fákat, szirmot bontó virágokat. Nálunk ugye ősz van, és a természet éppen pihenőre készül. Ilyenkor legnagyobb kedvenceim a különböző színekben pompázó levelek.

16. Keret
Pár éve egy használt árukat árusító piacon akadtunk rá a képen látható tükörre. Mivel a kisebbik éppen eltörte a sajátját, nem volt kérdés, hogy megér-e nekünk 2000 Ft-ot. Lefestettük pirosra, így szinte beleolvad a háttérbe.

17. Előttem
Ma sok minden volt előttem: javítanivaló, órai munka, tanmenet, kitöltendő papírok, finom étel, stb, stb. Amit most megmutatnék, az a mozgó bagoly, amit egy korábbi bejegyzésben mutattam. A szerdai kreatív szakkörre készülve készült ez a cukiság. (Nem a szárnyait mozgatja, ahogy én elsőre gondoltam, hanem a fonálon halad fel-le.)

18. Évjárat
Ha évjárat, nekem a kocsik, motorok, vagy egy finom bor jut az eszembe. Mivel régi évjáratú borunk nincs (meg amolyan sem), és a robogónk éppen elromlott, kénytelenek voltunk szerelőhöz vinni. Ott láttam ezeket a régi motorokat. Nem tudtam közelebbi képet készíteni róla, de aki jártas a motorokban, biztosan felismeri ezeket.

19. Mi ez? 
Sokat agyaltam, hogy mit kellene lefényképezni, de amit szerettem volna a suliban, a nap folyamán kiment a fejemből. Itthon meg nem nagyon akad rejtélyes, különleges dolog. (Bár a sulis se lett volna rejtélyes, csak a régiségéből adódóan sokan már nem ismerik.) Így maradt egy egyszerű dolog, közelről. Szerintem tuti, mindenki felismeri, mi ez.

De azért utólag lefényképeztem azt a bizonyos dolgot is. Felismeritek, mi ez?

20. Reggel
Ma annyira korán volt reggel, hogy még éjszaka volt, mivel a férjem korábban ment dolgozni. Negyed négykor hullócsillagot és szép teliholdat láttam, csak fotó nem készült róla. Nagy nehezen tudtam csak visszaaludni. Bezzeg a kutyánk! Mindig elmosolyodok, amikor meglátom, hogy milyen biztonságban érzi magát, hogy ilyen pózban alszik. Persze benn a házban, a lányom ágyán.

21. Rule of third
Ez egy fotózási technika, hogy ne a középpontba kerüljön, amit fényképezni akarok, hanem a kép alsó vagy oldalsó harmadába. A játék kitalálója a honlapján elmagyarázza, hogy miért is érvényesül így jobban egy kép, és igaza van. Mivel hétvégi téma, nem maradt más, mint a hegy és a rajta álló kis házikó. Végül is nekem tetszik.

22. Mosoly
Ezt a képet nem osztottam meg csak 23-án a Facebook-on, ugyanis a lányomról készült, az európai kiránduláson, 22-én Frankfurtban, egy autókiállításon. Sajnos nem tudtam vele kapcsolatba lépni, így az engedélye nélkül nem akartam megosztani. (Bár igaz, hogy ezt a képet ő is a Facebook-on keresztül osztotta meg velünk, és az ismerőseivel. De ugye az engedély, az engedély. Hol lennének akkor a személyiségjogok?) Hát nem édes? Nem mintha annyira nagy autómániás lenne, csak a poén kedvéért készült a kép, már ha ott járrt, no meg az apjának, aki oda van a Forma 1-ért. (Bár nem tudom, hogy ez vajon Forma 1-es vagy éppen Rally-s ruha? Van egyáltalán különbség? Hű, de tudatlan vagyok, ezen a téren!!!)

23. Gyerekkori
Miközben azon gondolkodtam, hogy mit tudnék lefényképezni, ami a gyermekkoromat idézi, előszedtem a régi fényképeket. Így ehhez a naphoz több képet töltöttem fel, ugyanis szerettem volna megmutatni mindet. Bár nem mai képek, de szívemnek mind kedves gyerekkori emlék, és meg is vannak.

Ötödik születésnapomra kaptam egy szép alvó és járó babát. Jó drága lehetett, vigyáztam is rá, mint a szemem fényére. (Rita babának neveztem el, most már 41 éves.) Aztán, mikor a lányaim megszülettek, odaadtam nekik. Mert ugye egy szülő nem lehet irigy a gyerekeivel szemben. Sajnos a baba (bár még megvan,) járni már nem tud, valami úgy elromlott, elmozdult a belsejében. Az arca nem piszkos, hanem az idő "vasfoga" látszik rajta.

És itt egy másik, a fénykorából, a húgommal. (Fotós által készített fénykép!! Kár, hogy nem színes!)

Szintén a húgom, és Böbe baba. Még "ő" is megvan, (a padon) talán egy keze hiányzik, no meg a ruhája. Ő idősebb, mint Rita.

És a hintaló, ami olyan masszív, hogy a gyerekeink sem tudták elnyúzni. Még mindig jó, csak a bársony szövet kopott meg egy kicsit, fenn van anyukámnál. A képen a bátyámmal vagyok lefényképezve, nem is tudom, vagyok-e 3 éves?

24. Tér, hely
Nem tudom, említettem-e már, hogy augusztusban jubiláltam, és nem elég, hogy 25 éve tanítok, de ez az első munkahelyen. Sőt, ha jól emlékszem, ugyanabban a teremben vagyok immár 16 éve. Kicsit összeszoktunk, próbálom otthonossá tenni, hogy ne csak én, de a gyerekek is jól érezzék itt magukat. Hát jól is érzik, csak ... tanulni ne kéne.

25. H mint ...horizont
Reggel hatkor, mikor a kutyát eresztettem ki, ez a látvány fogadott. Nem hazudok, ha azt mondom, még sosem láttam ilyet napkelte előtt. Gyorsan le is fotóztam. Aztán elkezdtem agyalni, hogy mit is fényképezzek majd a mai naphoz. Aztán, mivel ezt a képet mindenféleképpen meg akartam mutatni, kitaláltam, hogy legyen hajnal. De ugye reggel 6 óra nem nagyon mondható hajnalnak, de eszembe jutott, hogy a múlt hónapban volt feladat a horizont. Tessék: horizont szeptember 25-én reggel (majdnem hajnalban).

26. Görbe
Tegnap egy szép ajándékot kaptam, egy kedves ismerősömtől. Egy játékot hirdetett a blogján, és én voltam az egyik szerencsés, így megkaphattam ezt a gyönyörű nyakláncot. Így nem volt kérdés, hogy ma, amellett, hogy viseltem is, le is fényképeztem, mivel megfelel a kritériumnak.

27. WTF?: "Mi a fene?" 
Mikor ezt a témát megláttam, ellátogattam a külföldi oldalra, hogy valami ötlete merítsek, mit lehetne lefotózni. Arra gondoltam, hogy majd egy tanítványom dolgozatát lefényképezem, mert ők is tudnak olyanokat írni, amitől az ember haja szála az égnek áll. Hogy mégsem erről készült a kép, annak az az oka, hogy tegnap (26-án) megérkezett a Tappancs és Tudorka újság. A pedagógusok számára is készül kiadás, amit megkaptam és hazavittem. Otthon el is felejtkeztem róla, csak ma reggel szedegettem ki, hogy ne vigyem vissza, és néztem bele. Hát, meg is lepődtem. MI a fene? Ugye, ti is meglepődnétek, ha egy kiadványban látnátok viszont a fényképeteket?

28. 10:00
Szombat lévén később indult a nap, és mivel a tegnapi napba már nem fért bele minden, szombaton délelőttre került. Egyik ilyen dolog, hogy virágot vigyünk a temetőre. Le is fényképeztem a sok szép virágot, de a temetőben "ő" fogadott minket. Így a virágok maradtak, bár mint második lehetőség ide azért csak feltettem. Olyan szépek, úgy szeretem őket!

29. Arany
Már a legelső olvasásnál nem volt kérdés, hogy mi fog ehhez a témához kerülni. Elsőáldozásra kaptam nagymamámtól ezt az arany nyakláncot, így immár 38 éves. Nagyon ritkán viselem, mert félek, hogy beleakad valamibe és elszakad, vagy ne adj' Isten, elhagyom. és azért formáz szív formát (többek között), mert 24 évvel ezelőtt ezen a napon született a nagyobbik lányom. Neki is ezt a képet küldtem Facebook-on.

30. Mire bukkantál ma? 
Akik rendszeres olvasóim, azok előtt lassan nyitott könyv lesz az életem, de azt még nem mondtam, hogy gyűjtöm a pénzt. Persze, mindenki gyűjti, gyűjtené.... . Nem is arról a pénzről beszélek, hanem a régi, illetve a külföldi pénzekről. A múltkor a postán olyan ötveneseket kaptam, amit valamilyen alkalomra adtak ki. (Biztosan tudjátok, láttatok már ti is olyat.) Szóval a lényeg: be akartam tenni a dobozkába, de nem találtam. Nyáron volt egy kis pakolászás, innen oda, onnan ide, így ennek is más helyet találtam. Nem hagyott nyugodni, így ma megkerestem. Szerencsére nem kellett sokáig keresni, így meg tudom nektek is mutatni az én kis gyűjteményemet.

Ugye nem felejtettétek el: akik beneveztek a játékra, október 4-ig kell, hogy valamilyen formában eljuttassák hozzám a képeket. Sorsolás okt. 4-én este 20:00-kor!