Összevont osztályban tanítok

Mióta a pályán vagyok, minden osztályommal más-más tankönyvcsaládból tanítottam. Persze, amúgy sem lett volna unalmas a tanítás, mert ugye minden gyerek más, és a kollégák tudják, hogy nem lehet ugyanazt az órát kétszer ugyanúgy letanítani, de én mindig is kerestem a tanítványaim számára a legjobb könyvet. Vagyis minden év kihívás volt a számomra. Aztán eljött a pillanat, amikor megtaláltam. Ennek 4 éve. Azt mondtam akkor, hogy igen, ameddig csak lehet, én ezekből a könyvekből szeretnék tanítani.

Aztán nem így lett. És nem elég, hogy ismét más könyvből kell tanítani, de sajnos összevonták nálunk az 1. és 2. osztályt. Én lettem a tanító nénijük. Szeptember 1-jén 8 elsőssel és 15 másodikossal kezdtem meg a munkát. Voltak gondok már a nyáron a szülők részéről,  amit teljesen meg tudok érteni. Felmerültek bizonyos kétségek a hatékonysággal kapcsolatosan. De bizalmat szavaztak nekem, és csak 2 tanulót írattak másik iskolába. Nem tudom, hogy hány településen tanítanak összevont osztályban, és vajon hány tanulót érint ez a helyzet, de jó lenne eszmét cserélni. Úgy tervezem, hogy indítok egy sorozatot, melyben beszámolok az összevont tanítás szépségéről (és persze a nehézségeiről is). Nem tudom, milyen gyakran fogok erről írni, mert ugye hiába vannak együtt a gyerekek, természetesen más a tananyag, így külön fogok posztolni elsős dolgokat és másodikosokat, ugyanúgy, mint eddig. Bejegyzés akkor fog készülni, ha olyan dolog lesz, amit ez a helyzet hoz magával.

Első nap az iskolában

És mielőtt nagyon lehangolóvá válna a dolog, már el is mondom a néhány nap tapasztalatát. 4 olyan tanulóm van, akinek a testvére is ott ül a teremben. Természetesen a nagyobbak anyáskodnak a kicsik felett, segítenének nekik kipakolni (de én nem hagyom), de órán meg is fenyegetik a rendetlenkedő kis tesót, hogy megmondják otthon, hogy hogyan viselkednek. Fordított eset is volt a múlt héten: Nagyobb tesó minden mozdulatot kötekedésnek vesz, és rögtön kész is megtorolni az őt ért sérelmet.  Egyik nap, miután éppen kötekedett vele valaki, kicsi tesó áll közéjük, és kérte mindkettőt, hogy fejezzék be, majd rendre utasította testvérét. A nagy pedig szót fogadott, bár lehet, hogy csak azért, mert közben én is odaértem. Unatkozni nem fogok az idén, az biztos.