Bohócok papírgurigából

Rengeteg papírgurigám van. A családom és egy volt tanítványom annyira ellát gurigákkal, hogy már gátat lehetne vele rekeszteni. De ugye enni nem kér, így gyűjtögetem, gyűjtögetem, és néha próbálok néhánytól "megszabadulni". Kis létszámú osztály révén ez most kicsit nehézkesebb, de azért rajta vagyok a témán.

Kincset gyűjtünk

Akik visszatérő látogatók az oldalamon, bizonyára tudják, hogy (sok ember véleményével ellentétben) különböző dolgokat találok ki, amivel motiválom a tanítványaimat. Idén szeptemberben és októberben voltak a szuperhősök, majd jöttek a kalózok. Decemberben naponta választottak egy kis ajándékot a gyerekek.

Síelő gyerekek 2.

Az utóbbi időben a családom minden tagja, bárhol is jár, olyan szemmel nézelődik, mint én. Vagyis mindent megvesznek, eltesznek, mert hátha jó lesz valamire. Két hete a kisebbik lányom vett nekem 2 csomag zseníliadrótot, nagyon kedvező áron. (100 db 600 Ft.) A múlt héten abból készültek az újévi malacok, ma pedig - mivel a múlt héten esett hó, és még mindig van belőle - a síelő gyerekek.

Újévi szerencsemalacok

Az új év első (mai) technika óráján szerencsemalacot készítettünk a gyerekekkel. (Egyéb teendők miatt a múlt héten nem én voltam velük.) Gondoltam, még továbbra is év eleje van, így nem veszíthet az aktualitásából a malacka.

Írásbeli összeadás, kivonás gyakorlása feladatlapokkal

Régebben bosszankodtam, mostanában inkább már csak mosolygok azon, mikor különböző oldalakon "hozzáértő" emberektől olvasom, hogy ugyan már, miért kellene egy tanárnak készülnie egy órára. Szégyen az neki. Mondom, "hozzáértő" emberek írják.

27 év tanítással a hátam mögött, mindig készülnöm kell, mert minden gyerek más, így a problémák is másak. Most például ezzel a fránya írásbeli összeadással, de még inkább a kivonással van gond jó pár gyerekfejben.

Rajzoljunk hóembert!

Miután a hét elején végre (?) esett egy kis hó (ami hála, mára el is olvadt), gyorsan lecsaptunk rá. Tesiórákon kimentünk hógolyózni, csúszkálni, a mai rajzórán pedig mi mást rajzoltunk volna, mint hóembert.

Viszlát 2015, Szia 2016!

Pár napja véget ért 2015, és beköszöntött 2016. Én, aki évek óta lélekben továbbra sem vagyok több, mint 16, mindig nagy izgalommal vártam a karácsonyt, és izgultam, hogy mi lesz a karácsonyfa alatt, de még talán azért jobban izgultam, hogy az én ajándékaimnak ki hogy fog örülni. (Eddig mindig sikerült begyűjtenem a legnagyobb elismerést.) Baráti társasággal vidáman búcsúztattuk az óévet, és köszöntöttük az újat, de soha nem gondoltam még bele olyan felnőttesen komolyan, hogy mit is jelent, valaminek a vége, és valami újnak a kezdete. (Aki megunta, itt hagyhatja abba az olvasást.)