Szeretek ünnepelni. Lehet, hogy mások ellenkező véleményen vannak erről (lásd férjuram, aki már most szólt, hogy eszünkbe ne jusson valami meglepi bulit szervezni, ha majd az 50. születésnapját betölti), de én szeretem, ha egy nap valamiben különlegesebb, mint a többi. Persze ne gondoljatok eget rengető dínom-dánom bulizásra, csak olyan belső örömködésre.
Most például ad az okot egy kis örömködésre, hogy immáron tegnap elmúlt a blogom 5 éves.
Minden éven arra gondoltam, hogy készítek valami összesítést, hogy hány olvasóm van, melyik volt a legnépszerűbb cikk, nekem melyik volt a kedvencem, ... stb., aztán mindig úgy alakult a helyzet, hogy nem volt rá idő. Most sem foglak untatni Benneteket sok infóval (Kit érdekel?), de azért néhányat csak leírok.
Eddig a pillanatig 1843935 oldalmegjelenítés volt itt a blogon. A Facebook-hoz annyira nem értek, hogy összesíteni tudnám, de ott az egyes bejegyzéseknél látom, hogy szép számmal nézelődtök ott is, aminek nagyon örülök.
Legnépszerűbb bejegyzésnek a "Versek, idézetek nyugdíjba vonuló kollégának" nyilvánult, 85106 megtekintéssel, második lett 'Az anyák napi ajándékötletek" 43779-cel, harmadik a "Szövési technikák" 18539 megtekintéssel.
Érdekességként annyit szeretnék még megjegyezni, hogy a héten tarolt az egyik feladatgenerálós bejegyzésem a Facebook-on, ahol egy Magyarország puzzle-t mutattam, illetve gondolom a puzzle generáló keltette fel sok olvasó figyelmét, hiszen 3-4 nap alatt 18514 embert ért el, 68 megosztás révén. Itt a blogon pedig as legutóbbi domborzat flipbook-ot nézték meg pár nap alatt 1310-en.
Sok bejegyzés kedves a számomra, de 2 dologra nagyon büszke vagyok. (Nem dicsekedni akarok, csak mint örömforrást jegyzem meg.)
Én honosítottam meg azt a játékot, melyet "Nálam van, kinél van..." névre kereszteltem, ami minden tantárgy gyakorlását játékossá teheti. Ez az ötlet azóta is nagy népszerűségnek örvend néhány Facebook-os csoport körében, bár hiába írtam le többször, hogy nem kell első és utolsó kártya, valahogy mégsem jut el mindenkihez a dolog. (Ugyanakkor az első támadás is pont ezzel kapcsolatban ért, a színezés miatt, ugyanabban a csoportban, amiről fentebb írtam. Ez el is vette akkor egy kicsit a kedvemet, de aztán továbbléptem. Érdekes módon pozitív dolgot kevesen írnak, max. lájkolják az oldalt, negatív komment sokkal hamarabb jön.)
A másik dolog pedig a b-d differenciáláshoz kitalált egyszerű ötletem.
Bár erre nem jött annyi visszajelzés, mint más bejegyzésre, nekem sikerült vele immár több gyereknek megtanítani a b betűt, és ezáltal megkülönböztetni a d-től. Van-e ennél nagyobb öröm egy tanító néni számára? Talán pillanatnyilag az, hogy 5 éves lett a blog.
Köszönöm mindenkinek, aki olvas, esetleg hagy olykor egy-egy megjegyzést, és remélem, a továbbiakban is visszatérő vendég lesz itt "nálam"!
