Képes napló 18.

Nem is tudom, mi is volt az elmúlt héten, és mi előtte, mivel ez a 4 nap (nekem csak 2) nagyon bekavart. Mivel én csak hétfőn és kedden voltam itthon, nekem az lett vasárnap. Már csak azért is, mert a nagyobbik lányom akkor ment vissza, és főznöm kellett. De közben készült a sablon az asztaldíszhez, majd a pénteki madárijesztőhöz. 

Gyorsan teltek a napok, vásárlás, főzés, készülés, és vasárnap újra a nagy főzési hajrá.

Amik nyomot hagytak bennem, és megmelengették a szívemet a következők. 

A múlt héten a Facebook-on volt a 100. követő, szerda reggelre pedig itt a blogon léptem át az 50000. oldalmegjelenítést.

A nagyobbik lányom sokat gyepál, hogy nem törődöm megfelelően a körmeimmel. Így hagytam, hogy kényeztessen egy kicsit. Elhatároztam, hogy ezentúl több időt szánok rájuk, és minden héten kilakkozom a körmeimet. Azt számoltuk, hogy annyi lakkja van, hogy 1 éven keresztül, minden héten más-más színűvel tudom, majd kipingálni.

Hétfőn és kedden, az eltervezett pihenés helyett a kertet tettük rendbe, (ember tervez, Isten végez :))) mert a férjem hallgatta az időjárás előrejelzést, és nem akarta ásózatlanul hagyni a kertet. Kiszedtem a virágokat, és egy szép csokorra való  jutott még belőle a temetőre.

Sajnos ezek a kertben maradtak, valahogy megfeledkeztem róluk. Pedig jól mutattak volna a színes virágok mellett. Fátyolvirág az elpergett magokból.

"Találkoztam" 4 hónapos retekkel is. Ők is az elpergett magokból keltek ki. Szebbek voltak, mint a tavaszi társaik. Tudom, hogy ezek nem olyan nagy dolgok, de így október végén különlegesnek számítanak. Legalábbis szerintem. Mintha nem is a tél közelegne, hanem a nyár.

A kisebbik lányom kapott egy ismerősétől juharszirupot. Filmekben sokszor hallottam, hogy Amerikában ezzel eszik a palacsintát, és azt gondoltam, biztosan finom lehet. Végül nekem annyira nem jött be, az íze az égetett cukorhoz hasonló, tehát nincs benne semmi extra.

Az utolsó nap kihirdettem a magatartási verseny eredményét, ami pár napja sejthető volt. Itt írtam az ötletről. A kis oklevél mellett az a jutalom, hogy az asztal tagjai alakítanak a jövő hónapban új asztaltársaságot. Kíváncsian várom, hogy kik fognak egy asztalhoz kerülni.

Szombaton tanítás után felmentünk Miskolcra, koszorúkat, lábbeliket, és telefont venni a kisebbik lányomnak. Szokásunkhoz híven nem hagyhattuk ki kedvenc kínai éttermünket sem. Jól sikerült a vásárlás, nagyon elégedett vagyok. (Így már van 3 telefonom, amiből kettő nem működik megfelelően. Ugyanis mindig én veszem át tőlük az előfizetéses leamortizálódott telefonokat. De ez jól van így. :)) )

Vasárnap ismét a főzésé volt a főszerep. Töltött zsemle kétféle töltelékkel, csirkepörkölt nokedlivel, kukoricasaláta, spagetti sütőben sütve és kenyérpuding. Elkészítési idő: 4 óra. 

Ez a hét remélem ejtősebb lesz, mivel őszi szünet, bár annyi tervem van, hogy lehet, a megvalósításához elég sem lesz ez az idő.

Játékok testnevelésórán 2.

Ebben a hónapban olyan játékokat játszottunk, ami köthető az októberi projektünkhöz. Itt már írtam egy játékról, most lássuk a többit! Van, ami mozgásos játék, de játszottunk egy-két kevésbé "mozgalmas", tanteremben játszható játékot is. A játékokat ebből a könyvből választottam, bár van, amin egy kicsit módosítottam.

Válogassunk

Egy kosárba diót és gesztenyét teszünk. Jól megnézzük a formájukat, megtapogatjuk a felszínüket. Két gyerek szemét bekötjük, az egyik diót, a másik gesztenyét gyűjtöget. Ha üres a kosár, megnézzük, helyesen válogattak-e.

Egyensúlyozó művészek

A játékot két csapat játssza. Mindkét csapatnak van két fakanala, amibe belefér egy dió, gesztenye, stb. Adott jelre egyensúlyozva, a fakanál végét fogva, akadályt kell kerülgetni, és visszaérkezve a fakanalat a társnak átadni. (Mivel a gyerekek szerint ez nagyon könnyű, mi két hurkapálcika segítségével végeztük ezt a feladatot.)

Gyűjtsünk gesztenyét! (Eredeti cím: Gyűjtsünk szőlőt)

Kiválasztunk az osztályban 2 gyereket, akiknek a kezébe egy-egy kosarat adunk. Ők lesznek a fogók. A többiek kezébe gesztenyét adunk. A fogók feladata, hogy megfogják a gyerekeket és elvegyék tőlük a gesztenyét. A végén megnézzük, ki az, aki többet gyűjtött össze.

Burgonyaültetés (Ez volt az egyik kedvenc.)

Két csapatban játsszuk. 3 karikát teszünk eléjük a földre. Minden csapat 1. versenyzője megfog 3-3 babzsákot. (Ezek lesznek a krumplik.) Jelre elindulnak, és minden karikába tesznek 1-1 "burgonyát". A csapatok 2. tagja fut és összeszedi, majd átadja a 3. játékosnak, aki ismét "elülteti". Felváltva egyik elülteti, a másik összeszedi. 

Kapd fel! 

A terembe gesztenyéket teszünk, eggyel kevesebbet, mint ahány gyerek játszik. A gyerekek adott jelre felkapnak egyet, akinek nem jut, az kiesik.

(Én ezt úgy játszottam a gyerekekkel, hogy járkáltak a teremben, majd egyszer csak azt mondtam: Gyűjtsünk egy kis gesztenyét! teremben zavaró lett volna a sípszó, vagy egyéb.) 

Kis madár, nagy madár

A gyerekek futkároznak a teremben. Amikor megszólalok, hogy :"kis madár",  gyereke vállra tett kezekkel, szárnyakkal repdesnek tovább. Ha azonban azt mondom, hogy "nagy madár", akkor a karjukat, a szárnyukat oldalsó középtartásba emelik, és úgy repülnek tovább.

Gyűjts eleséget! (változtattam a játékon)

Itt én két csapatra osztottam a gyerekeket, akik egymás mögé sorakoztak fel. A földre különböző hosszúságú műanyag szálakat tettem, ez volt az eleség (térfonáshoz használt, én az olimpiai érmeket fűztem erre). A csapat első tagjainak 2 csipeszt adtam. Jelre odaszaladtak egy "kukachoz", és a csipeszek segítségével felvettek egyet, visszaszaladtak, letették a csapat melletti asztalra, majd átadták a csipeszeket a következő társuknak. Így szedegették fel a földről az eleséget. Az a csapat győzött, amelyik több kukacot gyűjtött. (Ez a játék fejleszti a koncentrációt, finommozgást, szem-kéz koordonációt.)

Próbáljátok ki ti is! Jó játékot!

Októberi projektzáró nap

Mivel véget ért ez a hónap, lezártuk az októberi projektünket. A terv az ősz volt, az állat-és növényvilágban, de  a végén a tök irányába domborodott ki egy kicsit. Persze beszéltünk a költöző madarakról is, illetve az állatok készülődéséről a télre. Sétáltunk az őszi domboldalon, gyűjtöttünk terméseket, játszottunk is olyan játékokat, ami ezekhez a témákhoz kapcsolható. No meg kreatívkodtunk a tananyag mellett. Íme néhány kép a hónap eseményeiről:

Miután a tök központi témává nőtte ki magát, eszembe jutott, hogy olvasok nekik egy-két mesét Mazsoláról és Tádéról, akik Manófalvi Manóval egy tökházikóban élnek. Nem volt ismeretlen a számukra, mivel a korábbi években vetítettem nekik diafilmet és mesét is néztünk róluk. Bizonyára közületek sokan emlékeznek rájuk a Futrinka utcából. 

Pénteken rajzórán elkészítettük a madárijesztőket. Itt  mutattam ötleteket, és ahogy terveztem az ott láthatók közül az elsőt készítettük el. Kezének mi hurkapálcát használtunk, amit ragasztópisztollyal ragasztottam a spatulához.

Olyan ügyesen dolgoztak a gyerekek, hogy nem érkeztem képeket készíteni, csak az utolsó mozzanatról, illetve a kész munkákról.

A szombati napra több meglepetést is tartogattam, gondoltam legyen emlékezetes ez az utolsó nap. 

Olvasásórán (miután a tananyag szerint beszélgettünk a halottak napjáról,) megnéztünk egy mesét Mazsoláról és Tádéról. 

  

Testnevelés órán a hónapbaj játszott játékok közül válogattunk.

Novemberben a Föld és a világűr lesz a téma. Nem ezt terveztem, de bizonyos tananyagnál illetve a tévében látottak miatt (Felix Baumgartner sztratougrása) ez többször szóba került ebben a hónapban, ezért úgy gondoltam, akkor az én témám még várhat. Lehet, hogy ez a fiúkat jobban fogja érdekelni, mint a lányokat, majd kiderül.

Memória fejlesztése játékkal

Még gyerek voltam, amikor a tévében ment a Szia Öcsi (Eszményi Viktória énekelte a betétdalát). Nagyon jó kis sorozat volt, a köszönésről, a köszönési szokásokról, illetve ha jól emlékszem, a helyes viselkedésről  beszélgettek, játszottak a résztvevő fiatalok. (Sajnos csak annyit találtam róla az interneten, hogy A "Szia Öcsi" című televíziós műsorért Heilig Gáborral közösen Nívó-díjat kaptak.) Emlékszik rá valaki?

Itt láttam a Tökfej játékot, amit azóta (mármint mióta tanítok) minden osztályommal játszom. A mostani osztályommal is játszottuk már a korábbi években, de most újra elővettem, mivel nagyon jól illeszkedett a  témánkhoz.

Feladat: a résztvevők egymás után mondanak szavakat úgy, hogy az elhangzott szavakat előbb el kell ismételniük, és csak úgy toldhatnak hozzá ők egy újabb szót. Mi úgy játsszuk, (hogy kicsit könnyebb legyen) hogy mindig a szó utolsó betűjével kell a következő játékosnak új szót alkotni. Ha nem tudja elismételni, kiesik a játékból és „tökfej” lesz. Aki utána jön, sorolja a szavakat, és az ő szava helyett azt mondja tökfej, mivel nem tudta a korábbiakat felidézni, így nem toldhatott hozzá újabb szót. (Remélem érthető.) A filmben kapott is a fejére egy filcből készült töksapkát az illető.

Pl.: 1. játékos: ajtó;
      2. játékos: ajtó, ól;
      3. játékos:  ajtó, ól, lakás;
      4. játékos:  ajtó, ól, lakás, satu;
      5. játékos:  ajtó, ól, lakás, ? (kiesett);
      6. játékos:   ajtó, ól, lakás, satu,  tökfej, uborka

Nálunk nagy sikere volt, és amin nagyon meglepődtem, hogy a soron következő 14. gyerek hibátlanul felsorolta az előtte elhangzott szavakat.
Jó kis memóriafejlesztő játék, próbáljátok ki!

Elkészültek a halloween-i asztaldíszek

Ebben a bejegyzésben írtam arról, hogy milyen ötleteket találtam Halloween-re. 

Tegnap technika órán néhány asztaldíszt készítettünk. Színes kartonra előrajzolt sablon alapján nyírtak és ragasztottak a gyerekek, így 45 perc alatt (majdnem) elkészültünk. Néhányan annyira lelkesek voltak,  hogy szerették volna mindegyik díszt elkészíteni, ezért csúsztunk ki az időből. Néhányan  a szellemet a fejük tetejére állították. Lehet, hogy nekik úgy jobban tetszett? (Én is csak itthon vettem észre.) Aki kérte, hurkapálcát ragaszthatott nemcsak a tökre, hanem a szellemre vagy a denevérre is. Haza is vihették az ajtókoszorúval együtt, hogy most már otthon gyönyörködhessenek benne.

Holnap  madárijesztőt fogunk rajzórán készíteni. Majd hozom a képeket arról is.

Kreatív ötlet: Madárijesztők

A héten véget ér az október, legalábbis ami az iskolát illeti,  hiszen a jövő héten őszi szünet.
Az őszről beszélve nekem a hulló falevelek és a Halloween mellett a madárijesztő az, ami az eszembe jut.   Nagyon tetszik, könnyen elkészíthető és mutatós. Éppen ezért nem múlhat el úgy az október, hogy ne készítsünk ezek közül egyet. Van is néhány a tarsolyomban, közülük válogattam most. Úgy gondoltam, hogy kivételesen rajz órán fogjuk ezt elkészíteni, mert az őszi szünet után más témát kezdünk.
(Forrás az internet. Köszönet érte minden feltöltőnek.) Íme az ötletek:

Hasonlót szeretnék készíteni.

Ez és a további ötlet  itt található.

Habár ez nem madárijesztő, kiindulási ötletnek nagyon jó, utána az öltöztetésen múlik, hogy baba lesz-e belőle, vagy madárijesztő.

Képes napló 17.

A múlt héten megint sok dolog történt, és olyan vagyok, mint a kisebbik lányom, aki nem tudja kivárni a karácsonyt, vagy egyéb ünnepet, hanem hamarabb átadja az ajándékot. Szóval. Tudom, hogy azt mondtam, hogy ezentúl kéthetente írok képes naplót, de most nem tudok addig várni. Úgyhogy jöjjön!

Tanítványaim segítségével kikerültek a falakra az ajtódíszek, hogy mielőtt hazaviszik, itt is gyönyörködhessünk bennük egy kicsit. Folyamatosan érkeznek a különböző őszi termések, így az asztalon is változik a dekoráció.

Az új kolléganőm hozott egy agykontrollos munkafüzetet, ami gyerekeknek készült, így rajzokkal segítik a megértést.  (Itt írtam róla, és egyéb memóriafejlesztő kiadványról.) A memóriafogas módszerével elkápráztattam a lányaimat, a kolléganőmet és a sógornőmet. Három alkalommal csak 10 szó megjegyzésével próbálkoztam, a végén már ment 20 szóval is. (Csak az a fránya miau. Azt valahogy  eltévesztem.) A jövő héten az osztályomat is szeretném elkápráztatni, addig gyakorolok.

Az utóbbi két hétben matematikából elkezdtük a harmadikos tananyagot. Tanultunk a számok alaki-helyi-és valódi értékéről, majd a számszomszédokról (egyes, tízes, százas) és a kerekítésről. Megtanultuk azt a kis dalocskát, amely a kerekítést segíti. Itt találjátok a dal szövegét. Ezek után írattam egy kis cetlit, és előtte elmondtam, hogy ezt mindenki olyan jól tudja, hogy mindenkinek ötös kell, hogy legyen. Az eredmény: 1 elégtelen, 8 ötös, és 2 négyes, akiknek 1 pont kellett az ötöshöz. Szóban javíthattak, így 10 ötöst írtam be a naplóba. Örömöm határtalan volt.

Pénteken rajz órán végül a két kigondolt munkadarabból a tökfejű szalmabábot választottam, és azt készítettük el a tanulókkal. Nem sok hozzáfűzni való van. Nézzétek meg a képeket. Szerintem jól mutatnak.

Az én kedvencem ez lett.

Pénteken megemlékeztünk az 1956-os forradalomról.

A hétvégi bevásárlásnál, gondolva a két napos tanfolyamra, vettem egy kis nassolni valót. Ritkán szoktam "bűnözni", de ez most egy ilyen alkalom volt.

Ha megfigyelitek, talán feltűnik, hogy a fenti képnek egy kicsit jobb a minősége. 2003-ban vettem egy digitális fényképezőgépet, azt használom a képek készítéséhez. A lányom többször célzott a képek homályos voltára. A héten aztán felfedte előttem a nagy titkot: Nem jól van beállítva a fényképező. Bevallom, soha nem tudtam, hogy mi a fenét jelent az a sok menü, én csak gyártottam a "jobbnál jobb" képeket. :))

Mivel nem voltam itthon, mind a két nap a családom tagjai készítették a vacsorát, nekem semmi más dolgom nem volt, miután hazaértem, hogy leüljek, és megegyem. Szombaton a kisebbik lányom készítette el a saját kreációját, (itt olvashatjátok a Fahéjas, fűszeres csirkemell receptjét) vasárnap a nagyobb pizzát készített. 

Vasárnap véget ért a 4 napos tanfolyam. Nagyon örülök, hogy jelentkeztem rá, bár a befejezés fájdalmas emlékeket juttatott eszembe. Egy riportot néztünk meg a Tv2 Napló 2012. szeptember 30-i  műsorából.

Édesapámnál keringési zavart állapítottak meg 2003-ban, majd amputálták a bal lábát. 6 évig élt így.  2009. aug. 4-én halt meg. Ez jutott eszembe, így könnyesre sikerült a búcsú az újonnan megismert barátaimtól. Gyalog mentem haza, hogy legyen időm felidézni, és túltenni magam ezen a fájdalmas emléken.

Jól tettem. Útközben egy kellemes eseménynek lehettem szem-és fültanúja. Két tizenhatév körüli fiú egy másik, kicsit talán idősebb fiatalembert köszöntött születésnapja alkalmából, az illető kapujában. Rögtön mosolyogtam, mert eszembe jutott, hogy mit érez az a férfi, aki bizonyára nem számított a köszöntésre. A fiúkat az sem zavarta, hogy közben én elmentem mellettük. Lelkesen énekelték az Alma együttestől a : Ma van a szülinapom kezdetű dalt.

Február 18-án jelentkeztem az első bejegyzéssel itt a blogon, majd május 3-án a lányom segítségével a Facebook-ra is felkerültek a linkek. A blogon 44 rendszeres olvasóm van, lassan 50000 oldalmegjelenítést könyvelhetek el. Nagy örömömre a héten Facebook-on elértem a 100. követőt, mindezt úgy, hogy a környezetemben lévők nem is tudnak a blog létezéséről. (Remélem nem untatlak titeket.) Köszönöm mindenkinek, hogy érdemesnek tartotok a követésre.

Gondolom, sokan már agyon unták magukat a hosszú hétvégén, nekem még csak ma kezdődik a pihenés. De sebaj! Az idő nagyon jó, belevetem magam a semmittevésbe!