Versek, idézetek nyugdíjba vonuló kollégának

Pár éve nyugdíjba ment az egyik kolléganőm. Szerettem volna neki egy kis emléket készíteni, ezért összeszedtem róla a tanévek során készült fényképeket, osztályképeket, (sikerült minden osztályról valahogy szereznem, akiket a 40 év alatt tanított - az egész falu lázban égett) az anyakönyvekből pedig kiírtam az osztálynévsort. Az akkori osztályában megkértem a gyerekeket, hogy írólapra rajzoljanak valami szépet. Az alkalomhoz illő verseket, idézeteket is keresgéltem, és végül egy könyvecske született az ötletből. Nagyon örült a személyes ajándékomnak, és azóta gyakran előveszi, és nézegeti.

Azért jutott ez eszembe, mert az idén a takarító nénink döntött úgy, hogy nyugdíjba vonul. ( 28 évet töltött el nálunk.) Ma délelőtt róla is keresgéltem fényképeket, őt is szeretném egy hasonló albummal meglepni. A versek adottak, csak a formán kell majd egy kicsit változtatnom, ugyanis róla nem találtam annyi képet, az pedig nem jutott eszembe, hogy neki is rajzolhattak volna a gyerekek. De remélem így is fog örülni a kis albumnak.  

Arra gondoltam, felteszem ide ezeket a verseket, hátha másnak is megy majd nyugdíjba valaki ismerőse. Két éve az interneten találtam ezeket, (a képek is innen vannak) köszönet érte minden feltöltőnek.

Ha megöregszel 

    

Ha megöregszel s szürke néneként

ott bólogatsz a tűznél, könyvemet

lapozd, idézve ifjú-szép szemed

mélységes árnya közt a puha fényt,

s hogy szépséged s hulló mosolyodat

hányan szerették, hány hű s álbarát,

de változékony arcod bánatát

s zarándok lelked egy szerette csak.

S míg meghajolsz az izzó rács fele,

szomorkás kedvvel súgd: a szerelem

elillant, elszállt túl a hegyeken,

s csillagfüzér közt bújt meg szép feje.

  

Víg Éva: A barátod vagyok

"Nevetésed vidámmá tesz,

bánatod megkönnyeztet.

Haragodat csitítanám,

Fájdalmadat simítanám.

Ha akarod meghallgatlak,

ha szeretnéd békén hagylak.

De ha már kevés vagyok, s nem kellek,

add tudtomra - szó nélkül elmegyek

- mert a barátod vagyok."

"Álmodd amit álmodni akarsz,

Menj oda ahová menni akarsz,

Légy az aki lenni szeretnél,

Mert csak egy életed van,

És egy lehetőséged,hogy

Megtedd mindazt amit szeretnél."

Néhány jó tanács a további életedre:

1. Ne foglalkozz a lényegtelen számokkal. Olyanokkal, mint az életkor, a testsúly és a magasság. 

2. Folyamatosan tanulj. Tudj meg többet a számítógépekről, a járművekről, a kertészkedésről, bármiről. Sose hagyd ellustulni az agyad. "Egy tétlen agy az ördög munkaterepe." És az ördög neve Alzheimer. 

3. Élvezd az egyszerű dolgokat. 

4. Nevess gyakran, hosszan és hangosan. Nevess, amíg a lélegzeted is eláll. 

5. Megesik, hogy megkönnyezel. Megvisel, elszomorít és odébbáll. Az egyetlen ember, aki egész életünk során velünk van, mi magunk vagyunk. ÉLJ, amíg élsz. 

6. Tartsd becsben az egészséged: ha jó, akkor őrizd meg. Ha gyengélkedik, akkor javíts rajta. Ha már túl van azon az állapoton, amin magad segíthetnél, akkor fordulj segítségért. 

7. Ne tégy kirándulást a bűnbe. Utazz el a környékre, a szomszédos megyébe vagy külföldre, de sose járj arra, ahol a bűn lakozik. 

8. Mondd el minden alkalommal azoknak, akiket szeretsz, hogy szereted őket.

És mindig gondolj arra: 

Az élet nem azzal mérhető, milyen sokáig lélegzünk, hanem azokkal a pillanatokkal, amelyektől elakad a lélegzetünk.

Néhány szabály, hogyan élj:

• Adj az embereknek többet, mint amire vágynak, és ezt teljes szívedből tedd.

• Akárhányszor azt mondod "Szeretlek", gondold komolyan.

• Akárhányszor azt mondod: "Sajnálom", mindig nézz a másik szemébe.

• Soha ne hagyd figyelmen kívül mások álmait.

• Szeress mélyen és szenvedélyesen. Megsérülhetsz, de ez az egyetlen módja annak, hogy valóban teljes   életet élj.

• Kezelj minden egyet nem értést tisztán, de ne támadj.

• Beszélj lassan, de gondolkozz gyorsan.

• Ne feledd, hogy a legnagyobb szerelem és a legnagyobb eredmények hordozzák magukban a legnagyobb kockázatot.

• Ha esetleg veszítettél, tanulj belőle.

• Ne feledd: tiszteld önmagad,tisztelj mindenki mást, és légy felelős a tetteidért.

• Ne hagyd, hogy kis szóváltás vessen véget egy nagyszerű barátságnak.

• Akárhányszor rájössz, hogy hibáztál, tegyél meg mindent, hogy helyrehozd. Azonnal.

• Vállald a kihívásokat, de ne feledd el a korlátaidat.

• Ne feledd, hogy van amikor a csend a legjobb válasz.

• Élj egy jó és becsületes életet. Amikor öreg leszel és rá gondolsz, jó érzés lesz újra átélni. 

(Tantra Indiából)

                                                         

Harminc éve hogy megjelentél, 

Hogy munkára jelentkeztél, 

És az eltelt évek alatt 

Sokat láttak eme a falak. 

Része voltál életünknek, 

Kezed alatt a munka égett.

Csendesen tetted a dolgod 

Hangos szavad soha nem volt, 

Pedig tudjuk, életedben 

Sok bánat,nehézség trónolt. 

A munkádban jól helytálltál, 

Nagy szorgalommal dolgoztál, 

 Igen, ez volt jellemző terád, 

A feladatot nézted, nem a lazsát’, 

Míg más csak osztotta a parancsot, 

te végezted helyette is a dolgot. 

  

No, de most már ebből elég, 

A nyugdíjkor téged elért, 

Megérdemled a pihenést, 

Munka helyett emléknek élj. 

  

Felejtsd a munkát, de ne feledj minket, 

Döntésed értjük, hogy pihenni vágysz, 

Hiányozni fogsz nekünk, hát kérünk téged, 

Nézz be néha hozzánk, ha erre jársz. 

  

Emlékezz a szépre, a jóra, 

A rosszat pedig dobd a sutba, 

Reméljük te is kaptál tőlünk 

Pár szép percet emlékül. 

  

 Zsófika néni!

Örömteli, hosszú-hosszú, 

Élményekkel gazdagított, 

Békés nyugdíjas életet 

kívánunk!

Egy pálya útja véget ér.

A gyorsvonat megáll,

s a búcsúzó útitárs

más vonatra száll.

Az idő vonatán

lassan döcög tovább,

s ha kinéz ablakán,

nem fut el úgy a táj,

ahogy elfutott - 

az ifjúság.

Az ember a múltba 

ezerszer visszanéz,

s szeretné újraélni 

mindazt, ami szép.

Lassítaná az időt,

s megállítaná 

a legszebb perceket,

de az idő kerekét

megállítani nem lehet.

Amilyen hosszú volt az út,

annyi szépet rejt a múlt!

Ahogy este a Nap leszáll,

úgy válik múlttá a jelen,

míg pirkad a hajnal,

a jövő csak sejtelem.

Az ember a múltba 

ezerszer visszanéz, 

könnyűnek látszik a búcsúzás,

De búcsúzni mindig nehéz.

AZ IDŐ MEG NEM ÁLL

Az idő egy percre meg nem áll,

sajnos az senkire sem vár.

eltemeti megint tavaszt, nyárt, őszt, telet.

gyermekkort és ifjúságot, boldogságot, könnyet.

- oly kegyetlen sokszor, meg kellene állni,

édes mosoly után még másikat várni

de az óramutató lassan-lassan jár,

és az örömet bánat várja már.

- jó lenne, ha várna rügyfakadáskor,

ibolya, akácfa és rózsanyíláskor.

vagy az izzó nyáron, kalászsárguláskor,

vagy talán az őszi szép lombhullatáskor.

- óh de jó is volna, ha egyszer megállna,

édes boldog percek, ha a szív nem fájna.

mikor úgy érezzük, jó volna így élni,

viruló tavaszba rózsák között járni.

- de ő kegyetlen, nem áll meg soha

reggeli virulást temeti alkonya.

tavaszt, nyárt, és az őszt befedi a hideg tél,

így lassan lassacskán gyermek lesz anya és férj.

- gondtalan napjaid gondterhesek lesznek,

fekete fürtjeid fehéret festenek.

arcunknak rózsái lassan lehervadnak,

szép ifjú álmaink mind hátul maradnak.

- mind, mind édes emlék néha visszajárnak,

úgy tűnnek fel sokszor, mint valami álmok,

és az élet rendje, az idő meg nem áll,

helyünkre új ember, új ifjúság vár.