Nyílt nap az iskolában

Ma nyílt nap volt az iskolánkban. Sajnos a vártnál kevesebben jöttek el, nálunk most van az influenzaszezon. Hiányoztak gyerekek, illetve testvéreket vittek orvoshoz a szülők. Mindenesetre, akik ott voltak, azt mondták, hogy jól érezték magukat.

Reggel, illetve később, amikor új szülők érkeztek (előtte a tesó osztályában voltak) egy kis versikével köszöntöttük őket, amitől nagyon meghatódtak. Biztosan sokan ismerik, de újabbat nem találtam, így elővettem azt amit már régebbről ismertem:

Magyar házban a vendéget
szeretettel várják,
pirosra sült friss cipóval
szívesen kínálják.

Ha nincs cipó, ha nincs kalács,
mit tehet az ember,
köszönti a vendégeket
meleg szeretettel.

A tervem az volt, hogy olyan feladatokat adok a gyerekeknek, amit a szülők is érdekesnek találnak. (Természetesen a könyvben is dolgoztunk, csak beiktattam a korábban már említett játékaim közül néhányat.)

Így került sor a lottózásra, melyről  itt írtam, illetve a puzzle-játékra, amihez itt találtok leírást.

Mondanom sem kell, élvezték a gyerekek is, és a szülők is, utána pedig a nyeremény cukorkát is megkapta szépen mindenki.

Magyar órán szavakat és szómagyarázatokat kellett egyeztetni, és ez kicsit nehezebb volt, mivel olyan szavakat olvasunk, hogy néha nekem is le kell ülnöm a gép elé, hogy utánanézzek a jelentéseknek. 

Csak ízelítőül néhány: vesszőfutás, pellengér, szörtyög, nyalka, nyakló. De végül sikerült minden szót egyeztetni a jelentésével. Ebben a feladatban is aktívan közreműködtek a szülők. 

Mikor a gyerekek labirintusos feladatot oldottak a munkafüzetben, a szülők is kaptak hasonlót, lapon. Az egyikbe majdnem nekem is beletört a bicskám, de közös erővel eljutottunk a kijárathoz.

Természetesen mindenki olvasott, hiszen az olvasás óra feladata az olvasás. Mivel piacról olvastunk a mesében, hallgattunk egy piacról szóló dalt, majd találós kérdések megoldásával "vásároltunk" is a piacon, zöldségeket, gyümölcsöket. A helyes válaszok rögzítésére a katicabogarakat használtam. Itt olvashattok róla.

Az utolsó óra testnevelés volt, de én "loptam" néhány percet, és kihirdettem a februári tanulmányi verseny eredményét, illetve kiosztásra kerültek a dicsőségtábla "kategóriáinak" győztesei. Borítékból kerültek elő a nevek, mint egy igazi díjkiosztó gálán.

Tartalmas napon vagyunk túl, de úgy érzem, aki itt volt, nem tartotta haszontalannak az eltöltött időt, és legalább egy kis betekintést nyert a napi munkánkba.