Március 15.

Tegnap iskolai keretben emlékeztünk meg Március 15-ről. Minden éven az ötödik osztály adja a műsort, illetve az énekkar. Nekem azért tetszett, mert nem volt hosszú, hiszen tudvalevő, hogy az alsó tagozatos gyerekek nem tudnak sokáig figyelni. Azt, hogy ki mit jegyzett meg belőle, hétfőn fog kiderülni. Természetesen, minden éven osztálykeretben is megemlékezünk róla, olvasunk róla, éneket tanulunk, kokárdát, vagy valami hasonlót készítünk. Amiért írok, az az, hogy mennyire áll közel egy gyerekhez egy ilyen ünnep. Mit tud egyáltalán az ünnepekről, azok után, hogy beszélünk róla? Előttem az elsős gyerekek ültek. Amint felhangzott a műsor elején a Himnusz, felálltunk, és ez a kis tünemény összetette a két kezét, ahogy imádkozáskor szoktuk. A tanító nénije súgta oda neki, hogy most nem kell. (Egyébként nem vagyunk egyházi iskola.) Tehát templomba biztosan jár, imádkozni mindig szokott, tisztelettudó kisfiú, aki megadta a tiszteletet a himnusznak és az ünnepnek- a maga kis fejével. Nagyon aranyos volt.

Egyébként a kokárdák is elkészültek, ami most a termünket díszíti.