2012. július 15., vasárnap

Ötletek magyarórákra

Kérésre osztom meg veletek az általam használt ötleteket, praktikus dolgokat. Bizony nehéz összeszedni, mivel (bár 1988 óta tanítok) nem írtam le, hogy az évek során miket használtam. Persze, minden első osztályomnál írtam óravázlatokat, amiket a mai napig őrzök is, ezekben kevés ilyen dolog van. Annak idején nem sok szó volt a tanítási órákon a játékosságról. Nem is tanultunk ilyenről a főiskolán, ami volt, (vers, dal vagy mondóka) az motivációként szolgált a gyerekek számára óra elején, illetve óra közben olyan, ami kapcsolódott a tananyaghoz (vers, könyvajánlás, zenehallgatás). Sokat is agyaltunk, hogy egy matek órán mivel is lehet motiválni, ha nem készülünk se Mikulásra, se húsvétra. 
Még főiskolás voltam (1987 körül), amikor megjelent Esztergályos Jenő: Oktatójátékok kisiskolásoknak című kiadványa. Nagyon sokan megrendeltük, mert itt tantárgyanként és osztályonként voltak didaktikai játékok.



Később (1990-ben) Ezer játék néven jelent meg szintén Esztergályos Jenő szerkesztésében egy újabb kiadvány. Ez a játékokat gyűjtötte össze témák szerint. Ehhez hasonló kiadvány volt még a De jó játék ez gyerekek és a Komámasszony hol az olló?


Ezekből a könyvekből meríthettünk ötleteket, amivel egy kicsit feldobtuk az órákat, valamint az idősebb pedagógus kollégák adták tovább jól bevált módszereiket. Sok játékot én találtam ki, és használom azóta is.
Most előszedtem az óravázlataimat, és kikerestem az akkori ötleteket, játékokat. Szemezgessetek belőle! Hátha van olyan, amit még nem ismertek.




Zöngés - zöngétlen mássalhangzók gyakorlása

A Játékház tankönyvcsalád sokat foglalkozott a zöngés- zöngétlen mássalhangzók felismerésével. A munkafüzetben piros és zöld színekkel kellett jelölni, hogy morog-e az a bizonyos hang, vagy nem morog.
A gyors visszajelzéshez piros és zöld kartonból kis lapokat nyírtam ki. Kimondtam egy mássalhangzót, a gyerekek a torkukra tették az ujjaikat, úgy állapították meg, hogy morog-e vagy sem. Tapsra emelték fel a megfelelő színű kártyát, így rögtön láttam, ha valaki tévesztett. Nagyon ügyesek, a problémás tanulókat kivéve szinte mindig hibátlan volt a megoldás.



Hol hallod a hangot?

Amikor új hangot tanultunk a könyvünkben nagyon sok kép volt, amelyben keresni kellett a tanult hang helyét. Erre láttam olyan ötleteket, hogy  3 szék közül egy tanuló annak megfelelően ül le, hogy a szó elején, végén vagy a szó belsejében hallja a hangot. (Elején = 1. szék, belsejében = 2. szék, végén = 3. szék.)

Másik, kevesebb időt igénybe vevő, ha a táblára felteszünk egy vonatot, és a gyerekek a megfelelő fülkéjébe teszik a hangot jelölő betűt. A mód ugyanaz, mint a székesnél. Korábbi osztályaimmal sokszor játszottunk is így.

Forrás: Google


Bevallom őszintén, én egy olyan megoldáson gondolkoztam, amiben mindenki részt tud venni, és a visszajelzés is gyors. Kitaláltam, hogy ha a szó elején halljuk a hangot, magasba emeljük a kezünket, ha a szó belsejében, akkor csipőre tesszük,  ha a végén, akkor egyenesen állunk, karunk a testünk mellett.

Mivel a képek a könyvben voltak, a gyerekek amint kinyitották, tudták, hogy aznap játszunk egy ilyet. Nagyon élvezték, mert aki hibázott, az utána versenyen kívül folytathatta csak a játékot. A hibátlanul dolgozó gyerekek levonót kaptak. Ha egy hang kétszer is előfordult a szóban, akkor egyik karjukkal az egyik, míg a másik karjukkal a másik megoldást mutatták. Ilyenkor az elején szóltam, hogy "be foglak csapni benneteket", és nagy volt az öröm, ha mégsem tudtam. Van egy tanítványom, aki mindig nevetve közölte, "nem tudtál becsapni".


Régebben az alábbi játékot is játszottuk ezekben az időkben:

Az Oktatójátékok kisiskolásoknak könyvből való az ötlet.  Először a mondókát tanuljuk meg, utána játsszuk el a dalocskát. Indulás előtt kis képeket húznak a gyerekek, és a képek nevében keresik az adott hangot.





Hogyan juthatunk el, mit csinálhatunk Betűországban?

A betűvonat adta az ötletet, hogy nemcsak vonattal, hanem más járművel is eljuthatunk Betűországba. Ha tanultunk egy új betűt, olyan járművel utaztunk, aminek a nevében szerepelt az új hang. Pl. a m betű tanításánál Macivárosba utazhatunk motoron, mozdonnyal, metróval.
Mit ehetünk? Mákostésztát, muffint, almát, zsemlét.
Mit csinálhatunk Medvevárosban? Mesélünk, mozizunk.  

A kérdések száma végtelen, a fantáziánktól függ, hogy mit kérdezünk, csak szerepeljen a válaszban az adott hang..



Szótagolás tapssal (robotnyelv)

Már nem is emlékszem, hogy kitől van ez az ötlet, de talán attól a kolléganőmtől, aki azon az éven ment nyugdíjba, mikor én a pályámat kezdtem. Én robotnyelvnek neveztem el, mert ugye a robotok darabosan „szótagolva” beszélnek. (Lásd Mikrobi mese.) Ahogy kimondunk egy szót, balra és jobbra fordulva (ha kell ismét balra, jobbra) tapsolunk ahány szótagból áll a szó. Eltörtük a szót. Pl. al-ma 2 tapsos a szó, kettétörtük. Az előkészítő időszakban ezt sokat gyakoroljuk önállóan és közösen is. Én mondom a szót, ők eltörik és közben mondják robotnyelven. Megbeszéljük, hogy hányfelé törtük a szót. Megszámoljuk, hogy hányat tapsoltunk.
Amikor később a füzetben a sor végén el kell választani egy szót, csak annyit mondok, tapsold el, és tudod, hogy hol kell eltörni a szót.



Varázsnyelv

Varázsnyelven beszélünk, amikor csak a magánhangzókat mondjuk ki.  Pl.: á-a (váza) (Az első néhány játéknál képekkel segítem a felismerést. Vagyis a táblára teszek 5-10 később akár 15 képet és azoknak a nevét mondom varázsnyelven.)
Később, amikor elmaradnak a képek, több megoldás is lehet. Ilyenkor próbáljuk összegyűjteni a lehető legtöbb megoldást.(táska, lámpa, málna, bálna, párna stb.) Sokszor beszélünk varázsnyelven, alkalmazom az érzékelős zacskós játéknál is, de találós kérdéseknél is ezzel segítem a megfejtést. A gyerekek azt szeretik a legjobban, ha ők mondanak valamit varázsnyelven és a többieknek kell kitalálni, hogy mire gondoltak.



Érzékelő zacskó

Környezet és magyarórákon is játszottunk érzékelő zacskóval. Egy textil zsákocskába (mint a tisztasági csomag)  beletettem 1 dolgot, ( különböző tárgyakat, gyümölcsöket, zöldségeket) hogy mit, ki kellett tapogatni. A szőnyegen körben ülő gyerekek kézről –kézre adták. Aki tudta, hogy mi lehet benne, az felállt. Mielőtt megnéztük volna, beszélgettünk róla, így egyre több gyerek állt fel, mert ha tapintás útján nem ismerték fel, a körbeírás segített. Milyen? Mérete, formája, felülete, anyaga, mire használják, stb. Pl. az almánál megbeszéltük, hogy a formája a labdához hasonlít, a felülete sima. Gyümölcs, ősszel szedjük, de van nyári is. Legtöbbször piros, de lehet sárga, zöld. Fogyasztható nyersen, de készülhet belőle leves, sütemény.
Ha már mindent elmondtunk róla, kimondtuk a szót varázsnyelven: a-a.
Ezek után jöhetett a megfejtés, ekkorra mindenki tudta, és kórusban kiabálta,hogy alma van a zsákocskában.


A játék másik változata az volt, amikor egy gyerek a textilzacskóban elhelyezett különféle tárgyak közül választ egyet, de nem veszi ki a zacskóból! Körbetapogatja, és elmond a társainak minden ismeretet róla, de nem nevezi meg a tárgyat. A többieknek az elmondás alapján kell kitalálni, hogy mi lehet társuk kezében. Kezdetben látták, hogy miket teszek a zacskóba, később már nem.



Mi változott meg?  (Oktatójátékok...)

Táblára képeket teszek fel, ezek kezdetben a hívóképek, később különböző szempontok szerint válogatok képeket. Kezdetben 3-4, később növekvő elemszámmal. A gyerekek megnevezik abban a sorrendben, ahogy a táblán látják, majd hunynak (lehajtják a fejüket a padra). Ezalatt én megváltoztatok valamit (pl. más a sorrend, leveszek közülük egyet vagy felteszek). Tapsra felemelik a fejüket és megmondják, hogy mi változott meg.



Névsorolvasás

3-4 később több gyerek kap egy-egy hívóképet. Egy másik gyerek szólítja őket.
     m    kijön a maci
      v    kijön a kutya
      t     kijön az autó
A gyerekek egymás mellé állnak. Az osztály többi tagja kiejti a megfelelő hangot, akiét kiejtették, a helyére mehet. Mikor mindenki a helyére ment emlékezetből felidézik, hogy milyen sorrendben álltak a hangok.



Szerepjáték

Biztos mindenki ismeri azt a játékot, hogy Amerikából jöttünk, híres mesterségünk címere… erről jutott eszembe, hogy nemcsak foglalkozást, hanem mondatokat is el lehet játszani. Táblára rövid, könnyen eljátszható mondatokat írok. A feladatot vállaló gyerek kijön a tábla elé, és eljátssza az általa kiválasztott mondatot. A többieknek azt kell kiválasztani és elolvasni. Később már ők találnak ki mondatokat.
Pl.: Bianka altatja a babáját. Miklós fogat mos.



Lépd le a mondatot!

Karikákat rakok egymás mellé a földre. A gyerekek feladata olyan mondatot mondani, hogy minden karikára jusson egy szó. Pl. O  O  O   A bácsi eszik. A kutya ugat. Ahogy mondják a mondatot, úgy lépnek bele az egyes karikákba.



Hangok háza

Mássalhangzók megkülönböztetéséhez használom ezt a játékot. Nagyon szeretnek futkározni a gyerekek, így olyan feladatot találok ki, aminél a feladat az, hogy szaladjanak. Az udvaron vagy a teremben kijelölök két házat, és megmondom, hogy melyikben ki lakik. ( pl. s és sz) Az udvar közepéről indulunk, aztán szavakat mondok, és nekik a megadott házhoz kell szaladni. Pl. sapka, szél, szék, sál, eszik, esik, stb.



Kerek hang vagy nevetős

Már 1. osztály év elején megtanuljuk, hogy vannak kerek hangok (á, a, o, u) és nevetősek(e, é, i). Később jön hozzájuk az ö, ü a hosszú párjukkal együtt. Ezeket először én hangoztatom, majd ők megismétlik.
Kis versike is van hozzá, amit megtanulunk:

Á-á-á-á-á tátsd nagyra a szád!
A-a-a-a-a lassan mondjuk a!
Ó-ó-ó-ó-ó sóhajtsunk egy jót!
Ú-ú-ú-ú-ú suttogjunk, anyu!
Ű-ű-ű-ű-ű fütyüljünk együtt!
Ő-ő-ő-ő-ő szakad az eső!



Magánhangzók írásának megjegyzése:



Öltöztessük fel a betűket!

Egyik osztályomnál több tanulónál nehézséget okozott a nyomtatott és írott betűk egyeztetése. A munkafüzetben nem tudták összekötni a nyomtatott betűt az írott párjukkal. Ekkor azt találtam ki, hogy a nyomtatott betűket öltöztessük ünneplőbe, és úgy kapjuk meg az írott párjukat. Minden egyes órán a táblánál alakítottam át a nyomtatottat írottra, később a tanulók is próbálkoztak vele. Egy idő után mindenkinek sikerült.


A szintek megtanítása az írásfüzetben

A régi (1963-as) olvasókönyvben volt egy kép, ahol a macska a kamrában kergetett egy egeret. Gárdonyi Géza Egérvadászat című meséjét illusztrálja. Ezt a mesét szoktam a gyerekeknek elolvasni, majd ezután kerül fel a táblára egy házikó, pincével és padlással. Ezen beszéljük meg, hogy melyik a szobaszint (ami azért vastagabb, mert szőnyeg van a padlón), hol van a pinceszint és a padlásszint. Itt szaladgál a kis egérke és a cica. Ugyanezt a házikót ők is megkapják, és minden nap játszunk egy kicsit, először a macskával és az egérrel, majd különböző hosszúságú színes papírlapokkal, amit annak alapján kell elhelyezniük a lapon, ahogy kérem (szoba, szoba - és padlás, szoba - és pince, padlás –szoba - és pinceszint). (Ezt korábban én készítettem, a Játékház feladatlap tartalmazza ezt.)

 Gárdonyi Géza: Egérvadászat

 A minap a cica nagyot ásítva ébredt fel a tűzhely mellett:
- Jó lenne egy kis egérpecsenye – szólott -, megéheztem az alvásban. Azzal elindult egérvadászatra.
Nem vitt magával se puskát, se kardot. Megfogja ő az egeret a körmével is.
Fölfutott a falon a kamara ablakába, és ott meglapulva leste, mikor jön az egér.
A kamara csöndes volt, a hurkák mozdulatlanul lógtak a rúdon. A lekváros fazékhoz most méhek se jártak. Szóval csend volt a kamarában. De a cica azért csak fülelt.
Egyszer csak hallja ám az ablak mellett, hogy valaki szopogat valamit. Beljebb pislant, hát látja, hogy egy fürge kis szürke egér szopogatja a hurkán az ujját.
A cica szeme ragyogott.
Óvatosan összehúzta az izmait. Aztán hopp!… Beugrott a hurkák közé az egérre.
De az egér abban a pillanatban észrevette a veszedelmet. Mint a villám surrant tovább a hurkákról a bögrék mellé. A cica utána.
Hurka lepotyogott, bögre legurult; de a fürge kis egér még hamarabb lenn termett.
Egy üres hordó állott a kamara közepén. Arra ugrott az egér. Hopp, utána a cica!
Kergetőztek, szaladgáltak a hordó körül.

Mikor a cica megfordult, hogy szembeütközzék, a kis egér átugrott a cicán, úgy, hogy a cica csak a levegőbe kapott, de nem fogott semmit.
- Ejnye, kópé!
Most egyúttal tovább is bújna az egér az üvegek közé.
- Rejtsetek el, üvegek! – így cincogott a kis egér. – Rejtsetek el engem! Nyomomban van a cica! Be akar ám kapni.
Az üvegek sűrű csoportban állottak, de nem tudták elrejteni az egeret, mert átlátott a cica a derekukon.
Oda is ugrott. Szétrúgta az üvegeket.
Az egér ugyanabban a pillanatban az üres kosárba surrant.
- Takarj el, takarj el! – így szól az egér a kosárhoz. – Nyomomban jár a cica, és be akar kapni.
A kosárnak nem volt elég ideje eltakarni az egeret. A cica beugrott a nyíláson, és meghemperedett a kosárral együtt.
De az egér ezalatt kiugrott egy kis lyukon, és a tojásos kosár mellé rejtőzött.
- Jó tojásos kosár – így szólott remegve -, sarkamban a cica. – Takarj el, takarj el!
A tojásos kosár el is takarta az egeret. Hej, de a cica megérezte a pecsenye szagát.
- Most megfoglak! – szólott, ugráshoz lapulva. Arra zsupsz!… Ráugrott a tojásokra.
Persze az egér megint kisiklott a körmei közül. Felugrott a vizes sajtár tetejére.
- Jó vizes sajtár – szólott a kis egér -, hadd üljek egy kicsit a fejeden! Kerget a cica. Odalenn nem biztos az életem.
A vizes sajtár meg se moccant, úgy tartotta az egeret, de az éles szemű cica ott is észrevette.
A cica felugrott. Az egér leugrott.
A kamara falához támaszkodva állott az új seprű. Arra szaladt fel az egér. Nyomában a cica.
- No, most nem menekülhetsz! – szólott a cica.
- Jaj, végem van! – cincogott a kis egér, és felhúzódott a seprűnek a legeslegtetejére.
Ez volt a szerencséje. Mert ahogy a cica utána kapaszkodott feljebb és feljebb, a seprű eldűlt, és belevágta a cicát a vizes tálba.
Mikorra a cica kiugrott a tálból, már akkor az egér benne volt a kabátban, amely a szegen lógott.
- No – gondolta a kis egér -, itt már nem talál meg a cica.
De bizony megtalálta. A székről egyenesen beleugrott a kabát ujjába. Szerencséje az egérnek, hogy szűk volt a kabát ujja. A cica megszorult benne. Mind a húsz körmével dolgozott, míg ki tudta magát szabadítani.
A cicának ezt a kínlódását az egér a csizmaszárból nevette.
- Nevess csak – mondta a cica -, majd nem nevetsz te mindjárt! Beugrott az egér után a csizmaszárba.
De már akkor az egér nem félt. Tudta, hogy egy kis lyuk van a csizma talpán. Azon a kis lyukon át kisurrant, és eltűnt a kamara kövei között levő egérlyukban.
A cica egy darabig kotorászott az első lábával a csizmában, de aztán, mikor meglátta a lyukat a csizma talpán, gyorsan visszavonult.
- Elkéstem – szólott a fejét csóválva, mikor az egérlyukat megpillantotta. – Ma nem eszünk egérpecsenyét.
Cica, cica, ha csak az volna a baj! De mit szól majd édesanyám, ha meglátja a törött tojást, gurult fazekat és egyéb rendetlenséget?!
Cica, cica, jó lesz, ha ma nem mutogatod magadat a konyhában!







3 megjegyzés:

  1. Szia Sucika!

    Ha jól emlékszem, nálad olvastam valahol, hogy a mesék előtt egy versikével előhívhatjuk a mese tündért. Keresgéltem, de nem találtam! Nem csoda, ennyi jó ötlet között ha elvész :) kérlek, ha tudsz segítse nekem megtalálni. Előre is köszönöm!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Végül is ez nem vers, hanem egy dal, ha egyre gondolunk. Nem volt időm utánakeresni, de az Ég a gyertya, ég, dallamára kell énekelni az alábbi szöveggel:

      Ég a gyertya ég,
      el ne aludjék,
      Mesetündér jöjj el hozzánk,
      mondj egy szép mesét!

      Remélem tudtam segíteni. Szép napot!
      Sucika

      Törlés
  2. Köszönöm!
    Ez lesz az! :)
    Szép napot neked is!

    VálaszTörlés