Képes napló 31.

Most a képes naplóval is úgy csináltam, mint a "Nap fotójával", vagyis pár naponként leírtam, ami széppé tette a napomat, mert volt már úgy, hogy a második hét végére sok dolog kiment a fejemből. Lássuk akkor, mik voltak azok a dolgok, amelyek az elmúlt két hétben megmelengették a lelkem.

Hát ez éppen nem a lelkemnek tett jót, de átvitt értelemben azért annak is. Süti minden formában és mennyiségben jöhet továbbra is. Ez anyukám Fekete rózsa nevű süteménye, amit pünkösdre készített. Isteni! 

A születésnapomra, utólag kaptam az egyik kis tanítványomtól. Ő volt az, aki régebben azt mondta, ha sok pénze lenne, annyi banánt venne nekem, hogy ne bírnám megenni.

 Iskolánkban ötödik alkalommal rendeztük meg a Kicsik és nagyok kulturális hetét. Kedden (május 21-én) a megnyitón az óvodások és az elsősök és a színjátszókör adott elő egy-egy kis műsort. Nagyon aranyosak voltak, ilyenkor mindig eszembe jut (nem mintha egyébként nem tudnám), hogy miért is lettem tanító. Ezekért a kis tüneményekért. Sajnos távolról fényképeztem, nem a legjobb géppel.

Valamelyik nap szivárványt láttam. Idén ez volt az első. Mindig gyönyörködöm bennük, bármennyit is látok.

Mi öröm lehet két bicikliben? Május 25-én szombaton a kisebbik lányom éjszakára ment dolgozni. Mivel előtte a tokaji borfesztiválon volt, és onnan hoztuk haza, nem volt elég idő arra, hogy elegendő ennivalót készítsek neki. Volt egy A terv, ami nem jött be, ezért este fél tízkor életbe lépett a B terv: mivel ő kocsival ment dolgozni, mi, a nagyobbikkal biciklivel mentünk be a munkahelyére, és vittünk neki ennivalót. Elégedett voltam magunkkal. Kevesebb mint 1 óra alatt jártuk meg. 

Újból kaptam díjat, illetve kérdezős játékban is részt vettem. Szeretem az ilyen aranyos kis játékokat.

Szintén az elmúlt két hét történése, hogy képeslapot készítettem egy kedves ismerősömnek, megköszönve azt, amit én kaptam tőle. Mennyire igaz a mondás: Jobb adni, mint kapni! Annyira zsúfolt volt a hetem, hogy lassacskán készült, de úgy gondolom, megérte a sok idő. Próbáltam személyre szóló ajándékot készíteni, mint amilyet én is kaptam tőle. Remélem, sikerült.

A múlt héten izgalmas dolog történt. Levelet kaptam egy kedves ismerősömtől, Mamintitől, aki azt írta, hogy küld nekem valamit. Csütörtökön meg is érkezett a csomag, tele csuda jó dolgokkal. Ajándék az osztályom tanulóinak, és ajándék nekem.
Mióta blogolok sok kedves ismerősöm lett, akikhez rendszeresen betérek, és érdekel, hogy mi történik velük. Örömmel tölt el az a gondolat, hogy ebben a rohanó világban léteznek még ilyen emberek, mint TI vagytok. Drága Maminti! Köszönöm még egyszer!

Szintén csütörtökön az egyik tanítványom lelkesen számolt be arról, hogy talált négy -és ötlevelű lóerét. Nem is hallottam még, hogy van ötlevelű is. Ti tudtatok róla? Egy négylevelűt nekem adott, így garantált, hogy ezentúl szerencsés leszek.

Pénteken pedagógusnap volt az iskolában. Ez a mi osztályunkban nem olyan ünnep, mint másoktól hallom,  nem készülnek verssel, nem szoktam nagy ajándékot kapni. (Nem is várom el, de kedves gesztusnak tartom, ha valakinek a munkáját megköszönjük egy kis figyelmességgel.) Azért néhány szülőnek az idén is eszébe jutottam. Íme az én pedagógus-napi ajándékom. (A negyedikesektől , akiknek informatikát tanítok, és az osztályom tanulóitól.)

Vasárnap úgy döntöttünk a lányokkal, hogy megcsináljuk azt a különleges teát, ami a Mamintitől kapott csomagban volt. Körbeültük az asztalt, és lestük, hogy mi fog történni. Az íze is finom volt, de itt elsősorban a látvány a fontos. Ugye milyen szép! 

Vasárnap délután volt egy kis szabadidőm, így belevágtam a horgolásba. Annyira izgatott már a dolog, hogy nem tudtam tovább várni. Azt, hogy melyik "izének" mi a neve, még sokáig nem fogom tudni, de a Youtube alapján már ezek az alkotások születtek. A fonalak még abból az időből valók, amikor kötögettem. De már beszereztem rendes horgoláshoz való cérnát.

Még két kemény, mozgalmas hét vár ránk, jönnek a felmérők, aztán lassan a megérdemelt pihenés.