Ajándék Mamintitől a tanév végére

A történet pár hónappal ezelőtt kezdődött, amikor egy bloggerina levelet küldött, és felajánlotta, hogy szívesen készítene a tanítványaimnak valami kis ajándékot. Nagyon meghatottak a sorai, mert bevallom őszintén, (lehet, hogy most ezzel sok embert meglepek) soha nem találkoztam még az életem során olyan emberrel, aki nekem adott volna valamit. Önzetlenül, szeretetből és elismerésül. Persze a családom, és a tanítványaim kivételek, akiktől számos ajándékot, rajzot kaptam. Őrzöm is mindet, mint egy kincset.

A héten aztán kaptam egy újabb levelet, hogy feladásra került a csomag. Tudtam, hogy mi lesz benne, mivel az illető megírta, hogy mit küld. Nagyon vártam, hogy mikor kapom meg, aztán nagyon-nagy volt a meglepetés, mikor feltárult a doboz tartalma. Nemcsak azt küldte, amiről írt, hanem nekem is tett bele sok-sok dolgot. Leírhatatlan, mit éreztem akkor. Most sem tudom megfelelő szavakkal kifejezni azt az érzést, ezért csak annyit tudok mondani: Köszönöm Maminti, bearanyoztad a napomat, és bearanyozod majd a "gyerekeim" napját is, amikor megkapják az ajándékaidat.

A tervem az, hogy nem egyszerűen kiosztom majd a könyvjelzőket és a baglyocskákat, hanem megadom a módját, hogy örökre emlékezetes maradjon az esemény. Megismerkedünk majd Mamintivel, aki ugyan nem ennek a blognak a Mamintije, de sok közük van egymáshoz. Természetesen a blog Mamintije is szóba kerül majd. :))

Rákerestem Lázár Ervin meséjére, és a Youtube-on is ráakadtam egy mesejátékra. Ezzel nyitok. No meg ezzel a dallal.