Képes napló 13.

A múlt héten ismét a munkáé volt a főszerep, így a kis örömök keresésére kevés idő maradt. Ezért próbáltam a hétvégét boldogsággal megtölteni. A gyerekeim és a férjem újból megleptek egy-két finom vacsival, így a felszabadult időben elsősorban a tanmeneteimet rendezgettem, a felhalmozott anyagaimat szortíroztam, és készültem az órákra. 

Pénteken sportnap volt az iskolánkban, ahol minden osztály forgószínpad-szerűen ment végig a feladatokon. Volt futás, sorverseny, foci, röplabda, kosárra dobás, játékos feladatok, kötélhúzás. Az egész program közös bemelegítéssel kezdődött, és egy közös ebéddel ért véget: gulyáslevessel és üdítővel kedveskedett a szülői közösség. Innen is köszönet érte!

Szombaton a kisebbik lányom ezzel a virágcsokorral lepett meg. Ritkán kapok virágot, ezért nagyon örültem neki.

A hét végén kálvária búcsú volt a szülőfalumban. Mi csak vasárnap mentünk fel a kálváriára, a szentmisére. Minden évben elhozzák a hívők a gönci keresztet, aminek látványa különleges érzéseket vált ki, szerintem nemcsak belőlem, hanem másokból is. (A fényképen is jól látszik, hogy egy nagy keresztről van szó, rajta az ember nagyságú Jézussal. Ha jól számoltam 8 ember vitte.) 

Ebéd után fellátogattunk a búcsúba is (bár tudom, hogy a búcsú a templomban van, csak kiskorunkban nem tudtuk, és mi a kirakodó vásárt hívtuk búcsúnak). Mindenki kapott egy kis vásárfiát. 

Lélekben feltöltődve kezdődhet az újabb hét, és az újabb kihívások!