Képes napló 12.

Egy tartalmas, munkával, szórakozással és élményekben gazdag héten vagyok túl. Persze sok bosszúság is ért, de ezeken az ember túlteszi magát idővel. (Bár gondolkoztam, hogy kellene írni arról is. Bizonyára sokan bólogatnának, hogy igen, igen, esetleg nem, nem. De mindenkinek megvan a maga kis bosszúsága, és a másik panaszkodására senki sem kíváncsi. Ezért nem is teszem.) Idővel pedig úgyis csak a szép percekre emlékszik vissza az ember.

Hétfőn beindult a gépezet, elkezdtük a munkát. Évnyitó, tűzriadó, amit a gyerekek nagyon élveztek. Emlékszem, amikor elsősök voltunk, valaki megkérdezte az udvaron, hogy hol van a tűz, és mikor jönnek a tűzoltók. Persze, most majdnem mi vagyunk a legnagyobbak, így mi már mindent tudunk.


A teremdíszítéssel én úgy vagyok, hogy a tananyaghoz kapcsolódóan próbálok valami újat, gyermek közeli dolgot bevinni. Inkább elkészítem itthon, mint hogy a régi "központi", megfakultat raknám fel. Na ez a "betegség" kezd ráragadni a kollégákra is. A húgom készítette az alábbi "számegyenest", amit kedden raktunk fel a termében. Ugye, szép? Egyszerű, de mutatós.

A családom próbál segíteni, hogy a tanítás mellett ne maradjon rám még az itthoni munka is. A múlt héten a lányaim kétszer is megleptek egy-egy finom vacsorával, így én pihenhettem egy kicsit. (Készültem a következő hétre.) Persze én is főztem, és az egyik alkalommal "elválasztottam egymástól" ezeket a szerelmes sárgarépákat. Bocsi répák!

A héten két akciós dolgot fogtam ki. Egy turiban 62 Ft-ért vettem festékpatront a nyomtatóba, a Tesco-ban pedig sikerült szert tennem ezekre a nárciszokra. Mivel csak 4 Ft volt, vettem ötvenet. Valamire majd jó lesz.

Nem szoktam felesleges dolgokra pénzt költeni, de úgy gondoltam, hogy a stressz levezetésére a legjobb módszer egy kis dőzsölés. Most belevetettem magam az "élvezetekbe". A csoki mind az enyém!

Pénteken a Tesco-ban egy olyan főiskolás osztálytársammal találkoztam, akit a diplomaosztó óta nem láttam. (Sajnos senki sem szervez osztálytalálkozót, pedig nagyon jó lenne.) Olyan jó volt vele beszélgetni a régi és a mostani dolgokról. Persze nem beszélgethettünk annyit, amennyit szerettünk volna, mert férjuramék is ott voltak. Engem eleve úgy engedett be a férjem a boltba, hogy:-Remélem ma nem fogsz beszélgetni a kolléganőddel, mint tegnapelőtt! ( Mert ugye az plusz fél óra.)

Szombaton beköltöztettük a lányomat a kollégiumba.  Három évig lakott már itt, csak más szinten. Hát ez a mostani siralmas. A bútorok, a szoba! Szerintem a börtönben sincs rosszabb helyzet. Abba bízik, hátha sikerül egy jobbra lecserélni, mivel még van néhány "normális" szoba. Elsősökkel van, és az egyik lány ismerőse, aki egy szép, felújított szobát kapott, arra fanyalgott. Mikor ezt meglátta, nem tudom, mi juthatott az eszébe? Szerintem rögtön felértékelte a sajátját. ( Annyira lehangoló volt, hogy még fényképet készíteni  se volt kedvem róla.)

A múlt héten sörfesztivál volt Miskolcon. Évek óta nem járunk semmilyen buliba, de valahogy most a férjem úgy gondolta, el kéne menni az esti Modern Talking koncertre. Persze én is benne voltam, így egy kis szervezkedés után a barátokkal együtt felmentünk. Nagyon jó volt, utána még a diszkóba is ott maradtunk. Nem volt ciki, mert nagyon sok velünk korú vagy kicsit idősebb "fiatal" volt ott. Visszarepültünk néhány évtizedet. (Több, mint 25 éve, mi voltunk fiatalok, mikor 1984-ben megalkották első slágerüket, a "You’re My Heart, You’re My Soul"-t, ami bejárta a fél világot. Te jó ég! Egy negyed század!!)

Ugye hogy repül felette az idő? Még jó, hogy felettünk nem annyira. 

Ti ismertétek, szerettétek őket?