Versek a tanulásról

Az alábbi versek már a tanulásról szólnak, vannak olyanok, amik az ábécéhez kapcsolódnak, vagy éppen a helyesírás (u végű szavak) tanulását segítik. Ezeket a verseket szinte minden osztályomnak elolvasom, és van, amit meg is tanulunk.

        Ábécé

Megtanultam

az ábécét!

Minden betűt ismerek!

Figyeljétek,

ábécében

hogy fújom a neveket!

Anna, Árpád,

Bori, Cili,

Csilla, Dóra, Emőke,

Éva, Flóra,

Géza, Gyurka,

Helén, Irén, Jenőke.

Kati, Laci,

Misi, Nóri,

Ottó, ödön, Palika,

Utánuk jön

Rozi, Sári,

Szilvi, Tomi,, Ulrika.

No , de várj csak!

Hol maradt el

Vili, Zoli s a kis Zsolt?

Az ábécé

végén jönnek:

ők zárják a betűsort.

  

A táncoló ceruza

Volt egyszer egy

kisegér,

hosszú bajszú

Balambér.

Ott lakott az

ól mögött,

sok - sok ócska

lom között.

Jól megvolt ott,

nem vitás,

mégis kellett

más lakás,

mert ha esett,

fújt a szél,

bizony, fázott

Balambér.

Elindult egy

szép napon,

s szétnézett az

udvaron...

- Hohó! Itt a

kamara!

- Nyitva - tárva

ajtaja!...-

Balambérunk

 beoson,

s fent jár már a

polcokon.

Körülszaglász,

körülnéz...

- Tyűha! Van itt

befőtt, méz!

Mennyi finom,

jó dolog

No, itt éhen

nem halok!-

Kiszemel egy

üveget:

ebben vajon

mi lehet?

Ám amikor

nekilát,

Majd kitöri

a fogát...

Bosszankodik

Balambér:

- Mennyi üveg!

De mit ér?

Hiába van

mind tele-

ha bádog a

teteje!...-

Haragosan

jár, matat.

Minden polcot

átkutat.

- Nocsak! Ott egy

nagy doboz!...-

Bemászik,

s úgy motoz.

Feltúrja a

skatulyát.

S mit talál? Egy

ceruzát!

-Hogyha más nincs,

ez is jó!

Ez legalább

rágható!-

bölcselkedik

Balambér,

a bajuszos

 kisegér.

- Várj egy csöppet,

cimbora!-

kérleli a

ceruza.-

Megmutatom,

mit tudok,

a falon hogy

táncolok.-

- Mutasd, no, de

szaporán!

Mert a fogam

fenem ám!...

Falon lejt a

ceruza

(sötét vonal

lábnyoma),

s mire tánca

véget ér,

hej, messze jár

Balambér...

Az ól mögé menekült:

kamra falán

Cirmos ült!...

a táncoló ceruza

most pingálta

épp oda!...                    

  

Károlyi Amy: Tanulás

Menj el innen, kicsi Kati

ne lépj az utamba:

ceruzával, tollal bánni,

tanulni nagy munka.

Ha meglököd a kezemet,

kiborul a tinta,

dülöngélnek a nagybetűk,

foltos lesz az irka.

Egy-kettőre befejezem

a holnapi leckét,

addig ügyeld, hogy is írom

a nagy C-ét. és a kis c-ét.

Esztendőre ismered az

Á-t is, B-ét is C-ét is,

olvasol sok szép mesét is,

tudod a leckét is.

  

Kónya Lajos : Reggel

Az iskola:

kötelesség.

Hív a reggel:

tessék, tessék,

aki nem rest,

föl, munkára,

nem süt a nap a hasára!

Kata frissen

ugrik talpra,

ruháját is

csak felkapja,

reggelit sem

akar enni,

táskájába

kell betenni.

Lilla morog,

mint a medve,

szundikálni

volna kedve,

fogva tartja

paplan, dunna -

tízóráig

elaludna!

De az álmot

csak legyőzi,

felkél lassan,

kezd öltözni;

fut az óra

percről percre,

most már bezzeg

ő sietne!

Rendben vagytok?

Lecke, táska?

Mit készítsek

uzsonnára? -

Lilla ezt már

meg se hallja,

szárnya volna -

úgy rohanna!

Egy-két irka

itthon marad.

Keltél volna

fel hamarabb!

Nyugodt szívvel,

tiszta fejjel -

kellemesebb,

szebb a reggel!

Szalai Borbála : Helyesírás versben

Tudjátok-e,

Icu, Samu,

mely szó végén

rövid az u?

E szavakat

versbe szedtem,

el is mondom

néktek menten.

Szürke az ég, mint a hamu,

fészkén ül már

 gólya, daru.

Hazafelé

baktat Pityu,

húzza vállát

két nagy batyu.

Az egyikben

fura áru:

bábszínházhoz

sok-sok bábu.

A másikban

drót, szeg, gyalu -

épp ezekre

vár most apu.

Nincsen messze

már a falu,

látszik a sok

rácsos kapu.

A kapuban ott áll anyu,

azt lesi, hogy

jön - e Pityu...

Szürke az ég,

mint a hamu,

elszenderül

gólya, daru...

S ha bezárul

minden zsalu -

elalszik az

egész falu...

Számolás

Fél éve, hogy

iskolába

járok -

s ismerek már

minden betűt,

számot.

Szépen írok,

olvasok,

s számolni is

jól tudok.

Lám csak, most is

azt számolom

éppen,

hány ötösre

feleltem a

héten.

Mert kaptam ám

mindennap!...

Mennyi lesz az?

Éppen hat!

  

Torna

Gyorsan felállni kismagyarok

Lökni előre a karotok.

Most be, az égre fel majd le

Csípőre téve végezve.

A derekad hajtsd oldalra

Jobbra először majd balra.

A sarkad össze csinosan

Ugrani egyet magasan.

A tipegő láb ujjhegyen

Lássuk milyen gyorsan megyen.

Karforgatással együtt jár

Tapsolni négyet jó lesz már.

  

Kiss Dénes : Levél

Az írásod

ákombákom.

Nem lehetsz így

a barátom!

Leveled, ha

meg is kapom,

betűidet

nem olvasom.

Bárhogy nézem,

papírháton

nincsen más csak

ákombákom.

Majtényi Erik: Gyurka írni tanul

Egyik betű pocakos,

a másik meg nyurga,

melyikkel fogsz elsőbben is

megbirkózni, Gyurka?

Ha az első görbe lesz,

nehogy kedved szegje,

hisz előbb a csúnyábbja jön,

csak később a szebbje.

Írj gyorsan egy másikat,

azután még egyet,

a betűk a sor végén majd

kiegyenesednek!

S végül az a sok betű,

pocakos és nyurga,

éppen úgy áll össze, ahogy

te akarod, Gyurka.

Gyárfás Endre : Írogató

Kisbetűk és nagybetűk,

álljatok a sorba!

Ne ugráljon senki,

mint ugri-bugri bolha!

Mondat élén hadnagyok;

a nagybetűk állnak.

Ők vezetik a kicsiny

betűkatonákat.