Képes napló 8.

Régóta nem írtam, de ennek megvolt az oka. Nyaralni voltunk a családdal, csak a tervezett helyett 2 nappal hamarabb indultunk, így borult az általam eltervezett forgatókönyv. Na de sebaj. Plusz két nap a Balatonon mindent megér. Így sajnos lemaradtam az olimpia megnyitójáról, amit nagyon vártam. Ehelyett főztem és csomagoltam. Majd másnap kora reggel irány a Balaton. A következő 9 nap a pihenésről szólt.

Már útközben is számos dologban gyönyörködhettünk. Figyeltük, hogy hogy kel fel a nap, majd egy kis felhőt vettünk észre, amiről kiderült, hogy a visontai hőerőmű, csak messziről még nem látszódtak a kémények. 

Lassan Pestre értünk, és menet közben a nagyobbik lányom újra lefényképezte azokat a látványosságokat, amit szinte minden évben lefényképezünk az utunk során. De valahogy olyan jó érzés fog el, és muszáj fényképezőt ragadni. ( Persze a képek nem mindig azt mutatták, mint amit mi szerettünk volna megörökíteni, de ment az autó.) 

Végre megérkeztünk Balatonszemesre, ahol 2 napot töltöttünk. (Általában kempingekben szállunk meg faházakban, mert az a gyerekkorunkat idézi a férjemmel.) A strandon kígyót simogattunk, csak sajnos nem tudtuk megörökíteni, mivel nem volt nálunk a gép. Nagyon sajnálom, mert az egy "világraszóló kép" lett volna: a kígyó és én. (Nem hideg és nem is nyirkos a bőre, mint azt én gondoltam. Szerintem nem vagyok ezzel egyedül.)

A következő 7 napot az előzőleg lefoglalt apartmanban töltöttük, Zamárdiban. Mondanom sem kell, tökéletes 7 nap volt,  viharral (hogy olyat is lássunk) kevés esővel és sok-sok napsütésessel. Nem akarom részletezni, meséljenek a képek.

Amik még a nyaraláshoz kapcsolódnak: Sikerült az egyik nap rátalálnom erre a jó kis könyvre. A film megvan, örülök, hogy most már a könyv is. Biztosan sokan ismeritek.

A Zamárdiban levő Tourinform Irodában tettem szert erre a két térképre. Persze nem arra fogom használni, mint mások. Társasjáték készül majd belőle.

Ha kíváncsiak vagytok, milyen személyiségtípusba tartoztok, ajánlom ezt a könnyed hangvételű könyvet. Nem sikerült a nyaralás alkalmával végigolvasnom, de amít olvastam nagyon tetszett.  Innen letölthető.

Milyen érzést válthat ki bárkiből egy papucs? Belőlem eddig semmilyet. De ha nem találjuk a gazdáját, akkor már egy kicsit izgalmasabb. Az egyik nap  a gumicsónakkal elmentünk arra a partszakaszra, ahol tavaly voltunk. A nagyobbik lányom kicsit rosszul érezte magát, ezért visszafelé a parton jött. Persze nem nézte meg, hogy honnan indultunk, és ugye gyalog gyorsabban halad az ember, mint vízen, ezért jóval messzebb ment, mint kellett volna. Miután mi is kiértünk a partra, és megláttuk a papucsát, nagyon megijedtünk. Kerestük is, és nagyon idegesek voltunk, míg elő nem került. Biztos minden családban vannak ilyen kis történetek, amit évek múlva is emlegetnek. Ez biztosan ilyen lesz, csak egy kicsit feltupírozva, hogy még élvezetesebb legyen.

Hát ennyit dióhéjban a kilenc napról. Remélem jövőre is le tudunk menni, mert "nekünk a Balaton, a riviéra."