2012. augusztus 11., szombat

Versek tanévnyitóra

Lassan véget ér a nyári szünet, és elkezdődik az újabb tanév. Bizonyára sokan elkezdték már keresgélni azokat a verseket, amit a tanévnyitóra szánnak. Íme az én kis gyűjteményem. A legtöbb még az internet előtti évtizedekből való, az idősebb kollégáktól kölcsönkért könyvekből írtam ki, majd vittem később gépre. Én ezekből válogatok, amikor nekem kell a műsort összeállítani.  Szemezgessetek belőle, biztosan találtok közte  olyat, ami nektek is tetszik. 


Darázs Endre : Iskolába hívogató

Hervad a Nap, bágyad,
száll a napsugár.
Levelekkel együtt:
Elfáradt a nyár...
Összecsomagolja
Minden holmiját:
A sok jó időt és
A fürdőruhát.
És emeli karját
És sípjába fúj:
Elég volt kispajtás...
Mostantól tanulj!

Virágok helyett már
Nyit az iskola,
És sarkáig tárva
Barna kapuja:
Ég helyett a tábla,
Part helyett a pad
Hív a szelíd őszbe:
Érezd jól magad!
És a havas télben
Napsugár helyett,
A tudás fényei
Melegítenek.

  


Darázs Endre : Szeptember

Elfáradt a Nap már.
Mind későbben kel fel,
Nincs ereje sütni,
Hűvös már a reggel.

Kihűl már a tó is,
Jön az ősz, hiába!
Hagyjuk itt a partot,
Menjünk iskolába!




Donkó László : Szeptemberi induló

Hallga Jutka, a szekrényben
valami motoszkál,
Táska Tomi hangoskodik:
- Végy fel, vár az osztály!

A fiókban nagy a lárma,
könyvek kiabálnak:
- Boríts minket kék papírba,
vége van a nyárnak!

Tolltartóba beugrálnak
már a ceruzák is,
gyöngybetűkkel eléd írják:
- Vár a suli rád is!





Donkó László : Szól a csengő

Szól a csengő: csingi - lingi,
zajos lesz az udvar,
selymes füvön labdát mától
már senki sem rugdal.

Régen látott pajtit ölel
át barna Péter,
összeszoknak a pajtások
még ezen a héten.

Lesz új öröm, új izgalom,
indul kemény munka,
csízként röppen sok - sok gyerek
jelentkező ujja.

Nem kis dolog, de azért jó
iskolába járni,
ott fogunk mi dolgos felnőtt
emberekké válni!

  


 Bella István : Szeptember, szeptember

Szeptember, szeptember,
elindul a kisember,
csudálgat : mennyi ákom -
bákom betű van a fákon.

Jó a fának - ezt sírja -
se tolla, se papírja,
levelét teleírja.
a szél szagos radírja

Olvasni is tud: lombja
az eget szótagolja.
S hogy számol: hatszor három
veréb csücsül az ágon.

Ha én egyszer fa lennék,
iskolába nem mennék,
az ég lenne az irkám,
mindennel teleírnám.

  


Fehér Ferenc : Útravaló
/ Vitay Ildikó " Ibolyatakaró" lemezén /

Honi táj batyuját
költöző fecskének
sóhajtásnyi utat
szállongó levélnek.

Bútorok nyugalmát
csendet a szobának
öregek békéjét
búcsúzó sugárnak

Gyermekük mosolyát
apáknak, anyáknak
fészket a nád bojtján
hintázó madárnak.

Medrétől megválni
nem tudó folyónak-
Kék eget csillantó
áradást a szónak.

Szép szót, ha oktatnak!
Lelket, ha mesélnek!
Igazmondó véget
mindegyik mesének-

            Napsugár küllőben
            álomszekereknek
            először induló
            iskolás gyereknek.

            Kristályos hangot az
            iskolacsengőnek
            csendet az áloéba
            szendergő mezőnek.

            Forró kis kereket
            percegő tollaknak
            Pontot az első és
            utolsó mondatnak.
        


Kapuvári Béla : Szeptember

Szeptember, szeptember,
elérlek már kezemmel
A kutyák is megcsaholnak -
mégis itt vagy maholnap.

Ciripelnek az esték:
kár ez a nagy sietség,
ki szelet vet - vihart arat,
ne seprűzd ki még a nyarat.

De mit ér a szó neked,
tedd a kedvünk, vagy ne tedd
táborzászlónk bevonjuk,
sátrainkat lebontjuk.

S amikor majd serényen
beugrasz a sövényen,
osztályunkban megtalálsz -
kiálts be, ha arra jársz...




Keszthelyi Zoltán : Elsőosztályosok

Mikor először mennek iskolába
Az elsőosztályos kisgyermekek,
Illatot hint az ősz minden virága,
Amerre lépnek, dalok csengenek.

Mikor először mennek iskolába,
Szívükben bűvös áhítat terem,
Kitárul nékik a mesék világa,
Hol betűk nyílnak kéklő tengeren.

Mikor először mennek iskolába,
Nékik köszön a szeptemberi ég,
Őket kísérik, arany fényben ázva,
A szőlőfürttel terhes venyigék.

Mikor először mennek iskolába,
A tücsök tüzes, friss nótába  kap,
Mind hevesebben szól a citerája.
Megsimogatja hajukat a nap.

  


Készülődj!

Zümmögnek még szorgos méhek,
cseveg még a kis madárka-
azt hirdetik, azt jelentik:
készülődj az iskolába!

  


Osváth Erzsébet : Elsőosztályosok!

Óvodások voltatok -
kisfiúk, kislányok.
Tündérország berkeit
bebarangoltátok.
Iskolások lettetek.
Mi minden vár rátok!
Nagy felfedezések,
szép kirándulások.
Betűországba vezet
a tanító néni.
Mennyit fogtok ti otthon
majd erről mesélni!

Számországban elámul
a szemetek, szátok
a temérdek kincsen,
amit ott találtok.

Kezdődik az utazás,
a csengő már csenget.
Kívánunk hát jó utat
s hozzá vidám kedvet!




Szalai Borbála : Betűország kincsei

Sok újdonsült
kisdiáknak
kitárult egy új világ:
szeptemberben
Betűország
megnyitotta kapuját.
Csodálatos
ez az ország,
gazdagsága rengeteg:
mert itt bizony
minden betű
drága kincset rejteget.
S aki egyszer
megismeri
mind a betűk titkait:
magáénak
tekintheti
Betűország kincseit.




Szalai Borbála :
            Legyen öröm a tanulás!

Hangosabbak ma az utcák,
gyerekektől népesek,
valahogyan még a nap is
szebben ragyog, fényesebb.
Izgatottan várt e napra
minden kezdő kisdiák:
az iskola előttük is
kitárja ma kapuját.
Megtanulnak betűt vetni
a tétova kis kezek:
csengő-bongó szép szavakkal
telnek majd a füzetek...
Ma, amikor útnak indul
a sok kicsi iskolás,
kívánjuk, hogy öröm legyen
számukra a tanulás!





Szalai Borbála : Utolérem a bátyámat

Mi tagadás,
            irigyeltem,
hogy a bátyám iskolás,
hogy őneki
            gyerekjáték
az írás, az olvasás.
Csodáltam, hogy
            milyen szépen
formálja a betűket,
s hiába van
            sok belőlük-
ismeri a nevüket.
Úgy megy neki
             az olvasás,
akárcsak a vízfolyás!...
Hej - gondoltam-,
            mikor lesz már
belőlem is iskolás?!...
S most, amikor
            beírattak
iskolába az idén,
megfogadtam:
            a bátyámat
utolérem bizony én!...


  

Szeptember  szólít

Gyülekezünk az iskolában,
az ősz csendje verbuvál,
szeptember, ez a vén 
pedellus,
csodálkozik a kapunál.

Hogy megnőttetek, 
hej ti srácok,
mutassátok magatok!
boldog vagyok, és büszke rátok,
nagy és kedves csapat.

És most munkára fel pajtások!
Szorgalmasan tanuljatok!
Ismerjétek meg a világot!
S minden nap gazdagodjatok!
        



Tasnádi Varga Éva :  Szól a csengő tiszta hangon

Szól a csengő tiszta hangon,
Gyertek, gyertek gyerekek!
Vár a pad és vár a tábla,
táskát tartson kezetek!

Szép a táska, bőre sárga,
benne a sok könyv, füzet,
Sarokban a villanykályha
télen ad majd meleget.

Szól a csengő; gyertek, gyertek,
jöjjetek kicsik, nagyok,
s iskolánknak kapujából
még egy nagyot kongatok.

            

Weöres Sándor : Köszöntő tanévnyitáskor

Almát, körtét, szilvát, szőlőt
  hoz szeptember.
    nekünk új tanévet, tudja
      minden ember.

Mint az égen átcsóvázó
  üstökösök,
    ragyogjanak munkánk nyomán
      az ötösök.

Kívánjuk a húgocskáknak,
  öcskösöknek,
    ne legyenek szűkiben az
      ötösöknek.

Kívánjuk tanárainknak,
  hogy vödrökkel
    minket nyakon önthessenek
      ötösökkel.

  

Jancsik Pál : Csengők hívnak

Rakoncátlan szelek hátán
megjött már az ősz.
Édesedő szőlőt őriz,
pipázik a csősz.

Sárgák, barnák és pirosak
mind a levelek,
beborítja az utakat,
játszótereket.

Csengők hívnak, ajtók nyílnak,
tárul sok csoda.
Induljunk hát, kispajtások,
vár az óvoda.



Dankó László : Szeptember elsején

Az én bátyám, több éves már,
irigylem is miatta.
Édesanyám egyik nyáron
iskolába íratta.
Elsején ment legelőször,
vitt nagy csokor virágot.
Azt mondta, hogy meg akarja
ismerni a világot.
Hátán táska, benne könyvek,
nem hiányzik füzet sem.
Jó tanuló lesz a bátyám,
sosem volt ő ügyetlen.
Sebaj ez év őszén én is,
első osztályba járok.
Megismerem, mint a bátyám,
majd az egész világot.



Raggambi András: Szeptember 

Mi történt ezzel
A sok gyerekkel?
Tele van az utca,
Már kora reggel.
Vidáman koppan,
mindnek a lába
Hova sietnek-,
Az iskolába!

A sok kis szívben,
Büszkeség éled.
Búcsúznak tőled,
Óvodás élet,
Mert nevük mától,
Már kis iskolás,
És kezdődik az
Írás-olvasás.



Hárs Ernő : Vége a vakációnak

Kopog már a barna dió,
véget ért a vakáció.

Vidám ruhák, fénylő szemek,
gyülekező gyereksereg.

Mint a fecskék messze délre,
készülnek az új tanévbe.

Villanydrótjuk iskolapad,
kedvük alatt majd leszakad.

Fiú, leány cseveg, csipog,
csupa emlék, csupa titok.

Patak vize, erdő zöldje
zsong szavukkal körbe-körbe.

Hozzá annyi napfény vakít,
elég lesz az új tavaszig,

hogy se szél, se fagyos utak
ne lopják el mosolyukat,

s mindegyikük bátran szálljon
át a betű-óceánon.

  

Gazdag Erzsi: Szeptember elsején

Tik-tak,tik-tak, az óra hív.
Tik-tak,tik-tak, dobog a szív.
Tik-tak - siet a kis Jani.
Még kávéját sem issza ki.

Tik-tak…- A toll, a ceruza?
Megvan-e minden anyuka?
- A táska vár, a táska kész.
Indulhatunk már, kis vitéz!

Ezt anya mondja, s mosolyog.
S mosolyognak a házsorok,
az utca és az utcakő,
s Jani lábán az új cipő.

És mosolyog az iskola,
Janira fénylik mosolya.
Ablakszeme oly ragyogó!
S hívogat, mint a nyári tó.



Jánky Béla : Őszi reggel

Hull a falevél már, szeles idő járja;
borongós a reggel,
mégis könnyű kedvvel
megyek iskolába.
Akár repülnék is,
hogyha szárnyam volna,
gyöngybetűket vetni,
tudást szemelgetni
örömmel lobogva.
Elmegy a madárka,
elköltözik délre;
pedig be jó lenne,
hogyha csicseregve
ő is elkísérne.



Antalfy István : Cseng a csengő 

Víg a szellő suhanása,
dalos madár dalolása,
ragyog a nap, Jutka, Palkó
sietnek az iskolába.

Őszi napfény, őszi reggel,
tarka-barka szép színekkel,
együtt játszik, együtt futkos
zsibongó, víg gyermekekkel.

Cseng a csengő, hangja száll a
kis utcába, kis szobába,
így érkeznek: Jutka, Palkó
pontosan az iskolába.



 Molnos Lajos : Ősz van újra

Feketedik a kék kökény,
vöröslik a kecskerágó,
s gi-gágolva messze szálló
vadlibákkal
elsuhant a forró nyár.

Ősz van újra,
Hordók döngnek,
forognak a szőlőprések,
nyikorognak a szekerek
súlya alatt a termésnek…

Az iskolák udvaráról
szedelőzködik a nagy csend:
barna arcú gyermeksereg
kacagása már idecseng.
Nyújtózkodnak a padok is,
 készülődik a térkép, tábla,
s számolgatják:
alig, alig van még hátra
egy-két kurta nap, és újra
felcsendül a kicsi csengő
tisztán csengő,
iskolába hívó
hangja.




 Fazekas Anna : Nyárutó


Egész nyáron játszadoztunk
A széles határban
Bukfenceztünk domboldalról
Kis kölyök-kutyámmal.
Zöld mogyorót bokor alá
Raktam garmadába,
Mérges mókus lúc tobozát
A fejemre rázta.
Málnát szedtem szúrós tőről,
Völgyön taplót leltem,
Szólongattam a kakukkot,
Pillangót kergettem.
Bújócskáztam ezüst hallal
Patak hűs sodrában,
Furulyáztam mezőn, réten
Versenyt pacsirtával.
És most könyvem, első könyvem
Bújj be a táskába,
Más a dolgom jövő nyárig-
megyünk iskolába!



Vorák József : Az én iskolám 

Olyan az én iskolám is,
Akárcsak a többi ház,
S mégsem olyan, mert abban a
Szellem lakik, a tudás.
Ott ismertem meg a könyvet,
A betűt, a számokat,
Ott szőttem a jövendőről
Szép és komoly álmokat.

Szeretettel gondolok rá,
S ha előtte elmegyek,
Mint hű fia, tisztelettel
Meghajtom a fejemet.

Olyan az én iskolám is,
Akárcsak a többi ház,
S mégsem olyan, mert abban a
Szellem lakik, a tudás.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése