Halloween-i kreatívkodás

A tegnapi napra egy egyszerű munkadarabot vittem az osztályomnak, gondoltam, ha elkészül, egy jó játék lesz belőle. Nem sikerült 45 perc alatt elkészíteni, így ma reggel fejezték be. Csak annyi volt hátra, hogy a vonalak mentén szétnyírják. Hogy ez is meglett, a hosszú hétvégén lehet majd otthon kirakózni vele.

Az alábbi oldalon láttam ezt a képet, és rögtön megtetszett. Kinyomtattam minden gyereknek. Gondoltam egy kis színezés, nyírás és ragasztás, majd újból nyírás és kész. De hál' Istennek, az osztályom nagyon precíz, így a színezés egy kicsit tovább tartott. 

Utána sablon segítségével tököt, macskát, szellemet vagy denevért ragaszthattak a képre. Ki mit szeretett volna.

Végül ma reggel nyolc előtt befejezték a munkát, majd ki is próbálták az új játékot.

Nagyon szeretik az efféle tevékenységet, ezért már ki is néztem, hogy mi az a következő munkadarab, ami könnyen elkészíthető és mutatós. Így esett a választásom az alábbi dolgokra. (Ötlet a net-ről, pontos forrásra már nem emlékszem. Köszönet érte a feltöltőnek.)

Holnap rajzórán pedig a következő két munkadarab közül fogunk egyet elkészíteni. (Ötlet és az elkészítésének menete itt található.)

És végül egy emlék tavalyról. Ezt a tököt mozaik technikával készítettük. Nagyon jól mutatott a falon. (Sajnos csak ez az egy van belőle. Év végén ugyanis hazavitték a gyerekek a rajztömbjüket, csak ez valahogy nálam maradt.)

Gyermekdal szövegek

A héten a Trencsén című olvasmányt olvastuk az osztályommal. Eszembe jutott, hogy régen, mikor én lehettem vagy tízéves, tanultam egy dalt, ami így kezdődött: Hírös Trencsén vármegyében...

Számos más dallal együtt ezeknek a daloknak a szövegét egy füzetbe gyűjtöttem. Mikor a héten olvastuk az olvasmányt, beugrott a dal, így előkerestem a füzetet. Szinte majdnem minden versszakára emlékeztem. A húgom egyik kedvenc dala volt, mert mikor kiskorunkban otthon énekeltünk, (csak úgy időtöltésként) mindig mondta, hogy : "Énekeljük már el a Hírös Trencsént". 

A gyerekeknek is nagyon tetszett, sokat nevettek rajta.

A füzetből most a kedvenc gyerekkori dalok közül válogattam egy párat. Sajnos ezek csak szövegek, de hátha valaki ismeri őket.

 HÍRÖS TRENCSÉN...

Hírös Trencsén vármegyében 

van egy kicsi falucska,

innen indult Piripócsra

 ez a kicsi tótocska.

Mámicskája telirakja

tarisznyáját pokácsá,

sifá-rifá, csókolgatja

aranyos kis pofácská.

Né indulj el, édös fiam,

mert kilikad a hajó,

déhogy likad fityfirittyet,

hát az nem plébül való!

Ha kilikad, viszek

drótot vastagot,

bétapasztom azt a likat,

pláné, hogyha akarom.

Megérkeztem Piripócsra,

felnéztem a házakra,

hát az egymás tetejére

az csak úgy volt felrakva.

Azon töröm buksi fejem,

hogy fogok itt aludni,

hogy fogom a létrákat hát

ily magasra felrakni?

Megfeszem a meszelőket,

megfeszem a házakat,

és ha önök tapsolnak, hát

megfeszem a tapsokat.

BABSZEM  JANKÓ

Ismeritek Babszem Jankót, 

ugye hogy mindnyájan.

Szüleivel ott lakott egy erdei kis házban.

Refr.:

Ekkora, mekkora, mint egy babszem akkora.

Minden rosszra mindig kész, huncut kis csibész.

Volt neki egy kis puskája,

vagy két centiméter,

meg is tölti Babszem

Jankó mákszemnyi söréttel.  Refr.:

Erdő mélyén szoktak néha

farkasok tanyázni, 

elment egyszer Babszem Jankó

farkasra vadászni. Refr.

Megleste a farkaskomát, 

s rálőtt bizony nyomban.

De a farkas észrevette, 

és bekapta, hamm-hamm. Refr.:

Szerencséje volt Babszemnek, 

mert az apja látta,

s farkas hasát a nagy késsel

 azonnal felvágta. Refr.:

Most sírt-rítt ám a kis Babszem,

 mert az apja fogta,

s nadrágját egy pipaszárral 

csúnyán kiporolta.  Refr.:

CSIPOLÍNÓ

A messzi olasz tájon, egy víg legényke élt,

a neve Csipolínó , és senkitől se félt.

Hihi-haha egy víg legényke élt

a neve Csipolínó , és senkitől se félt.

A szája mindig tátva, a teste-lelke kóc,

és mégis Csipolínó a legvígabb bohóc.

Hihi-haha, a teste.lelke kóc,

és mégis Csipolínó a legvígabb bohóc.

Ha bármi bánat éri, ha bajba is kerül,

kimászik Csipolínó és ő marad felül.

Hihi-haha,  ha bajba is kerül,

kimászik Csipolínó és ő marad felül.

Ó, ZSUZSANNA, Ó ZSUZSANNA...

Ó, Zsuzsanna, Ó Zsuzsanna!

Jaj de éhes már a banda.

Ó Zsuzsanna, ó Zsuzsanna!

Jaj, de éhes már a banda.

Minden várban laknak... 

Csak a lekvárban nem laknak...

Minden tóban val hal... 

Csak a tolltartóban nincs hal...

Minden ember ember... 

Csak a hóember nem ember...

Minden asszony asszony... 

Csak a menyasszony nem asszony...

Ebben a dalban az volt a jó, hogy mi magunk találtunk ki szövegeket. Nektek sikerül? Kíváncsian várom az újabb rigmusokat!

Könyvajánló: memóriafejlesztés, komplex fejlesztés

Ebben a bejegyzésben néhány könyvet szeretnék a figyelmetekbe ajánlani. 

Nem is emlékszem, hol találkoztam az alábbi könyvvel, de nagyon megtetszett. Bár a kiadványt óvodásoknak ajánlják, mégis jó szolgálatot tett nekem az osztályommal való foglalkozásoknál is. 

Az Ősztől őszig című fejlesztő játékgyűjtemény-sorozat kötetei az évszakokat követve őszi, téli, tavaszi és nyári témájú ismereteket, tevékenységeket foglal magába. (Szerencsére sikerült megszereznem mind a négyet.) A játékos fejlesztések elsősorban a beszédet, a mozgást, azzal együtt a kognitív képességek kialakulását segítik elő. Mindezek egy témára épülnek,  megtaláljuk itt az állatok, növények, időjárás , közlekedés stb. témaköreit, és az ehhez kapcsolódó találós kérdéseket, dalokat, mondókákat, játékokat. A fejlesztések ilyen módon komplex formában történnek.

Köztudott, hogy a mai gyerekeknek nincs olyan élénk fantáziájuk, mint régebben. Legalább is én ezt tapasztalom évek óta. Ha rajzórán nem mutatnék mintadarabokat nem sok alkotás születne. Pedig nekünk annak idején azt tanították, hogy engedjük szárnyalni a gyerek képzeletét. Olvasás órán is talán az a számukra a legnehezebb feladat, mikor azt kérem, képzeljen el valamit. Ezért örültem, mikor a kezembe akadt   A Varázsjátékok sorozat egyik kiadványa az Égig emelő légzés,  mely fantáziajátékokat tartalmaz.  A kötetben található játékok segítségével virágokká, hópelyhekké vagy tündérré, varázslóvá, kígyóvá változhatnak a gyerekek.

A Nemzeti Tankönyvkiadó oldalán bukkantam erre a könyvre. A szerző azt írja benne az egyik helyen, hogy: "Minden ember emlékezőképessége kitűnő, ez alól nincs kivétel."  A könyv célja, hogy minél több módszert mutasson be, mellyel az emlékezőképességünket fejleszthetjük. Ír a gombostű módszerről is, melyet az agykontrollosok memóriafogasnak mondanak. 

És ha már agykontroll. Az egyik kolléganőm hozta el ma az iskolába az alábbi kiadványt. Ez a munkafüzet a gyerekeknek készült, (még 1992-ben) Domjánné Harsányi Katalin összeállításában. Ebben a kiadványban a módszer elsajátítását képek segítik. Megtalálható itt az a 20 kép is, amely a  memóriafogast jeleníti meg. A szavak ilyen ábrázolása segít a rögzítésben, mely az alapja a rövid távú memória fejlesztésének. 

Ezt a könyvet pedig a nagyobbik lányom vette. Szintén gyerekeknek készült, itt a memóriafogas képei az "Egy, megérett a meggy..." mondókát veszik alapul és használják a memória fejlesztéséhez. Egy nagyapához mennek el az unokái, mert mindig elfelejtenek mindent. A jóságos nagypapa pedig megismerteti velük azt a bizonyos memóriafogas módszert. (Ettől a szerzőpárostól már másik 2 könyvet is olvastam. Nagyon élvezetes módon írnak, így mindenki számára érthetővé válik minden. )

Képes napló 16.

Egy nagyon tartalmas héten vagyok túl. Bár úgy terveztem, hogy csak kéthetente írok képes naplót ( és fogom is tartani magam ehhez), de most nem tudok addig várni. Ahogy ígértem, azokról a dolgokról nem írok, amiről készült külön bejegyzés, csak arról, ami menet közben kimaradt. Végül is "csak" a hétvégéről kell beszámolnom.

Az egyik nap a Lidl-ben sikerült vásárolnom egy (pontosabban 2) díszíthető naptárt. Nagyon örülök, hogy jókor mentünk be, mivel pár éve ebből készül a családi fotókkal illusztrált naptár a nagyiknak. Féltem, hogy esetleg az idén nem tudom beszerezni, de megvan! Már csak a képeket kell kiválogatni, és megszerkeszteni.

Pénteken a Glamour napok miatt felmentünk Miskolcra, no meg hogy becseréljük a férjem Deichmann-ban vásárolt cipőjét, aminek levált a talpa. [ Nem sikerült. :(( Be kellene vizsgáltatni, ami 6000 Ft. ] Nem hiszem, hogy még egyszer veszek ott cipőt.

Elnéztünk más helyekre is, köztük a kedvenc kínai éttermünkbe.
Vettem némi "butaságot", amire egy "normális embernek" semmi szüksége, de én szeretem az ilyen dolgokat. Inkább ez, mint a csoki. :))

Szombaton és vasárnap agykontroll tanfolyamon voltam. Nem tudom, ki mennyire hisz benne, de én nagyon élveztem. Szombaton úgy ért véget a tanfolyam, hogy nem volt buszom, így gyalog mentem haza, ami nagyon jól esett. Annyi energia volt bennem, mint még soha. 40 perc alatt legyalogoltam, kényelmesen kb 4 kilométert. (Az útvonaltervező szerint 3,6 km, 44 perc.)

Vasárnap reggel 3 féle ételt készítettem a nagyobbiknak, mert tanfolyam ide vagy oda, este ment vissza. Sajnos nem volt idő fényképet készíteni. Még a buszt is lekéstem. No nem a főzés miatt. Vasárnap ugyanis változott a menetrend. Szinte éreztem a zsigereimben, mikor a házunk előtt elment egy busz, hogy lehet, ez volt az utolsó, amivel mehettem volna. Milyen igazam lett! Nem baj, séta. Ismét! Kicsit iparkodtam, így még rövidebb idő alatt értem a tanfolyam helyszínére. El is meséltem új ismerőseimnek a "kalandomat".

Nagyon jó a tanfolyam, hétvégén megint megyek. Tudom, hogy nagy hasznát fogom venni nemcsak én, hanem a családom és a tanítványaim is. Kaptam néhány ötletet, amit majd külön megírok.

Játékok testnevelés órán 1.

Mivel októberi témának az őszt választottam, ebben a hónapban a testnevelés órákra és a mindennapi testmozgáshoz is olyan játékokat fogok keresni, ami kapcsolódik az őszhöz. A héten nagy segítségemre volt ebben az olvasókönyvünk, mert a  gólyakalifa történetét olvastuk. A gólyák kapcsán szóba kerültek a költöző madarak, meséltem arról, hogy van olyan madár (a sarki csér), amelyik az északi sark közeléből  repül le egészen a déli sarkvidékre. Itt olvashattok róla ti is.

A mese elolvasása után egy népi játékot tanultunk meg az olvasókönyvből, és testnevelés órán többször el is játszottuk. 

                   "Gólya néni az udvaron                            Térdüket magasra emelve

                   minő olyan kényes.                                  a gólya lépéseit utánozzák.

                  Talán bizony békára  vár,                         Kezüket a szemük fölé emelik,

                  két nap óta éhes.                                     nézelődnek.

                  Fejet, nyakat felemel,                               Felemelik a fejüket,    

                  kelep, kelep, kelepel,                               előre nyújtott karral tapsolnak.

                  megfogott már egyet."

A mondóka végén a békák szétszaladnak, a gólya pedig megpróbál egyet elkapni. A következő játékban ő lesz a gólya. 

Elkészültek az őszi ajtódíszeink

Sokat olvastam olyan iskolákról és óvodákról, ahol projekthetet tartanak. Nagyon jónak tartom, hogy egy adott témát így járnak körül, és bár a mi iskolánkban  nincs ilyen, az idén én úgy gondoltam, hogy megpróbálkozom valami hasonlóval. A szeptemberi témához az olimpia adta az ötletet, az október pedig mi másról szólhatna, mint az őszről.  

Itt mutattam olyan egyszerű, de mutatós papírkoszorúkat, melyeket alsós gyerekkel könnyedén el lehet készíteni. Ezek közül végül kettőt választottam ki, egy könnyebbet, és egy kicsit nehezebbet.  A sablonokon felül néhány dolgot a hét folyamán előre elkészítettem, hogy a 45 perc elegendő legyen a kivitelezésre. A tanulók maguk döntötték el, melyik díszt szeretnék elkészíteni. (Volt, aki összekombinálta a kettőt.)

Ezekre esett a választásom

Kartondobozból készült a koszorú alapja

A színes kartonokat méretre vágtam, a sablonokat  körülrajzoltam, így a gyerekeknek csak a nyírás és a ragasztás volt a feladatuk. Most egy rövid ideig a termet díszítjük majd vele, de őszi szünet előtt hazavihetik, hogy időben kikerülhessen az ajtóra vagy az ablakba.

Blogajánló rajzórákhoz

Főiskolás korunkban azt tanították nekünk, hogy nem szabad kész munkadarabot mutatni a gyerekeknek, mert akkor nem tudják a saját kreativitásukat kiélni. Egy tanítási gyakorlatomon az óra anyaga dombormű készítése volt, az alma forma felhasználásával. Az általam mutatott munkadarabokat éppen ezért körtéből kellett készítenem. Ha vízfestékkel kellett dolgozni, ceruzát nem vehetett a gyerek a kezébe, mert az nem festés volt, hanem pingálás. Én azóta is betartom a pingálásra vonatkozó szabályt (bár rajzversenyen azt láttam, hogy szinte mindenki ceruzával rajzolja meg először, amit kell).

Az évek során viszont rá kellett jönnöm, hogy (legalább is az én) osztályaim tanulói nem tudnak mit kezdeni a szabad alkotás lehetőségével. Éppen ezért jó pár éve én elkészítem a kívánt munkadarabot, mint egy lehetőséget. Persze aki akar, mást is készíthet.

A napokban egy külföldi oldalra bukkantam, ismét. Nagyon megtetszett, és már el is készült az itt bemutatott alkotásokból egy. Mivel őszi erdő volt a rajz órán a téma, én az alábbi munkadarabot mutattam be a tanulóimnak.

Ötlet innen

Újszerű volt a dolog, megrajzoltuk ceruzával, majd használtunk zsírkrétát, vízfestéket, végül filctollat. A gyerekeknek nagyon tetszett az elkészült munkájuk, és nekem is.

Nézzetek szét az oldalon, én már megtaláltam a következő elkészítendő munkadarabot.

Magatartás értékelése 2.

Több mint egy hónapja járunk iskolába, de a gyerekek még nem rázódtak vissza. Ez meglátszik a tanulásnál is, de még szembeötlőbb (legalább is nálunk) a magatartásukon. Korábban már írtam, hogy milyen ötleteket vetettem be, amellyel a helyes viselkedésre próbáltam ösztönözni őket. De ugye újabb tanév, így a korábban bevált dolog már uncsi.

A fekete pontnak továbbra sem látom értelmét, van olyan szülő, aki meg sem nézi az ellenőrzőt, de ha meg is nézi, nem tud mit kezdeni vele. Mindig is az volt az elvem, én vagyok ott, nekem kell megoldani a helyzetet. Eddig sikerült csellel rávennem őket a jó viselkedésre, gondoltam, hogy az idén is megpróbálkozok valamivel.

Nem is tudom, hány évvel ezelőtt, talán 15 is van, ha nem több, valaminek az értékeléséhez készült az alábbi fa 4  katicabogárral. Miután ellátta az akkori feladatát, bekerült a szekrényem mélyére, amire aztán egyéb holmik kerültek. ( Lehet, hogy furán hangzik, de a 20 év alatt, technika órákon sem készült el ugyanaz a  munkadarab kétszer. Valahogy mindig másat, jobbat találtam. Hiába vannak sablonok, mindig gyártom az újabbakat.) Aztán most, hogy gondolkoztam, mit csináljak, eszembe jutott ez a bizonyos fa. Csak a katicákat kellett felfrissíteni, a fa védve volt, így azt csak áttörölgettem.

Az értékelés a következő módon fog történni: Osztályunkban 4 gyerek ül egy padnál, ezért készítettem 4 katicabogarat. Minden nap annak az asztalnak a katicája fog egyet előre mászni, amelyikkel a nap folyamán nem volt probléma. Úgy gondolom, harmadik osztályban talán már érettek annyira, hogy egymásra is figyeljenek, szóljanak, ha nem megfelelő valakinek a viselkedése. Minden hónap végén, az első helyen végzett asztaltársaság tagjai kis kártyát kapnak. Új hónapban elölről indul a játék. Év végére majd kitalálok valami nagyobb ajándékot a legtöbb kártyát összegyűjtő tanulóknak.

Tegnap már el is indult 1 katica, ma már 2. A tanulók pedig figyelnek egymásra. 

Úgy érzem, hatékony lesz. :))

Ti hogyan értékelitek a gyerekek magatartását?