Tegnapelőtt (április 2-án) a kisebbik lányom 21. születésnapja volt. Mikor kisebbek voltak, mindig kaptak tortát, és igyekeztünk emlékezetessé tenni számukra azt a napot. Ajándékozás, nagy felhajtás soha nem volt, inkább szolid ünneplés jellemezte ezeket az alkalmakat. Aztán ahogy nőttek, inkább a torta árát kérték el, gondolták, házi készítésű süti úgyis lesz. Arra azért odafigyeltem, hogy legalább a 20. születésnapjuk legyen egy kicsit emlékezetesebb a többinél. Akkor kirándulni mentünk, amiről nem is tudtak, mert azt mondtuk, hogy vásárolni megyünk a szomszédos városba, aztán Mezőkövesden illetve Egerben kötöttünk ki.
Volt olyan is, hogy telefonon hívtam fel őket, és egy szülinapos dalt (Pap Rita: Boldog születésnapot) játszottam be a számítógépről.
Az idén egyik tanítványom szülinapja egybeesett a nagyobb lányoméval. Ekkor jött az ötlet, hogy az osztályban ne csak Gábornak énekeljük el a klasszikusnak számító Halász Judit dalt, hanem telefonon keresztül a nagyobbik lányomnak is (aki egyébként Debrecenben tanult). Így nem volt kérdéses, hogy tegnapelőtt ugyanígy köszöntsük a kisebbik lányomat is.
Persze nem számított rá, és nagyon örült a köszöntésnek. Mikor hazajött, elmesélte, hogy az osztálytársai is mondták, hogy milyen aranyos volt, ahogy a "gyerekeim" köszöntötték őt ezzel a dallal.
 |
| Kép innen |
Törhetem a fejem, hogy ősszel hogyan szerezzek meglepetést.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése