Az elmúlt hetekben rajz- és technika órákon a Húsvétra készültünk. Számos díszt készítettünk, és lehetőségünk volt az ünnephez kapcsolódó szokások megbeszélésére. Bergamottól kaptam húsvéti lapozót, amit felhasználtam a tanítási órán (köszönet érte), illetve erről az oldalról jutottam még számos ismert és új információhoz. (És találtam egy olyan képet, amit kiskoromban szentképként kaptam a tisztelendő atyától.)
Tegnap olvasás órán újra szóba került, így aki akarta, elmondhatta ismétlésképpen, hogy mit tud erről az ünnepről, milyen szokások élnek a családjukban. Hát, ami igaz az igaz, nem sok szokás él. Már csak elvétve járnak locsolkodni a gyerekek, de hogy honnan is ered ez a szokás, mire emlékezünk ezen a napon nem nagyon tudták eddig. (Egy református hittanos kisfiúnak volt mondanivalója.)
Korábban már írtam, hogy vallásos családban nőttem fel, és bár iskolánk állami intézmény, fontosnak tartottam, hogy elmondjam Jézus keresztre feszítését és feltámadásának történetét, ahogy nekünk mesélte régen a tisztelendő atya.
Divat volt nálunk húsvét vasárnap reggelén az ételszentelés. Húgommal mentünk a kismisére, ahol a mise után megszentelte a pap a kosárban vitt sonkát, kolbászt, tojást, kalácsot. Utána otthon ezt ettük reggelire, vigyázva, hogy egy morzsa se kerüljön belőle a földre. Az abroszról a morzsát utána nagymamám kivitte a tyúkoknak, hogy sok tojást tojjanak, egészségesek legyenek.
Nem tudom, szokás-e még ez valahol, de jó rá visszaemlékezni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése