2018. február 12., hétfő

Magánhangzók tanítása fonomimikával 1.

Egy korábbi bejegyzésben írtam, hogy néhány tanulónak gondot okoz néhány betű olvasása, írása. Pontosabban fogalmazva, keverik az a-o, á-é, ö-ü stb. betűket. Nem mindenki mindegyiket, nehogy azt gondoljátok, csak egy-egy gyerek egy-két betűt. De akad a másodikosok közt is olyan, aki rendre o betűt ír a helyett, v betűt u helyett. Harmadik alkalommal tanítok a Játék tankönyvcsaládból, de ilyet eddig még nem tapasztaltam. Arra gondoltam, hogy talán az lehet az oka, hogy a szájtartásról való hangfelismerés ezeknek a gyerekeknek nem elég. Kötni kell(ene) valamihez, úgy, mint a mássalhangzók esetében.

Pár éve (mint kiderült ez 1995-ben volt) olvastam valahol, hogy van egy olyan olvasókönyv, ami fonomimikai módszerrel (kézjellel történő tanítás módszere) tanítja a betűket. Sikerült megvennem  akkor a tankönyvet, de mivel ott más hívókép volt, csak gyakorláshoz használtam.







Most viszont újra elővettem a könyvet, és a múlt héten addig-addig gondolkodtam (gondolkodtunk a családommal, a húgommal, aki a kolléganőm is egyben), míg végül kirajzolódott egy ötlet a fejemben, aztán munkához láttam.
A könyvből beszkenneltem a hívóképeket, de úgy döntöttem, hogy néhány betűhöz újabb képeket és jeleket vezetek be. Minden magánhangzóhoz egy-egy igét társítottam, amit kézzel mutatni is tudunk.

Így néznek ki az én hívóképeim, elsősorban a tankönyv képeinek felhasználásával:




Korábban mutattam a Meixner módszerhez készült gyerekeknek szóló tablót, amit természetesen az én kis tanítványaimnak ezekkel a képekkel módosítva szerkesztettem meg. Nekik ezt osztottam ki a múlt héten. 



Azóta elkezdődött a munka, de hogy mit, hogyan gyakorlunk, arról egy következő bejegyzésben írok majd.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése