Képes napló 30.

Újabb két hét telt el, ami úgy elszaladt, hogy töröm a fejem, mi is történt. Volt benne munka, ügyintézés, szórakozás és ünneplés. 

Nem is írtam eddig arról, hogy a hét 5 napjából nekem 4 rohanásból áll. És ez szó szerint értendő. Hétfőn és kedden a 4. óra után iparkodni kell, hogy az egyik épületből átmenjek a másikba a gyerekekkel a 10 perc alatt, informatikát tartani, szerdán ügyelek, (ilyenkor enni sincs idő) pénteken a tanítás után ebédeltetek, akkor megint szaladnom kell, mivel a menza is egy másik helyen van. De ezt nem panaszként mondom, mivel hál' Istennek, (talán pont ezért) jó kondiban vagyok. 

Ez csak azért jutott eszembe, mert a múlt héten az osztálykiránduláson "legidősebb" létem ellenére én mentem a túra élén, hegynek fel, és érdekes módon, miután vissza kellett fordulnunk, kis idő múlva megint csak én voltam a gyerekekkel az élen. Szóval vagy én vagyok jó kondiban, vagy a többiek még tőlem is rosszabb állapotban vannak. Vagy biztosan az az oka, hogy előtte (11:40-kor) megettem egy "délig tartó lendület-et". Legalábbis a szülők ezt mondták.

Forrás

Az egyik délután a kisebbik lányommal ellátogattunk a kedvenc turkálónkba és egy használt boltba. Nem távoztam üres kézzel. Az egyik helyen az eladó megkérdezte, hogy kinek, minek veszem a kiszúrós formákat. Tátva maradt a szája, mikor elmondtam, hogy természetesen a suliba. Úgy örülök az ilyen dolgoknak!  (Már csak a társasjáték szabályát kellene lefordítani valakinek.)

Nem tudom, írtam-e már, imádom a sütit. Bármiről le tudok mondani, de a süti láttán elcsábulok. Képes vagyok rövid időn belül megenni egy fél tepsinyit is akár. Ezért gondolhatjátok, milyen érzés futott rajtam végig, mikor egyik reggel ez a látvány fogadott a tanáriban. Kolléganőnk fia nősült, így hozott egy kis finomságot. Volt mire járni a szünetekben.

A következő öröm akkor ért, mikor az egyik nap felmentem a Facebook-ra. A blogomat immáron 500-an követik. Hát nem klassz?

Nagyon szeretem a virágokat, akár élőben, akár képeslapon kapom. Az elmúlt két hétben hoztak a gyerekek a vázába, és e-mail-ben is kaptam a tanítványaimtól. Informatikából az e-mail küldését gyakoroltuk, és kértem, hogy csatoljanak képet is. 

Szeretem a természetet, csak átugrom a túloldalra, és már ott is vagyok a "lágy ölén". Így elég gyakran ez a program, mivel nem sok időt vesz el, mégis feltölt energiával. A hegyünk tetején van is egy kedvenc helyem, ahová leülök, és nézem a falut, a házunkat, a felhőket és miegymást.  Szeretem nézegetni az apró kis élőlényeket, és meg is próbálom őket lefotózni, kisebb nagyobb sikerrel.

Nem tudom, ti hogy vagytok a pakolással, de én nagyon szeretem ezt a fajta motoszkálást. Csak néha az zavar, ha valamit elteszek egy biztos helyre, és utána nem tudom, hogy hová tettem. A múlt héten egy ilyen pakolás alkalmával akadtam egy kis dobozkára, ami ezeket a kincseket rejtette. A nagyobbik szerzeménye volt, ezeket nekem adta. Már megérte!

A csütörtök és a péntek az ünnepléssel telt. Betöltöttem a 46. életévemet. Egy kis ünneplés volt a családom körében. Bár anyák napjára drága ajándékot kaptam, és a gyerekeim azt mondták, hogy az már a szülinapi ajándék is,  nagyon meglepődtem, hogy a torta mellé mégis volt ajándék. Mondtam is, hogy agyon ütöm őket, hogy rám költik a kis pénzüket. :))
Jólesett, hogy ismerősök, barátok, tanítványok, volt tanítványok, kollégák köszöntöttek személyesen, vagy telefonon, illetve a Facebook-on.

A kisebbik túrótortája

A nagyobbik "pót" ajándéka

Remélem a ti elmúlt két hetetek legalább olyan tartalmas volt, mint az enyém. Holnap egy tartalmas hét veszi ismét kezdetét. Ma még pihenhetünk egy kicsit.