Képes napló 17.

A múlt héten megint sok dolog történt, és olyan vagyok, mint a kisebbik lányom, aki nem tudja kivárni a karácsonyt, vagy egyéb ünnepet, hanem hamarabb átadja az ajándékot. Szóval. Tudom, hogy azt mondtam, hogy ezentúl kéthetente írok képes naplót, de most nem tudok addig várni. Úgyhogy jöjjön!

Tanítványaim segítségével kikerültek a falakra az ajtódíszek, hogy mielőtt hazaviszik, itt is gyönyörködhessünk bennük egy kicsit. Folyamatosan érkeznek a különböző őszi termések, így az asztalon is változik a dekoráció.

Az új kolléganőm hozott egy agykontrollos munkafüzetet, ami gyerekeknek készült, így rajzokkal segítik a megértést.  (Itt írtam róla, és egyéb memóriafejlesztő kiadványról.) A memóriafogas módszerével elkápráztattam a lányaimat, a kolléganőmet és a sógornőmet. Három alkalommal csak 10 szó megjegyzésével próbálkoztam, a végén már ment 20 szóval is. (Csak az a fránya miau. Azt valahogy  eltévesztem.) A jövő héten az osztályomat is szeretném elkápráztatni, addig gyakorolok.

Az utóbbi két hétben matematikából elkezdtük a harmadikos tananyagot. Tanultunk a számok alaki-helyi-és valódi értékéről, majd a számszomszédokról (egyes, tízes, százas) és a kerekítésről. Megtanultuk azt a kis dalocskát, amely a kerekítést segíti. Itt találjátok a dal szövegét. Ezek után írattam egy kis cetlit, és előtte elmondtam, hogy ezt mindenki olyan jól tudja, hogy mindenkinek ötös kell, hogy legyen. Az eredmény: 1 elégtelen, 8 ötös, és 2 négyes, akiknek 1 pont kellett az ötöshöz. Szóban javíthattak, így 10 ötöst írtam be a naplóba. Örömöm határtalan volt.

Pénteken rajz órán végül a két kigondolt munkadarabból a tökfejű szalmabábot választottam, és azt készítettük el a tanulókkal. Nem sok hozzáfűzni való van. Nézzétek meg a képeket. Szerintem jól mutatnak.

Az én kedvencem ez lett.

Pénteken megemlékeztünk az 1956-os forradalomról.

A hétvégi bevásárlásnál, gondolva a két napos tanfolyamra, vettem egy kis nassolni valót. Ritkán szoktam "bűnözni", de ez most egy ilyen alkalom volt.

Ha megfigyelitek, talán feltűnik, hogy a fenti képnek egy kicsit jobb a minősége. 2003-ban vettem egy digitális fényképezőgépet, azt használom a képek készítéséhez. A lányom többször célzott a képek homályos voltára. A héten aztán felfedte előttem a nagy titkot: Nem jól van beállítva a fényképező. Bevallom, soha nem tudtam, hogy mi a fenét jelent az a sok menü, én csak gyártottam a "jobbnál jobb" képeket. :))

Mivel nem voltam itthon, mind a két nap a családom tagjai készítették a vacsorát, nekem semmi más dolgom nem volt, miután hazaértem, hogy leüljek, és megegyem. Szombaton a kisebbik lányom készítette el a saját kreációját, (itt olvashatjátok a Fahéjas, fűszeres csirkemell receptjét) vasárnap a nagyobb pizzát készített. 

Vasárnap véget ért a 4 napos tanfolyam. Nagyon örülök, hogy jelentkeztem rá, bár a befejezés fájdalmas emlékeket juttatott eszembe. Egy riportot néztünk meg a Tv2 Napló 2012. szeptember 30-i  műsorából.

Édesapámnál keringési zavart állapítottak meg 2003-ban, majd amputálták a bal lábát. 6 évig élt így.  2009. aug. 4-én halt meg. Ez jutott eszembe, így könnyesre sikerült a búcsú az újonnan megismert barátaimtól. Gyalog mentem haza, hogy legyen időm felidézni, és túltenni magam ezen a fájdalmas emléken.

Jól tettem. Útközben egy kellemes eseménynek lehettem szem-és fültanúja. Két tizenhatév körüli fiú egy másik, kicsit talán idősebb fiatalembert köszöntött születésnapja alkalmából, az illető kapujában. Rögtön mosolyogtam, mert eszembe jutott, hogy mit érez az a férfi, aki bizonyára nem számított a köszöntésre. A fiúkat az sem zavarta, hogy közben én elmentem mellettük. Lelkesen énekelték az Alma együttestől a : Ma van a szülinapom kezdetű dalt.

Február 18-án jelentkeztem az első bejegyzéssel itt a blogon, majd május 3-án a lányom segítségével a Facebook-ra is felkerültek a linkek. A blogon 44 rendszeres olvasóm van, lassan 50000 oldalmegjelenítést könyvelhetek el. Nagy örömömre a héten Facebook-on elértem a 100. követőt, mindezt úgy, hogy a környezetemben lévők nem is tudnak a blog létezéséről. (Remélem nem untatlak titeket.) Köszönöm mindenkinek, hogy érdemesnek tartotok a követésre.

Gondolom, sokan már agyon unták magukat a hosszú hétvégén, nekem még csak ma kezdődik a pihenés. De sebaj! Az idő nagyon jó, belevetem magam a semmittevésbe!