Képes napló 2.

Ismét eltelt egy hét, újra itt vagyok az összefoglalóval. A múlt héten még jobban odafigyeltem arra, hogy a pozitív élményeimet megörökítsem, legyen megfelelően illusztrálva.

A könyv nem más, mint az osztálynaplónk, ami ugye azért öröm, mert jelzi, hogy itt a tanév vége, és azért is, mert eredményesen zártuk ezt az évet. Erre a napra volt egy kis izgalom is, mivel a lányom a szakdolgozatát védte. Újra elgondolkoztam azon, hogy kinek is nehezebb: neki, aki ott van, vagy nekem, aki nem tudom, hogy mi van vele.

Azt fogadta meg a lányom, ha minden összejön vesz egy csomag pisztáciát (jól kirúg a hámból). Kedden bementünk a közeli városba, ahol a pisztácia helyett meghívtam egy török pitára. Dőzsöltünk egy nagyot. Mennyi plusz kalória is ez?? Szerencsére sosem kell számolnom.

Szakadt az eső, ahogy a buszról leszálltunk. Lányom húzta is elő az esernyőjét, ami alá én is befurakodtam. Mire elértük a falatozót, jól eláztunk mind a ketten. Ekkor megkérdezte tőlem: - Anya, te miért nem vetted elő az esernyődet?  Jó kérdés...
Eszembe sem volt, hogy nálam is van, pedig indulás előtt tettem be a táskámba. Egyébként ritkán használok esernyőt, mindig is szerettem, ha egy kicsit esett az eső, kiskoromban olyankor mindig "patakáztunk". Gumicsizmában, vagy mezítláb mentünk az út széli árok esővízében. Néha még a patakba is belementünk, ugyanis a kertünk végében folyt.

A sok esőnek köszönhetően elkezdtek virítani a kertben a tótkalapok. Ő az első. Az egyik kedvenc kerti virágom. Mindegyik tő más-más színben pompázik. Sokáig szép marad, így szívesen díszítem vele a lakást, de jut belőle a temetőre is.

Csütörtökön a suliban kihirdették az év elején meghirdetett versenyek eredményét. Tisztaságban elsők lettünk, így jutalmul egy túrótortát kaptunk. Mindenki degeszre ette magát.

Szombaton elbúcsúztattuk a nyolcadikosokat, és bezártuk a tanévet. Hétfőtől 50 diákunk nyaral a Balatonnál néhány kollégával.  Mi, többiek dolgozunk még egy kicsit.

A délután a pihenés jegyében telt, ezért pizzát rendeltünk, hogy azért éhen ne haljunk. Nesze neked kalória! A héten ez már a második bűnbeesés!!

A lányom a "dőzsölés" mellett azt is megfogadta, ha sikerül minden, elmegy a templomba. Nem vagyunk templomba járók, de hiszünk Istenben, és tudjuk, hogy ő irányítja az életünket. Most a közeli város református templomába mentünk, bár mi római katolikusok vagyunk a lányokkal, a férjem református. Nagyon szeretem hallgatni a tiszteletes prédikációját. Most is szép beszédet mondott.