A varrótű - jelenet anyák napjára

Mivel közeleg az anyák napja, itt az idő, hogy elkezdjek keresgélni a holmijaim között. Bár 23 éve tanítok, eddig minden évben új műsorral készültem. Valahogy nem tetszik az elkészített tízen-huszonvalahány, pedig amikor egy-egy műsorral elkészülök, mindig úgy érzem, hogy igen, ez az! Aztán telnek az évek, változnak a gyerekek, és én úgy érzem, hogy nem elég jó, amit korábban írtam. A hosszú idő alatt soha nem használtam fel ugyanazt a verset kétszer, egy-két nagyon nagy kedvenctől eltekintve. Mindig úgy válogatom a verset, hogy az személyre szóljon.

Régebben jeleneteket is előadtunk, de aztán erről leszoktam, ugyanis sajnos nem mindenki jött el a műsorra, és nekem kellett beugranom. Így maradtak a versek. 

Most viszont szeretnék egy kis jelenetet megosztani, hátha valaki betanítja az osztályában, vagy az óvodában.

 A varrótű

Mesélő: Nem is messze, nem is régen, egy napsugaras délelőttön Piroska egy fa alatt ült az udvaron, hogy   édesanyjának zsebkendőt hímezzen. Varrt, varrogatott, egyszer csak ujjai közül kicsúszott a tű, és a földre esett. Nézte-nézte Piroska, de csak nem találta a sok fű között. Amint keresgélte a hímzőtűt, éppen arra ment a kacsa, hogy vizet igyon a vályúból. Megszólította Piroska:

Piroska: Kedves kacsa, kérlek szépen, keresd meg a varrótűmet, hiszen te még a víz alatt is látsz!

Kacsa: Egy tűt?!- nem, azt nem tudom megkeresni, sáp, sáp... Ha azt mondanád, hogy a legkisebb kukacot találjam meg, az egészen más dolog, de tűt! Sáp, sáp, sáp... Talán a kakas megkeresi, szólj csak neki!

Piroska: Hallod-e te Tarajos! Gyere csak ide, segíts megkeresni a varrótűmet!

Kakas: Kukorikú...Én a lábammal fel tudom kaparni a földet, és akármilyen magocskát vagy gyökérkét is meglátok, ilyesmit szívesen előkaparok. De tűt?! Nem is tudom, hogy mi az; szólj a galambnak, ott turbékol a háztetőn!

Piroska: Galambocska hallod-e? Repülj ide és keresd meg a tűmet!

Galamb: Nem, azt nem tudom, tu-bu-tuú... búzaszemet keresek neked, amennyit csak akarsz, de tűt!

Mesélő: Éppen arra ment a kecske.

Kecske: Mek, mek, mek, miért van olyan rossz kedve Piroska?

Piroska: Nem találom a varrótűmet! Kedves kecske, jó volna, ha megkeresné Miért rázod úgy a fejed?

Kecske: Mek-mek-mek, kereshetek neked édes füvecskét, jó illatú lóhere levelet, de tűt? Azt nem tudok keresni, mek-mek-mek.

Piroska: Most mi lesz velem? (sírdogál)

Bodri: Vau-vau, mi történt? Hadd segítsek csak!

Piroska: Jaj, kedves Bodri, leejtettem a hímzőtűmet és senki sem tudja megkeresni, brühühü. (sír)

Bodri: Hát megkeresni azt én sem tudom, de talán segít neked helyettem az okos cica, mindjárt elmegyek érte...

Piroska: Várj csak, Bodri, ne szaladj! Mit érek én a cica okosságával, nekem a tű kell!

Bodri: Bízd csak ezt a macskára, vau-vau. Annak olyan éles szeme van, hogy még a sötétben is lát. Mindjárt ideküldöm, beszélj vele!

Cica: Miau-miau, mit kívánsz tőlem Piroska?

Piroska: Leejtettem a hímzőtűmet és senki sem tudja megkeresni, hátha Te megtalálod?

Cica: Hmm, hmm, ha egeret kérnél, akár két vékával is hozhatnék neked a magtárból, de egy varrótűt? Hiszen azt sem tudom, hogy milyen a szaga.

Mesélő: Piroska nagyon elszomorodott. Most már nem tud varrni, hogyan hímezze ki a zsebkendőt tű  nélkül? Holnap lesz anyák napja, és az ajándék nem készül el. Bánatában megint sírdogálni kezdett. Meghallotta ezt a Nap a magas fák között és vigasztalni kezdte:

Nap: Ne sírj, kislányom, könnyekkel nem segítesz a bajodon. Ne kérj senkit, keresd meg magad türelmesen a hímzőtűt.

Mesélő: Piroska letörölte könnyeit, s elkezdte keresni a tűt, de csak nem találta. Akkor a Nap fénylő sugarát a tűre vetette, s az hirtelen felvillant; Piroska megpillantotta a zöld fű között és vidáman felkiáltott:

Piroska: Megtaláltam a hímzőtűt, gyertek csak!

Kacsa: Sáp, sáp, sáp, nocsak, nocsak... Hát ez a tű?

Kakas: Kukorikú-iii... jaj, milyen kicsike jószág!

Galamb: Tu-bu-tu-buúu... Furcsa szerzet ez a tű!

Kecske: Mek, mek, mek, ... Juj, de hegyes, és hogy szúr!

Bodri: Vau, vau, vau... Ez ám a tű!

Cica: Miau-miau- ki hitte volna, hogy ilyen?!

Mesélő: Piroska hallgatta a háziállatok csodálkozását, közben ügyesen szép virágokat hímzett a zsebkendőre, és idejében elkészült az anyák napjára szánt ajándék.

KELLEMES HÚSVÉTI ÜNNEPEKET KÍVÁNOK 

MINDEN BLOGOLVASÓNAK!

Logikai feladatok 3

Mivel vasárnap húsvét, gondoltam most hamarabb teszem fel a következő logikai feladványt. De előtte nézzük a múltkori megfejtését.

A 2. feladvány megfejtése: 

                                 Kokas asztalos.

                                 Diós bádogos.

                                 Füles szobafestő.

Jöjjön a 3. feladvány:

Komlósi, Dorogi, Móri és Süttői egy városban lakik. A foglalkozásuk: pék, orvos, mérnök, rendőr. Komlósi és Dorogi szomszédok, munkába menet együtt utaznak. Dorogi idősebb Mórinál. Komlósi asztaliteniszben rendszeresen megveri Süttőit. A pék mindig gyalog megy munkába. A rendőr nem az orvos mellett lakik. A mérnök és a rendőr egyetlen alkalommal találkozott, amikor a rendőr közlekedési szabálytalanság miatt megbírságolta a mérnököt. A rendőr idősebb az orvosnál és a mérnöknél. 

Kinek mi a foglalkozása?

Húsvéti ünnepkör

Az elmúlt hetekben rajz- és technika órákon a Húsvétra készültünk. Számos díszt készítettünk, és lehetőségünk volt az ünnephez kapcsolódó szokások megbeszélésére. Bergamottól kaptam húsvéti lapozót, amit felhasználtam a tanítási órán (köszönet érte), illetve erről az oldalról jutottam még számos ismert és új információhoz. (És találtam egy olyan képet, amit kiskoromban szentképként kaptam a tisztelendő atyától.)

Tegnap olvasás órán újra szóba került, így aki akarta, elmondhatta ismétlésképpen, hogy mit tud erről az ünnepről, milyen szokások élnek a családjukban. Hát, ami igaz az igaz, nem sok szokás él. Már csak elvétve járnak locsolkodni a gyerekek, de hogy honnan is ered ez a szokás, mire emlékezünk ezen a napon nem nagyon tudták eddig. (Egy református hittanos kisfiúnak volt mondanivalója.)

Korábban már írtam, hogy vallásos családban nőttem fel, és bár iskolánk állami intézmény, fontosnak tartottam, hogy elmondjam Jézus keresztre feszítését és feltámadásának történetét, ahogy nekünk mesélte régen a tisztelendő atya.

                                                   

Divat volt nálunk húsvét vasárnap reggelén az ételszentelés. Húgommal mentünk a kismisére, ahol a mise után megszentelte a pap a kosárban vitt sonkát, kolbászt, tojást, kalácsot. Utána otthon ezt ettük reggelire, vigyázva, hogy egy morzsa se kerüljön belőle a földre. Az abroszról a morzsát utána nagymamám kivitte a tyúkoknak, hogy sok tojást tojjanak, egészségesek legyenek.

Nem tudom, szokás-e még ez valahol, de jó rá visszaemlékezni.  

Szülinap a családban

Tegnapelőtt (április 2-án) a kisebbik lányom 21. születésnapja volt. Mikor kisebbek voltak, mindig kaptak tortát, és igyekeztünk emlékezetessé tenni számukra azt a napot. Ajándékozás, nagy felhajtás soha nem volt, inkább szolid ünneplés jellemezte ezeket az alkalmakat. Aztán ahogy nőttek, inkább a torta árát kérték el, gondolták, házi készítésű süti úgyis lesz. Arra azért odafigyeltem, hogy legalább a 20. születésnapjuk legyen egy kicsit emlékezetesebb a többinél. Akkor kirándulni mentünk, amiről nem is tudtak, mert azt mondtuk, hogy vásárolni megyünk a szomszédos városba, aztán Mezőkövesden illetve Egerben kötöttünk ki. 

Volt olyan is, hogy telefonon hívtam fel őket, és egy szülinapos dalt (Pap Rita: Boldog születésnapot) játszottam be a számítógépről. 

Az idén egyik tanítványom szülinapja egybeesett a nagyobb lányoméval. Ekkor jött az ötlet, hogy az osztályban ne csak Gábornak énekeljük el a klasszikusnak számító Halász Judit dalt, hanem telefonon keresztül a nagyobbik lányomnak is (aki egyébként Debrecenben tanult). Így nem volt kérdéses, hogy tegnapelőtt ugyanígy köszöntsük a kisebbik lányomat is.

Persze nem számított rá, és nagyon örült a köszöntésnek. Mikor hazajött, elmesélte, hogy az osztálytársai is mondták, hogy milyen aranyos volt, ahogy a "gyerekeim" köszöntötték őt ezzel a dallal.

Kép innen

Törhetem a fejem, hogy ősszel hogyan szerezzek meglepetést. 

Húsvéti díszek ablakba, hűtőre

Tanítás után  húsvéti kreatív délutánt tartottunk, ahová az érdeklődő gyerekek jöhettek vissza. Az egyik kolléganőnk készült az ötletekkel, mi többiek csak a kivitelezésben segédkeztünk. A gyerekek nagyon ügyesek voltak, mindenki több húsvéti dekorációt készített, amiből otthon jut majd a hűtőre és az ablakba is.(Volt olyan gyerkőc, aki a takarító nénit ajándékozta meg egy ablakdísszel, de nagyiknak is készült egy-két húsvéti ajándék.) A kész munkákra szalagot kötöttünk, vagy hűtőmágnes került a hátoldalukra. 

Tartalmasan töltöttük el a délutánt, volt, aki megkérdezte, mikor lesz ilyen foglalkozás legközelebb.

Aki még nem készített húsvéti díszt, kedvére válogathat innen. 

Ezekre került hűtőmágnes

A lelkes kis csapat

Tablók állatokról, növényekről, húsvéti tojás

Tartalmas nap áll a hátam mögött. Délelőtt befejeztük a növényes tablókat és elkezdtük az állatosat. Míg ragasztgattunk, megbeszéltük, hogy milyen felírások kerüljenek rá, mit tudunk eddig az adott növényről.

(Egy-két helyesírási hiba akad benne, de majd legközelebb jobban figyelek.) Ezután kikerültek a tablók a falra, hogy többször is meg tudják nézni, el tudják olvasni a fontos ismeretanyagot. Sajnos nem mindegyiket sikerült lefényképeznem a munka hevében, de majd pótolom. (Itt láthatjátok a növénygyűjteményt is, amiről korábban írtam.)

Sógornőm régi növénygyűjteménye 1975-ből

Munka közben

Akik a krepp papír virágos tojással pénteken még nem készültek el, ma befejezhették. A készítés technikájáról itt olvashattok.

A különbség annyi, hogy most kitöltöttük az egész formát. Ez egy-két gyereket meg  is zavart, előbb körberagasztották, majd a belsejét, pedig itt egyszerre kellet volna haladni a külső és belső résszel.

Azért megérte lassabban dolgozni. Ilyen lett a legszebb munka. Ugye, hogy milyen szép?

Áprilisi havazás

Április elseje a bolondozásról, tréfálkozásról híres. Régen féltem is, hogy hányan fognak megtréfálni, és én persze, kis naiv, beugrok mindenkinek. Bezzeg én valahogy elárulom magam még a tréfa előtt. Éppen ezért senkit sem tudok becsapni. Még jó, hogy ma vasárnap van, elmaradnak az ugratások.

Ma az időjárás űzött velünk tréfát (remélem, hogy csak ma). A múltkor hazaköltöztetett muskátlijaim a pincében várják a jó időt. Még jó, hogy behordtuk, ugyanis ma nálunk inkább tél volt, mint tavasz. Gondoltátok volna, hogy még a hó is esett? Én el se hinném, de íme a bizonyíték:

Húsvéti képeslap"iris folding" technikával

Tavalyelőtt találkoztam az "iris folding" tecnikával, ami szerintem a patchwork-höz hasonló, csak papírból készítik. Karácsonyra készítettem belőle képeslapokat a kollégáimnak, mivel mindig megajándékozzuk egymást valami saját kezűleg készített aprósággal. Nagyon megtetszett nekem ez a technika, így tőlem ilyen képeslapokat kaptak. Most, hogy közeleg a húsvét, gondoltam, újra készítek képeslapokat ezzel a technikával. 

Az alábbi oldalon találjátok az elkészítés menetét, de néhány képet én is készítettem. A képek alapján bárki könnyen elkészítheti. Én csomagolópapírt használok, mert a vastagsága éppen megfelelő. Próbáltam színes papírból, de az túl vastag, a zsírpapír pedig túl vékony.
Mivel most éppen kifogyott a tinta a nyomtatóból, ceruzával rajzoltam a tojást és a nyuszit. Biztosan találtok sok hasonlót a neten is. Próbáljátok ki, nem nehéz! A végén a hátoldalára ragasztani kell egy színes papírt, hogy ne látszódjon a ragasztás.

Logikai feladatok 2.

A múlt hétvégén feltettem egy logikai feladvány, aminek mára ígértem a megfejtését. Íme a helyes megoldás:

               
                   Dóra érdi és franciát tanul.                          
                  Judit pesti és németet tanul.
                  Kriszta budai és angolt tanul.


2. feladvány: Hárman egy utcából


Kokas, Diós és Füles egy utcában lakik. Egyikük asztalos, a másik szobafestő, a harmadik bádogos. Nemrégiben a szobafestő meg akarta kérni ismerősét, az asztalost, hogy készítsen neki egy bútort, de megtudta, hogy az asztalos éppen a bádogos házában dolgozik.
Tudjuk azt is, hogy Füles sosem hallott Diósról. Kinek mi a foglalkozása?