2. blogszülinap

Kedves Olvasóim!
Hogy mennyire gyorsan szaladnak a napok, mi sem bizonyítja jobban, hogy ünnepelek ismét. Ma két éve, hogy elkezdtem a blogolást, a mai a 450. bejegyzés. Hát nem klassz?  

Hosszú, tartalmas napok vannak a hátam mögött. Büszkeséggel tölt el, hogy egyre többen követtek itt is, illetve a Facebook-on. Hogy mennyien? Napról napra egyre többen. Mikor ezt a bejegyzést írom, itt 108-an, amott 1390-en.  Túl vagyok a 400000. oldalmegjelenítésen. 

Azt tudnotok kell kedves olvasóim, hogy ezek a kedves emberek, vagyis Ti, úgy akadtatok rám, hogy én semmilyen reklámot nem csináltam a blogomnak, nem kértem fel senkit, hogy kövessen.  És ez nagy öröm számomra. A környezetemben pár hónappal ezelőttig nem is tudta a családomon kívül senki, hogy mivel is foglalkozok a szabadidőmben. Tisztára, mint a Mici néni két élete. Nekem is két életem van, pontosabban fogalmazva csak egy, de ezzel a blogolással vált teljessé.

Pár éve láttam egy továbbképzésen egy bibliai idézetet, ami így hangzott: "Dicsérjen meg téged más, és ne a te szájad." Lehet, hogy rossz álláspont, de én ezt követem. Tőletek viszont sok dicséretet kaptam, és bár saját ötlettel nem sokkal rukkoltam elő, azért találtam néhány olyan jó dolgot, ami bizonyára másnak is hasznára vált.

Ami viszont rám volt nagyon pozitív hatással, az az, hogy ismeretlenül sok barátra tettem szert, és ha semmi másért nem, már ezért is megérte belekezdeni.

Köszönöm, hogy ennyien vagytok nekem, hogy hasznosnak tartjátok a bejegyzéseimet, és remélem, a továbbiakban is hűséges olvasóim lesztek.

Arra szeretnélek kérni titeket ez alkalomból, hogy írjátok meg, melyik bejegyzés tetszett eddig a legjobban, és milyen jellegű dolgokról szeretnétek olvasni a továbbiakban! Tudom, hogy mindenki rohan, de bízom benne, hogy azért szántok rám néhány percet.

Puszi mindenkinek!

Sucika