Képes napló 22.

Az elmúlt két hét a karácsonyi készülődéssel telt el, gondolom úgy, mint másoknál. Többeknél olvastam, hogy még mindig ugyanazzal a lelkesedéssel várják a karácsonyt, mint gyermekkorukban. Én is csatlakozom ehhez a táborhoz. Még most is lelkesen készítem a saját kezű ajándékokat, és dugdosom, hogy csak a kellő pillanatban derüljön fény a tartalmukra. Remélem, mindenkinek örömöt tudok vele okozni.

Évek óta saját készítésű naptárt kapnak a nagyik. Az idei téma a tavalyi folytatása: Családunk élete 2001-2012. között. Már a jövő évi témám is megvan: A lányok és nagyi.

Az idén egy "ökotatyót" is kapnak, egy családi fotóval.

Az iskolai vásárra készültem az elmúlt hetekben, mivel nálunk az a szokás (ellentétben más iskolákkal), hogy mi készítjük a megvásárolható ajándékokat.

Hétfőn az osztályunkat kérték meg, hogy díszítsük fel a karácsonyfát. A gyerekek nagyon izgatottak voltak, látszott, akadtak köztük olyanok, akik életükben most díszítettek fát először. Utána karácsonyi dalokat énekeltünk, ezzel is emelve a pillanat meghittségét.

Szerdán és csütörtökön bonyolítottuk le a vásárt.

A múlt héten meghívót kaptam a negyedikesek karácsonyi teadélutánjára, amit szerdán bonyolítottak le. Nagyon meglepett, hogy meghívtak, mert eddig nem volt ez szokás nálunk. Mivel informatikát tanítok az osztályban, a gyerekek kérték, hogy én is menjek el. Természetesen elmentem. (Meg is ríkattak két zeneszámmal.)

Az utolsó tanítási nap az egyik negyedikes gyerektől egy szép ajándékot kaptam. Ez szintén meglepett, de nagyon jó érzéssel töltött el, ugyanis az osztályomtól eddig még nem kaptam ajándékot. Olyan előfordult, hogy kaptam egy kis kabalát, noteszt, vagy csokit, egy-két gyerektől, de az osztálytól nem. Azt hittem, valami bonbon lesz, ezért nagyon meglepődtem, mikor kibontottam.

 A hétvége már konkrétan az itthoni készülődésről szólt. Becsomagoltam az ajándékokat, megsültek a sütemények,  a nagyobbik mézeskalácsot készített, kész a kocsonya, a töltött káposzta, feldíszítettük a fát, jöhet az ünneplés.

Életem első és valószínűleg utolsó mézeskalács házikója

Idei asztaldíszünk

A "tökéletes fa" 

Ilyen kis díszek mennek a temetőre

Esti fényben

Mindenkinek, aki rendszeresen olvas, vagy éppen véletlenül tévedt most erre az oldalra, békés, boldog karácsonyt kívánok.