Általában jellemző rám, hogy szeretek mindent időben (inkább korábban mint később) elkészíteni, leadni. Mindig arra gondolok, hogy bármi közbe jöhet, és akkor kapkodni kell a végén. Talán akkor vésődött ez belém, mikor száz évvel ezelőtt éppen akkor voltam táppénzen, amikor az anyák napjára kellett volna készülni. A napközis kolléganő helyettesített talán 3 hétig, és ő gyakorolta a műsort. Arra már nem emlékszem, hogy ajándék készült-e vagy sem. Mindegy.
Szóval a hét elején kiosztottuk a gyerekeknek a verseket, énekórán elkezdtük tanulgatni a dalokat, és ma a technikaórán el is készítettük az első ajándékot.
Sikerült egy olyan munkadarabot találnom, ami kicsit különleges, mutatós, de nem olyan nehéz, hogy minden elsős és másodikos könnyedén megbirkózhasson a feladattal. Természetesen egy kis segítségre volt szükségük ( az arc részét mi nyírtuk ki a kolléganővel, mert féltem, hogy a finom részeknél belenyírnának), de sablon alapján a fej többi részét, a hajat és a szívet olyan ügyesen kinyírták és felragasztották, hogy 45 perc alatt szinte mindenki kész is lett.
Ez a kulcstartó lett újragondolva, leegyszerűsítve:
FORRÁS |
Ilyen gyerekmunkák születtek:
Nagyon aranyos, ügyesek a "gyerekeid" is! Ilyen kedves ajándékot meglátva az anyukák biztos sírva fakadnak. Bár még a mai napig is egy csokor virággal a kezükben orgona ágát énekelve és én már pityergek .
VálaszTörlésKöszi, drága Éva! Bevallom őszintén, hogy még csak keresgéljük a dalokat, de némelyiknél már most tudom, hogy nem szabad majd a szövegre figyelni, mert akkor sírás lesz a vége.Ismered Koncz Zsuzsa: Köszönöm című számát?
TörlésArra is tudnék sírni az biztos!
TörlésHát én is. :)
TörlésNagyon szèpen köszönöm az ötletet! Holnap mi is megpròbàljuk elkèszìteni a kis osztàlyommal! 😊
TörlésNagyon szívesen. Kedves vagy, hogy megköszönted, te vagy az egyetlen, bár a Facebook-on többen meg is osztották. Biztosan sikerülni fog nektek is! :D
VálaszTörlés