20 napja nem írtam. Nem tudom, feltűnt-e valakinek, mert aggódó leveleket nem kaptam, a nap is felkelt és lenyugodott úgy, mint máskor. Nekem viszont annyira zsúfolt volt az elmúlt pár hetem, hogy fel kellett áldoznom valamit, és most kivételesen a blogra esett a választásom. Természetesen az elmúlt időszakban is nagyon-nagyon sokat dolgoztam az iskolában is, otthon is, de az egyéb feladatok miatt valahogy mindig este 10 óra volt, mire esetleg egy bejegyzésbe kezdhettem volna. Akkor meg inkább mentem aludni.
Gondoltam, utólag majd beszámolok a dolgokról, -kivéve azokról, amik kimentek a fejemből,- és ti is betekinthettek az elmúlt napok történéseibe. És mi lenne erre a legalkalmasabb, ha nem a beígért -de eddig elmaradt- Képes napló. (Jelzem - és bocsi nagyobbik lányom - az Inspirációs napló megint parkolóba került, -pedig hogy megfogadtam!!! -de oda is megpróbálom majd utólag beírni a fontosabb történéseket.)
Szóval ez után a hosszadalmas bevezető után ugorjunk fejest a májusba!
Az Anyák napi megemlékezés idén nem egy napra koncentrálódott, mivel a nagyobbik nem jár minden héten haza. Így tőle először virtuálisan kaptam meg azt a kis dobozt, amit saját maga készített. Egyébként mind a kettő anyja lánya, tudják, hogy többre értékelem a DIY ajándékokat bármilyen drága dolognál. Persze olyat is kapok tőlük, de úgy gondolom, hogy a saját maguk készítette ajándékban a szívük-lelkük is benne van.
Most például egy kuponfüzetet kaptam (a két lányomtól), amiben különféle ajándékok vannak, úgy mint masszázs, szemöldökszedés, műkörömkészítés -mindezek házi kivitelezésben, mivel olyan ügyesek-, kis beruházást igénylő közös grillezés, cukrászda, vagy éppen egy ingyenes, többszöri felhasználásra jogosító nagy ölelés, puszi, stb., ami bármikor beváltható az év folyamán.
 |
| A kisebbik ajándéka |
 |
| A nagyobbik ajándéka |
Szinte egy hét múlva ismét ünnepeltünk, -akkor éppen a születésnapomat- ismét két részletben. Sajnos nem tudtuk a programokat megfelelően összehangolni, ezért egyik nap a kisebbik hívott meg a párjával egy szülinapi ebédre, majd másnap a nagyobbik (szintén a barátjával), és mivel Debrecen kicsit messzebb van, így ők egy közeli étterembe.
Annyira megleptek az ajándékokkal is, mivel mind a kettőjüktől olyasmit kaptam, amit szóba hoztam előttük (persze nem célzással), illetve amire vágytam. Szégyenkezek is mindig, hogy én nem figyelek kellőképpen a szeretteimre, és gyorsan veszek valamit, hogy le legyen tudva az adott esemény. Megfogadtam, az idén nyitottabb szemmel és füllel fogok járni.
Anyukám is igyekszik minden éven valami különleges módon köszönteni, most épp egy verset írt, csakis nekem. (Nem költő, csak egy 70 éves édesanya.)
Május idusára
kinyílnak a virágok,
köszöntelek Tégedet,
Drága kislányom!
Szülinapod alkalmából
azt kívánom teneked,
legyen 100 év, legyen boldog,
a jó Isten áldásával
szerencsés az életed!
Ezt kívánja édesanyád teneked!
Sokan köszöntöttek a rokonaim, és ismerőseim közül is, de ami a családom mellett a legjobban meghatott, hogy a tanítványaim, szépen felsorakozva a szőnyegen, azzal a kis dallal köszöntöttek korán reggel, amivel őket is szoktuk. És mindezt felnőtt irányítása nélkül. Miután mindenkitől kaptam egy puszit, még rajzoltak is nekem. Hát nem aranyosak!
 |
| Ajándék a sógornőmtől |
Az elmúlt két hónapban egy nagyon fontos, több embert megmozgató eseményt szerveztem.
35 évvel ezelőtt ballagtunk el az általános iskolából, és azóta egyszer (5 év után) volt osztálytalálkozónk. Több napos keresgélés, telefonálás, személyes találkozó és beszélgetés után sikerült mindenkire ráakadnom. Ezek után semmiség volt megszervezni a találkozót.
Tegnapelőtt sikeresen le is zajlott a nagy esemény, és nagy örömömre eddig csak pozitív visszajelzéseket kaptam. A 23 főből végül 18 jött el, 2 igazoltan (külföldi munka, élet), 3 igazolatlanul maradt távol.
El sem tudom mondani, milyen nagy öröm volt viszontlátni azokat a "gyerekeket", akikkel nyolc évig egy közösség voltunk. Megegyeztünk, hogy legközelebb nem várunk ennyit, hanem 5 év múlva ismét találkozunk, mivel most nem is tudtunk (legalábbis én) mindenkivel beszélgetni. Be kell pótolni az elmaradt 35 évet, mivel több olyan osztálytársam is van, akivel tényleg nem találkoztam azóta. Tehát lenne, lesz miről beszélgetni legközelebb is.
 |
| Ajándék a fiúktól |
 |
| A nagy csapat |
Most már "csak" tanítani kell, dolgozatokat javítani, készülni az órákra, a szakköri foglalkozásokra, kirándulásokra, és pótolni az elmaradt bejegyzéseket. Hajrá!
Épp tegnap jutott eszembe, milyen régen nem láttam Tőled semmit, aztán elhessegettem a gondolatot, meg sem nyitottam a feedlyt napok óta.
VálaszTörlésValahogy így... az inspirációs naplóm ebben a hónapban is igen hiányos, és gondolom, június vége előtt már egyikünké sem lesz bőségesebb. :)
Na de, akkor is nagyon szép, tartalmas napjaid voltak, szívmelengető ajándékokkal.
Boldog szülinapot kívánok utólag is!
És moooost: NAGYHAJRÁ! :o)
(És a leendő műkörmödet el ne felejts lefényképezni és megmutatni!)
Akkor valakinek csak feltűnt, hogy hiányzom. Pedig annyit, de annyit dolgozom! Köszönöm szépen a jókívánságot! :)
TörlésLagzikba megyünk júliusban, akkorra időzítem majd a műkörmöt, de utána leszedjük, mert úgy nem tudok kreatívkodni. Első a munka! :))))
Én nagyon hiányoltam a bejegyzéseidet.Szintén harmadikosokat tanítok és örömmel olvastam az észrevételeidet,ötleteidet. Boldog születésnapot kívánok!
VálaszTörlésKöszönöm Ildikó, örülök, hogy használtad az észrevételeimet. Sajnos többféle elfoglaltságom is van, így továbbra sem tudom utolérni magam. Pedig lenne miről írnom. Köszönöm a születésnapi kívánságot! :))
Törlés