Többször előfordult már velem az elmúlt négy év alatt, hogy azért vártam egy-egy bejegyzéssel, egy kreatív alkotás elkészítésével, mert valaki megjegyezte, hogy "Ilyen korán?" vagy, hogy "Komolyan gondolod?". Aztán a nyomásnak engedve, inkább nem siettettem a dolgot. Később persze megbeszéltem magammal, (és igazat is adtam magamnak), hogy miért kellene másra hallgatnom, csak megbánom a végén. Aztán utána ugyanabba a hibába estem. Így volt ez most is. Nem akartam korábban készíteni se március 15-re való dolgot, se húsvétosat, aztán most csak kapkodok.
Ma két rajzóránk volt, és mivel több megvalósítandó ötlet is vár(na) az osztályomra, idő meg ugye nincs rá, így két egyszerű kép készítése mellett döntöttem.
A Krokotak-on láttam, már nem is tudom mikor azt az aranyos kis képet, amit ha kisebb méretben készítünk el, akár képeslapként is el lehet küldeni rokonoknak, barátoknak, vagy ha otthoni a projekt, akkor meglephetjük vele az óvó nénit, vagy a tanító nénit (bácsit).
 |
| FORRÁS |
Mi fél rajzlapra dolgoztunk, és pár napig a termünket fogja díszíteni a kép, de húsvétra odaadom a gyerekeknek, hadd gyönyörködjön benne otthon a család.
Mondanom sem kell, ez a feladat is nehezebbnek tűnt a tanítványaimnak, mint azt előre gondoltam. De azért 1 óra alatt végül is sikeresen elkészült, és a kész kép nagyon mutatós lett, kivéve egy-két tanulóét, aki tett ebből is egy kicsikét, meg abból is egy kicsikét. (Hogy értsétek is, miről beszélek: színes ceruza, filctoll, zsírkréta, varázsfilc, arany, ezüst filctollak, néha egymásra is akár.) De remélem, azért nekik tetszett a végeredmény, hiszen azért díszítették úgy, ahogy.
Ha tetszik az ötlet, készítsétek el ti is!
Jó kreatívkodást!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése