2015. április 11., szombat

Korábbi évek anyák napi műsorai: 2008-2009-es tanév, 3. osztály



DAL: Emberek: Tábortűz



Udud István: Anyák napja

Mi van ma, mi van ma?
Anyák napja van ma!
Hogy köszöntsem jó anyámat?
- töprengek magamba.
Mit vegyek, mit vigyek,
mit mondjak majd néki,
aki nemcsak szavaimat,
szívemet is érti?

Ünnep-e az ünnepek
szép virágok nélkül?
Egy szép csokrot kötök néki:
így döntöttem végül.

Csokrot virágokból,
tán a két legszebből:
az örökzöld hálából és
a piros szeretetből.




Tóthárpád Ferenc: Május-ajándék

Köszöntelek anyák napján,
május első vasárnapján.
Minden vágyad teljesüljön,
bánat messze elkerüljön!
Csokrom mellé mit adjak?
Mit kívánnál magadnak?
Kérjél bármit, neked adom,
intő szavad megfogadom.

Legyen szép e vasárnap!
Akarod a babámat?
Kincseimből kérlek, vegyél!
Fontos az, hogy boldog legyél.

Megkapod a babakonyhát
és a piros pöttyös labdát.
Jár még hozzá sok-sok puszi.
Téged illet mind, Anyuci!




Tóthárpád Ferenc: Anyuci

Szedtem néked kis ibolyát,
szedtem gyöngyvirágot,
szivárvánnyal átkötöttem
ezt a nagy világot.

Masnijára napsugárral
aranyoztam nevedet,
gyöngybetűkkel hímeztem rá:
Éltessen a szeretet!




Mentovics Éva: A legdágább anyukának

Ezernyi kis apró jellel
tudattam, hogy létezem.
Számlálgattad a napokat,
vajon mikor érkezem?
Később aztán ágyam mellett
álmot hozott szép dalod.
Hogyha néha nyűgös voltam,
karod lágyan ringatott.

Mint napfény a fellegek közt,
szivárvány a rét felett,
úgy hinted szét éltet adó,
melengető fényedet.

Akárhányszor születnék is,
nem kellene más nekem,
azt kívánnám századszor is,
mindig, mindig légy velem.
Kezemben e kis virággal
tiszta szívből kiáltom:
Te vagy nekem a legdrágább
Anyuka a világon.



DAL: Flowers: Ma egy dalban mondom el




Mentovics Éva :Elmesélem, hogy szeretlek

Mikor járni tanítottál,
lehajoltál hozzám.
Azt súgtad, hogy: drága kincsem…
s megcsókoltad orcám.
Ölelgettél, cirógattál,
ápoltad a lelkem.
Kedves szóval terelgettél
bármi rosszat tettem.
Oly sok éjjel virrasztottál,
kívánságom lesve.
Álmot hozó meséd nélkül
sose múlt el este.
Beszédre is tanítottál.
Szívesen mesélek.
Elmesélem e szép napon,
hogy szeretlek téged.
Ahogyan a barna mackók
szeretik a mézet,
édes, drága jó anyácskám
        úgy szeretlek téged.





Mentovics Éva: Köszönöm, hogy itt vagy nekem!

Bármi bánat érte lelkem,
könny áztatta szemedet.
Örömömben, vígságomban
szemed velem nevetett.

Megtanítasz minden jóra,
repítesz a nagy hintán.
Rajtakapsz egy huncutságon,
szemed vígan kacsint rám.

Ha elestem, felemeltél,
megpusziltad sebemet.
Minden egyes mozdulatod
áthatja a szeretet.

Elmesélném, m’ért szeretlek?
Bíz, azt estig mondhatnám.
Köszönöm, hogy itt vagy nekem
édes, drága jó anyám!





VÁRNAI ZSENI :Úgy megnőttél, szinte félek

Amikor még piciny voltál,
olyan nagyon enyém voltál,
engem ettél, engem ittál,
rám nevettél, nekem sírtál.

Mikor később nagyobb lettél,
mindig messzebb, messzebb mentél,
először csak a kiskertbe,
aztán a nagy idegenbe.

Ha itt vagy is, csak elnézel,
akkor is nem engem érzel,
nem anyádat, nem apádat,
valami más csillagtájat.

Úgy megnőttél, szinte félek,
már a válladig sem érek,
alig-alig hihetem már,
hogy ölbéli babám voltál.

Én voltam-e óriási,
vagy Te lehettél parányi?
Sosem voltál nehéz nékem,
nem éreztem gyöngeségem.

Melletted most kicsiny lettem,
ágaskodik háta lelkem,
nőni akar, hogy elérjen,
hegyormodig hogy felérjen.

Húzol engem Te fölfelé
mint a napfény maga felé
fát, virágot, lombos ágat -
fölemeled az anyádat.





Mentovics Éva: Szeretlek Édesanyám!

Mindig is volt számomra
megnyugtató, jó szavad.
Azt is mondtad néhanap:
lám az idő hogy szalad.

Húsz év múlva – meglehet –
úgy hívlak, hogy nagymama.

Jusson majd eszedbe
kis versikénk dallama.

Egy májusi szép napon
lányom fogja kezedet,
s azt suttogja csendesen:
nagymamácskám, szeretlek.

Húsz év bizony nagy idő.
Én fogom még kezedet,
s azt kiáltom boldogan:
édesanyám szeretlek!





Kéry Viola: Hétköznap a mamával

Reggel, mikor felébredünk,
Édesanyám kel fel velünk.
Öltözködni ő segít,
Készíti a reggelit.

Elkísér az iskolába,
Megcsókol és rámnevet,
Elindul, a munka várja,
Látom, ahogy integet.

A délutánt alig várom,
Számolom a perceket,
szaladok, ha meglátom,
S ő megölel engemet.

Este, ha már nincs más dolga,
Olvas mesét, verseket,
Úgy szeretem, mikor mondja:
Szia, álmodj szépeket!



DAL: Flowers: Ha szól a dal




Nadányi Zoltán: Anyu

Tudok egy varázsszót,
ha én azt kimondom,
egyszerre elmúlik
minden bajom, gondom.

Ha kávé keserű,
ha mártás savanyú,
csak egy szót kiáltok,
csak annyit, hogy:  anyu!

Mindjárt porcukor hull
kávéba, mártásba,
csak egy szóba került,
csak egy kiáltásba.

Keserűből édes,
rosszból csuda jó lesz,
sírásból mosolygás,
olyan csuda-szó ez.

„Anyu, anyu! Anyu!”
hangzik este-reggel,
jaj de sok baj is van
ilyen kis gyerekkel.

 "Anyu, anyu, anyu!"
most is kiabálom,
most semmi baj nincsen,
mégis meg nem állom.

Csak látni akarlak,
Anyu, fényes csillag,
látni, ahogy jössz, jössz,
mindig jössz, ha hívlak.

Látni sietséged,
angyal szelídséged,
odabújni hozzád,
megölelni téged. 





Kéry Viola: Nagymamához

Az én kedves nagymamám
Mindig gondol énreám.
Féltő gondossággal szeret,
Boldog, hogyha velem lehet.

Az én kedves nagymamámnak
Mindig új ötlete támad.
Szép ruhácskát vesz nekem,
Elkényeztet, úgy hiszem.

Az én kedves nagymamámtól
Megszoktam, hogy engem pártol.
Igaz, drága jó nagyi?
Te nem engedsz bántani?

Az én kedves nagymamámhoz
Lenne még egy kérésem.
Ő is vigyázzon magára,
Hogy sokáig élhessen!





Tordai Jolán: Anya betakar

Hallod a csöndet?
Elpihent a szél.
Esteli égen
a hold útra kél.

Alszik az utca,
fű, fa, lombos ág.
Lepke, madárka
már aludni szállt.

Csak egy magányos
fülemüle zeng,
csillagos fényben
esti dalba kezd.

Miért szól az ének?
Altatni akar.
Aludj el szépen,
anya betakar.




DAL: Flowers: Anya




DSIDA JENŐ: HÁLAADÁS

Köszönöm Istenem az édesanyámat!
Amíg ő véd engem, nem ér semmi bánat!
Körülvesz virrasztó áldó szeretettel,
Értem éjjel-nappal dolgozni nem restell.
Áldott teste, lelke csak érettem fárad,
Köszönöm , Istenem az édesanyámat.


Köszönöm a lelkét, melyből reggel, este
imádság száll Hozzád, gyermekéért esdve.
Köszönöm a szívét, mely csak értem dobban
- itt e földön senki sem szerethet jobban! -
Köszönöm a szemét, melyből jóság árad,
Istenem, köszönöm  az édesanyámat.

Te tudod, Istenem - milyen sok az árva,
Aki oltalmadat, vigaszodat várja.
Leborulva kérlek: gondod legyen rájuk,
Hiszen szegényeknek nincsen édesanyjuk!
Vigasztald meg őket áldó kegyelmeddel,
Nagy-nagy bánatukat takard el, temesd el!

Áldd meg édesanyám  járását-kelését,
Áldd meg könnyhullatását,  áldd meg szenvedését!
Áldd meg imádságát, melyben el nem fárad,
Áldd meg két kezeddel az Édesanyámat!
Halld meg jó Istenem, legbuzgóbb imámat:
Köszönöm, köszönöm az édesanyámat!!!





Ha azt adnám, amit érdemelnél
Minden nap tejben-vajban fürödhetnél.
Szél meg nem fúhatna, bánat sem érne,
Mert aki bánt, az meglakolna érte!
Ha hálám elvárnád anyaságodért, az életemért,
A virrasztásokért, a gondoskodásért, simogatásért,
A milliónyi – mindig jó tanácsért, az édes tejért,
A foszlós kalácsért… biztos, hogy rövid volna rá az élet;


ZENE: ÚGY SZERETNÉM MEGHÁLÁLNI...
( a zene alatt a vers megy tovább)


De anya vagy, a hálát nem igényled.
Te boldoggá szépülsz, ha évi pár napon
Gondolatom és szívem Neked adom!
Hogy elhitessem Véled mit tegyek?
Én egész évben … egyformán szeretlek.



ZENE: ÚGY SZERETNÉM MEGHÁLÁLNI...





Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése