Ismét egy mozgalmas héten vagyunk túl, így az ünnepek előtt, amiről ismét csak néhány képet tudtam hozni, mivel nem tudtam mindig fotózni.
Ajándékokat készítettünk az osztályommal, amit aztán szépen be is csomagoltam mindenkinek.
Festettünk üvegfestékkel...
... feldíszítettük az iskolai karácsonyfát...
A héten a kicsikkel lett volna kézműves szakkör, de hívtam a nagyobbakat is. Itt aztán mindenki kedvére választhatott: vagy gipszfigurát festett, vagy üvegfestékkel dolgozhatott, vagy mindkettővel. Nagyon sok alkotás született, csak éppen fényképezésre nem jutott idő a végén, mivel aznap délután még az iskolai vásárban is helyt kellett állnom.
Csütörtökön a felső tagozatosok a regölés szép hagyományát elevenítették fel....
Csoportos foglalkozáson asztaldíszt készítettünk....
Itt sem volt sok idő fényképezni, de remélem, jól látszik, hogy almába szúrtunk fenyőágakat, díszeket és egy gyertyát.
Pénteken az elsősöknél kezdtem. Miután megbeszéltük a tananyagot, egy kicsit beszélgettünk a karácsonyról, a szokásokról, majd körülálltuk az osztály fáját és karácsonyi dalokat énekeltünk. Majd, régi szokást felidézve, kántálni indultunk, a szomszédos tantermekbe. Sikerült az egyik kedves kolléganőm szemébe könnyeket csalni, a másik pedig ajándék híján végigpuszilt mindenkit.
Kár, hogy ezek a régi szokások feledésbe mennek. Gyerekkoromban én aktívan részt vettem a kántálásban, ma pedig már a gyerekek de a fiatalabb kolléganők sem tudják, hogy mit kell felelni arra, ha megkérdezik: "Szabad az Istent dicsérni?"
Két hete Kassán voltunk az adventi vásárban. Ott láttam egy nagyon jó ötletet az egyik áruházban. Cédulára írhattunk jókívánságokat. Már akkor elhatároztam, hogy valami hasonlót készítek én is az osztályommal és a szakköröseimmel. Minden gyerek egy kesztyűre írta fel, hogy kinek kíván boldog karácsonyt, amit aztán egy kartonra ragasztottam fel.
Én ezzel a képpel és egy volt tanítványom gondolatával (aki jelenleg az asszisztensünk) szeretnék minden olvasómnak áldott, békés, boldog karácsonyt kívánni!
Karácsonyi gondolatok
Az emberek szíve karácsony tájékán megtelik szeretettel.
Sokan ilyenkor többet adakoznak, vagy csak éppen többen többet mosolyognak,
kedvesebbek egymással.
Sajnos a mai rohanó világban kezd elveszni a karácsony valódi
és legnagyobb lényege. Sokan ilyenkor mindent megvesznek a gyermekeknek, csak
hogy érezzék, hogy szeretik Őket. A valódi feltétel nélküli
szeretetet Isten már megmutatta: „Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az Ő
egyszülött fiát adta érettünk, hogy aki hisz Ő benne el ne vesszen, hanem örök
élete legyen.”
Ha szeretünk az semmi, ha szeretnek az már valami, de
szeretni és szeretve lenni az a minden. Hiszen a karácsony valódi, és
legnagyobb lényege a szeretet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése