Képes napló 33.

Régen írtam már képes naplót, talán azért, mert a nap képe témával már nem fért össze, talán nem volt annyi esemény, vagy éppen nem volt nálam a fényképezőgép, hogy megörökítsem a pillanatot.
Most viszont, mivel egy családi nyaraláson vagyunk túl, úgy gondoltam, hogy elmesélem, mi minden történt velünk.

Továbbra is "nekem a Balaton a Riviéra", és immár nem is tudom hányadik éve mindig ugyanaz az úti cél. Én úgy vagyok vele, hogy szeretem a megszokott környezetet, és már nem vágyom új dolgok megismerésére. Mármint ami a Balatont illeti. (Irmánál találkozunk.- ez a férjem szlogenje.)

Sokat sétáltunk, és gyönyörködtünk a táj szépségében. Amiről nem készült sajnos fotó: láttunk egy siklót, a szájában egy kicsi hallal, ami nekünk köszönheti a megmenekülését, ugyanúgy mint két katicabogár és egy méhecske, "akiket" a vízbefulladástól mentettünk meg. A szobánk ablakából mókust is láttunk, de mire elővettem a fényképezőgépet felmászott egy fára.

Két alkalommal volt rossz idő az ottlétünk alatt, ezért kirándultunk egyet Siófokra, majd Tihanyba. (Az utóbbi minden éven a programunk része. Hol hajóval, hol komppal megyünk.)

Ültetek már hajón viharban? Mi most próbáltuk először, és utoljára. Kis hajónkat úgy dobálta a szél, hogy végig kapaszkodtam az ülésbe, és azon imádkoztam, hogy legyen már vége. Persze nem csak én voltam így ezzel, hanem a hajó összes utasa szinte. Kivéve egy idős házaspárt, ők kifejezéstelen arccal ültek, míg mi többiek sikoltoztunk, és jól el is áztunk a felcsapódó hullámoknak köszönhetően. Utólag viszont szuper volt.

Amikor látszódik a túlpart ...

... és amikor nem.

Persze időnk legnagyobb részét a fürdés töltötte ki, míg el nem jött a hazaindulás napja. 

Viszlát Balaton, jövőre veled ugyanitt!