Képes napló 2017. május - Lakodalom van a mi utcánkba' ...

Majdnem egy évvel ezelőtt volt utoljára ilyen bejegyzés, és akkor is több napi hallgatás előzte meg a posztot. Eltelt egy év, és úgy látszik,  az élet megismételte önmagát: 3 hete, hogy nem írtam bejegyzést, és ennek nagyon is megvolt az oka. Mivel a kisebbik lányom férjhez ment, édesanyaként kellett helyt állnom, és így a blog (meg a kreatív tanítás) egy kicsit háttérbe szorult. De örömmel tudatom veletek, hogy minden a lehető legtökéletesebben sikerült, így újult erővel vetem bele magam az előttünk álló pár hétbe, ami szintén nem lesz unalmas.

Most azonban szeretnék mutatni néhány képet az előkészületekről, amelyből a nagyobbik lányom is alaposan kivette a részét, testvére minden kívánságát (no meg az én belekontárkodásaimat) figyelembe véve. Hátha más is éppen férjhez menni készül, és elleshet néhány ötletet.

A lagzi költségeit úgy próbálták a fiatalok lefaragni, hogy sok mindent saját kivitelezéssel  oldottak meg, és mi ebben maximálisan segítettünk a nagyobbikkal.

A meghívóhoz egy külföldi oldalról rendeltek alapot, amibe egy kis lapra került maga a meghívó szövege. (Bár én felajánlottam, hogy otthon kinyomtatom, ezt a nyomdára bízták, de persze a szöveg, a színválasztás az ő elképzelésüknek megfelelően történt.)

Köszönőajándéknak mézeskalácsot készítettünk, amit szépen ki is festettünk, illetve egy üveg bort kapott minden meghívott, amit maga a vőlegény palackozott. A címkéket a nagyobbik lányunk készítette, nemcsak ezekre a borokra, de a különböző pálinkákra is.

A három koszorúslánynak a varrónőnk varrta meg a ruhákat, és bár sejtitek, de azért elárulom, az is hasonló mentakék volt, mint az egész esküvő egyik központi színe, és volt hozzá egy fehér boleró is, ha netalán hideg lenne.

A kultúrház dekorációit szintén a lányom vette meg, és a díszítés is az ő irányításával történt.

Az ültető kártyákat szintén a nagyobbik készítette, de ezeket már én nyomtattam és vágtam méretre.

A Pinteresten látta meg valamelyikük azt a fát, amihez hasonlót készített a nagyobbik, és amin a vendégek otthagyhatták ujjlenyomataikat. Ezt a képet majd bekeretezik és valószínűleg a nappalijukat fogja díszíteni, hogy mindig szeretettel gondoljanak a nagy napra.

Bár sok mindent lehetne még mondani és mutatni, amit idő és fénykép hiánya miatt nem teszek, de a menyasszony tortát még megmutatom nektek, amit egy cukrász ismerősünk készített, a lányom elképzelése alapján. 

Természetesen minden tökéletes volt: az ifjú pár, a szertartás, az étel, az ital, a vőfély, a zenész, a hangulat, és amiért mindenki nagyon izgult, az idő. Remélem, nemcsak a fiatalok, hanem mindenki számára örök emlék lesz az a nap! Én már alig várom a fényképeket és a videót, hogy tudjak mit nézegetni és  örülni a boldogságuknak (bevallom: pityeregni, mert az esküvő napján nem tehettem meg).