A mezei nyúl és a mezei pocok

Holnap környezetismeret órán a mezei pocokról fogunk tanulni. Ahogy a múlt héten megláttam, ez a kis állatka valahogy "kiverte a biztosítékot". A történethez hozzátartozik, hogy olyan helyen lakunk, ahol minden ősszel rengeteg ilyen és ehhez rokonilag köthető állatka megfordult, de valahogy nem tudtam őket megszokni. Hál' Istennek, mióta kutyánk van, valahogy elkerülnek. Annyira irtózom tőlük, hogy rosszul vagyok még a kisállat kereskedésben is, ha feltűnik bármelyik közeli vagy távoli rokona. Holnap meg majd beszélhetek róla. Brrrrrrrrrrr. 

Mivel a mezei nyúlról már tanultunk, arra gondoltam, hogy puzzle segítségével átismételjük, hogy mit kell tudni róla, illetve így szerzünk új ismereteket a mezei pocokról.

4 csapatban fognak dolgozni a gyerekek, a borítékban kapott kis információkat kell szétszortírozni:melyik vonatkozik a nyúlra, melyik nem. Megbeszélés után kitalálják, hogy mi lehet az a másik állat. Ha ez megvan, a kártyákat megfordítva egy nyuszit és egy pockot lehet majd összeállítani. 

Ezek után minden csapat kap majd egy-egy üres táblázatot, ahová az olvasott információkat kell beírni. Remélem ezáltal rögzül a lényeg mindkét állatról. (Ha valaki szeretné Word formátumban megkapni az anyagot, írjon e-mail címet, szívesen átküldöm neki.) 

Kiskorom óta egyik kedvenc mesém Az okos kisnyúl és az oktondi pocok. Szeretném majd az óra végén (vagy a tízórai szünetben) felolvasni a gyerekeknek. Szerintem nekik is tetszeni fog.

Az okos kisnyúl és az oktondi pocok

​

A kisnyúl és a pocok szomszédok voltak. Mind a kettő takaros kis kuckót épített. A kuckóra erős ajtó került, nehogy ragadozó törhessen be a kis lakókhoz. A kisnyúl még egy szellőztető-nyílást is épített a kuckó bejárata fölé. Nevette is érte a pocok eleget. 

​

- Oktondi vagy, kis pocok! -oktatta őt a nyúl. - -Ez a szellőztető-nyílás biztosítja számomra a jó levegőt még télen is. S ha valaki kopog, a nyíláson keresztül láthatom, ki az.

- Mi szükség van erre; -legyintett az oktondi pocok. - Ha valaki kopog, kinyitom az ajtót, és megnézem, ki az.

- És ha a róka vagy más ragadozó kopogna?

- Ó, őket azonnal megismerem a járásukról és hangjukról.

Történt pedig, hogy a róka egy téli napon vadászatra indult. Bejárta az erdőt, a rétre is kimerészkedett, de egy árva bogarat sem talált. Hosszas szimatolás után rátalált a nyúlkuckóra. Bekopogott.

- Ki van odakünn? -kérdezte a kisnyúl.

A ravasz róka vékony, nyúlfióka-hangon sírni kezdett:

- Esik a hó, bőrig áztam,

egész éjjel itt künn fáztam.

Szegény, vándor nyuszi vagyok,

eressz be, mert majd megfagyok.

​

- Ejnye, de furcsa hangod van! -gyanakodott a kisnyúl a szokatlanul hosszú sírás hallatán.

A róka azonban tovább sírt, tovább jajveszékelt:

- Meghűltem, jaj, fáj a torkom,

csipet mézem sincsen otthon.

Kérlek, testvér, eressz be.

Róka jár a sűrűbe.

​

- Csizmát húzok, várj egy csöppet! - válaszolta az okos kisnyúl, s óvatosan felkapaszkodott a szellőztető-nyíláshoz. Hát látja ám a ravasz rókát, amint ott táncol a kuckója előtt.

- Ne húzz csizmát, kis testvérem,

siess értem, jó testvérem.

Szegény, beteg nyuszi vagyok, 

ha nem sietsz, meg is halok.

​

Az okos kisnyúl jót nevetett a róka ravaszságán, és így kiáltott ki a kuckóból:

- Ejnye, ejnye, hazug róka!

Kedved támadt jó nyúlhúsra?

Hiába sírsz nyuszi módra,

hiába sírsz, felismerlek,

a kuckómba nem eresztlek.

​

A róka elkotródott a nyúlkuckó elől, s a pocoknál próbálkozott. Halkan, finoman kopogtatott, s mint egy valóságos mezei pocok, cincogni kezdett.

- Cin, cin, cin, cin, bőrig áztam, 

esik a hó, jaj, átfáztam.

Szegény, vándor pocok vagyok,

eressz be, mert künn megfagyok.

​

A pocok kicsit furcsállta ezt a hangos cincogást, és kikiáltott: "Ejnye, de furcsa hangod van!" -A róka tovább sírt, tovább cincogott.

- Meghűltem, jaj, fáj a torkom,

csipet mézem sincsen otthon.

Kérlek, testvér, eressz be.

Megfagyok a hidegbe!

​

A kis pocok azonban még mindig gyanakodott.

- Csizmát húzok, várj egy csöppet! -húzta az időt.

A róka a legszelídebb pocokhangon kérlelte:

- Ne húzz csizmát, kis testvérem!

Siess értem, jó testvérem.

Róka van a sűrűben, 

tüstént megfog! Eressz be!

​

"No -gondolta az oktondi kis pocok-, ha ennyire fél a rókától, akkor csak igazat mondhat." Kinyitotta az ajtót. Ez kellett a rókának: nyakon csípte az oktondi pockot, és már vitte is.