Csak kapkodom a fejem. Lassan itt a tanév vége. Már szoktatom magam és a kis elsőseimet is arra, hogy még néhány hét, és búcsút veszünk egymástól. Nehéz lesz, hiszen mindenki nagyon nagyon a szívemhez nőtt. Persze nem mondom, hogy mindig felhőtlen a kapcsolatunk egy-két há... gyerekkel, az utóbbi szeszélyes időjárást sokan megérzik. Vagy már elfáradtak. Aggódik is a kolléganő, hogy mi lesz jövőre. Engem már megszoktak, ismernek és elfogadnak, de tudom, hogy az új tanító nénijüket is elfogadják és megszokják majd, mint engem a másodikosok.
Az elmúlt két hónap a tanulás mellett a sok egyéb programról is szólt, amiről mindig csak húztam halasztottam a bejegyzést, míg végül teljesen elmaradt. Most viszont szeretném megmutatni néhány képben, hogy milyen események is voltak felénk március és április hónapokban.
Márciusban nyílt napot tartottunk, megemlékeztünk március 15-ről, belestem egy kézműves szakköri foglalkozásba (Jó volt nosztalgiázni.), énekkari próbákra jártunk, Igazgató bácsinak köszönhetően megnéztük a napfogyatkozást, készültünk a húsvétra.
Áprilisban Telkibányán jártunk a tantestülettel, volt akadályverseny a település különböző pontjain, (Sajnos a rossz idő miatt beszorultunk a terembe.) szépkiejtési versenyen voltunk, Föld napi túrán vettünk részt a gyerekekkel, ellátogattunk a könyvtárba és természetesen készültünk Anyák napjára.
Mozgalmas napokon vagyunk túl, és a május még több érdekességet tartogat számunkra. Aztán nyakunkon a tanév vége. Nem tudom eldönteni, hogy várom-e, vagy sem. Ilyen még nem volt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése