Mondatfajták gyakorlása kártyákkal

A héten nyelvtanból befejeztük utolsó témánkat, a mondatfajtákat. Megtanultuk mind az öt fajtát, bár csak a kijelentő és a kérdő mondat volt törzsanyag. De annyira könnyedén megértették a gyerekek (még az elsősök is) a többit is, hogy kár lett volna kihagyni. Persze hiányosságok, elnézések mindig is voltak, vannak és lesznek, de összességében nagyon elégedett vagyok velük. A jövő héten gyakorló órák jönnek, így gondoltam, hogy feldobom az órát egy kis játékkal. 

Lehet, hogy valaki most azt mondja, hogy még hány bőrt akarok én lehúzni a barátainkról, de ha már adottak, használjuk ki a bennük rejlő lehetőségeket minél többféleképpen.

Most éppen kártyák készültek belőlük, illetve eseményképek, mondatok kerültek más kártyákra (mondatvégi írásjellel és anélkül is). (A kártyákat a turkálóban vettem pár éve, kilóra, cirka 40 Ft-ért vagy 100 db-ot, a mondatokat és a képeket etikett papírra nyomtattam.)

Többféle ötlet jutott eszembe a használatukkal kapcsolatban, melyek közül néhányat már ki is próbáltunk:

1. Minden gyerek húz egy barátot ábrázoló kártyát. Akik ugyanazt a barátot húzzák, együtt fognak a továbbiakban dolgozni.
A padokra leteszem a mondatvégi írásjel nélküli mondatokat tartalmazó kártyákat. A gyerekek körbejárnak a teremben, és összeszedik azokat a kártyákat, amelyek (szerintük) hozzájuk tartoznak. Miután minden mondat gazdára talál (vagy letelik az előre megbeszélt idő), egyenként felolvassák a mondatokat és megbeszéljük, hogy helyes volt-e a választás.
(Ezt a játékot ma kipróbáltuk. 8-9 mondat jutott csapatonként. Az 5 csapatból 1 hibátlanul oldotta meg a feladatot, 1 csapat egyet hibázott, és érdekes módon a kijelentő mondatot keresők csapata végzett az utolsó helyen.)

2. Minden gyerek húz egy barát kártyát, és a feladat során csak kijelentő, vagy éppen kérdő, felkiáltó, felszólító, óhajtó mondatot mondhatnak, annak megfelelően, hogy kit húztak. Mivel még az önálló mondatalkotás nehezen megy nekik, eseményképekről kell majd mondatokat mondaniuk.

3. Adott mondatokat kell átalakítania kérdővé, vagy felkiáltóvá, felszólítóvá, óhajtóvá, a húzott barát kártyának megfelelően.

4. Elsősöknek: Miután az elsősök elkészültek a feladatukkal, várniuk kellett a másodikosokkal való közös játékra. Hirtelen jött ötletként ők is húztak egy-egy mondatot tartalmazó kártyát. Miután elolvasták, lemásolták a mondatot, majd le is rajzolták, amit olvastak. Utána cseréltek a padtársak, és jött a következő mondat.

Az eseményképeket itt találtam tegnap, véletlenül, de éppen kapóra jött, így nem kellett keresgéléssel töltenem az időt.

Hirtelen ennyi jutott eszembe. Végül, ha most lennének a lányaim iskolások, biztosan sokat kártyáznánk itthon, párosítanánk a mondatokat a barátokkal, vagy éppen a képekhez is írnék mondatokat és azt kellene párosítani. Egy képhez akár több összefüggő mondat is készülhetne, és össze kellene gyűjteni, majd sorba rendezni őket, hogy kialakulhasson a történet. Amit végezetül le is lehetne írni. (Mennyi "szenvedéstől" menekülnek meg a lányaim, hogy már nagyok! )

Remélem, tudtam ötleteket adni, és a hétvégén sokan nekiállnak kártyákat készíteni!

Jó tanulást, jó játékot!