Gyorsan jött az ötlet:mindenki elővett a tolltartójából vagy a szütyőjéből piros, kék, zöld, sárga és barna színest. (Persze a kicsik is beszálltak a játékba.) A táblán lévő barátainkhoz hozzárendeltem egy-egy színt. Ezek után felolvastam a tankönyv mondatait, a gyerekek pedig tapsra felemelték a megfelelő színes ceruzát. Akkor, hirtelen jó megoldásnak bizonyult, némi szépséghibákkal. Szemüveg nélkül nem láttam, hogy a hátsó padokban a gyerekek kék vagy barna színest emelnek fel, az egyik tanítványomnak pedig minden színese sárga külsőt viselt. Ő a színes hegyét mutatta. (Persze azt sem láttam.)
Másnapra azonban elkészültek a barátaink, immár kicsiben, és az asszisztensem minden gyereknek színes kartonból kis kártyákat (mint egy könyvjelzőt) készített. Ezekre kerültek a kis képek, és kezdődhetett a játék.
Pár perc az egész, minden órán elővesszük, és látom, hogy kinek melyik mondatfajtával van még gondja.
Ha szeretnétek ilyen kártyákat, de nincs időtök a korábban megosztott képek átméretezésére, lentebb megtaláljátok őket, kicsiben. (Aki szeretné, annak Word-ben is át tudom küldeni, és kedvére variálhatja. Természetesen, ahogy a fényképeken is látható, én maradtam a régi hangulatú rajzoknál.)
Jó tanulást, jó játékot!
Üdvözlöm!
VálaszTörlésHa lehetséges szeretném elkérni a kicsi figurákat word-ben, nem a nagyításnál pixeles a kép.
Köszönettel: Pap Szilvia