Zene: Emberek: Tábortűz
HORVÁTH EMERENCIA : KIS MADÁRKA
Kis madárka énekel a faágon
Lepketündér mosolyog a virágon
A madárka azt dalolja,
Lepke a virágnak súgja:
Minálunk nagy ünnep van ma
Édesanyák napja.
Jó édesanyákkal mi is szívből ünneplünk
Boldogsággal telik meg hálás szívünk.
Buzgó imánk azért száll ma
Őt az Isten százszor áldja,
Hosszú, boldog legyen élte,
Öleljen a szívére!
Osvát Erzsébet: Évike virágoskertje
Engem nem is keltenek,
mégis korán felkelek.
Megmosakszom,
felöltözöm,
kis kertemet megöntözöm.
Ha látnátok, milyen szép
kertemben a százszorszép!
Margaréta,
szekfű,
rózsa,
mind kivirult tavasz óta.
Hogyha gyomot látok, irtom.
Munkám bőven van vele!
No, de azért lett a kertem
virágokkal úgy tele!
Mikor édesanyám felkel,
friss csokorral köszöntöm.
Higgyétek el, nincsen nekem
ennél nagyobb örömöm.
Szerény kis csokromat
Magam választottam,
Anyák napja alkalmából
Nagy örömmel hoztam.
Minden bimbajába
Szeretet van zárva,
Vázája vizéből
Nyiladozva tárja.
Nézd, anya, de szép a reggel.
Kék az ég és süt a nap,
fák rügyei versenyeznek,
melyik nyit ki hamarabb!
Szívünkben is szép tavasz van,
tiszta égű víg tavasz,
boldog tavasz, Édesanyám,
amikor te rám kacagsz.
"
Anyuka-anyuka…" Gyere ide drága!
Mit
akar anyuka kicsi tubicája?
Cukrot-e?
Mesét-e? Öreg mackó bácsit?
Mondd
meg hát aranyom, szíved mire vágyik?
"Anyuka-anyuka…
kis karom kitárom
Anyukám
te magad vagy a Boldogságom!
A
csókod anyukám, mint a cukor, édes-
Minden
szép játéknál százszor többet ér ez!"
Mindezt
így mondani… nem tudja.
De
szíve szó nélkül így valahogy súgja.
És
mert kimondani nem tudja még szépen,
Megöleli
anyját s válasz rá: "Megértem!"
A
gyermekek nyelvét az anyaszívek értik -
Én
Istenem, tartsd meg ezt a szívet nékik!
A falu szélén áll egy
kis ház,
Reá az Úrnak szeme
vigyáz
Nékem e hajlék kedves tanyám,
Ott lakik régen Édesanyám.
Pacsirta kérlek, ha arra jársz,
S e kedves háznál kicsit megállsz,
Zörgesd meg lágyan ablakát,
És zengd el szíved legszebb dalát.
S Te égen fénylő arany sugár,
Ha jó Anyácskám ablakot tár,
Ragyogd be végig a kis szobát
És csókold százszor a homlokát.
S ha sötét éjjel hosszú nagyon,
S a hajnal késik az ablakon,
Sok milljó csillag ragyogjatok,
És jó anyámra vigyázzatok.
Osvát
Erzsébet: Édesanya
Hogy muzsikál,
dalol ez a szó!
És százféleképpen mondható:
Anyú! - kissé kényeskedő, kérő.
Anyucikám – kedvesen becéző.
Anyukám – oly gyengéd, simogató.
Mama! – milyen panaszosan hangzó!
Kórus énekli a sok szólamot,
gyermekkórus, s te némán hallgatod
ennyi változatban drága nevedet –
egyet jelent mind: szeretet.
Kálmánczy Zsófi: Édesanyám
Május első vasárnapján
hogy is köszöntselek?
Ékes szóval mit mondhatnék
édesanyám neked?
mivel kezdjem el a listát,
köszönetek hosszú sorát?
Azzal tán, hogy megszülettem?
Vagy már ahogy vártál engem?
Ahogy este elaltattál?
Vagy napközben cirógattál?
Hogyha kellett, megdorgáltál,
vagy a búban vigasztaltál?
Olyan hosszú ez a lista,
nem is érem végét soha.
Ahelyett hát, hogy töprengek,
listát írok, sorba veszek…
Hozzád futok, megölellek,
érezd mennyire szeretlek!
Iskolába ki kísér el,
délben is ki visz haza,
ki öltöztet, ki vetkőztet,
Bizony Ő, a nagymama.
Este elaltat, míg ajkán
csillog mesék bűvszava.
Még az álmaim is őrzi
a jóságos nagymama.
Szeretetét törődését,
megköszönöm neki ma,
Élj sokáig egészségben,
édes, drága Nagymama!
Nagyanya, mondd,
mi a szeretet?
Hol bujkál,
hogy nem látni sohasem?
Gyermekem, a szeretet
nem más, mint a szépséges szép,
amit szívedben érzel,
ha édesanya csókja ér.
Szeretet az is,
mi gyengülő karjaimba hív,
s ha ölembe ülve elégedetten szólsz:
nagyanya, éppen jó itt.
Köszönöm nagyanya, hogy
mindezt elmondod,
bár még kicsi vagyok.
De megértem, a szív erősebben dobog,
ha benne szeretet lobog.
BLASKÓ MÁRIA : ÉDESANYÁM
Édesanyám , de nagyon szeretem,
Szívem, ajkam erről zengedezzen.
Gyermekszívem szeretete,
Hálája és tisztelete
Övé legyen, hogy bennem örvendjen.
Édesanyám , én csakis azt kérem,
Hogy tartson meg mindig a szívében.
Édesanyám áldott lelke,
Gondoskodó szeretete
Elég öröm s jutalom énnekem.
A legszebb ünnep a mai nap,
Örömmel van tele a lelkem, -
Istenem, hallgass meg engem.
Szívem tele van vággyal,
Mint tavasszal a fa virággal!
S úgy, ahogy a hófehér szirmok
Ölelik át a fát;
Ölelem át a legdrágább anyát,
Akié ma a lelkem legszebb virága
S az életemnek az örök vágya,
Hogy drága édesanyám sokáig éljen.
Isten tartsa meg őt nékem
A kor végső határáig sok erőben,
A boldog családi körben!
Istenem ezért könyörgök ma én
Édesanyám kedves ünnepén…
Napok óta gyűjtögettem magamban
a legszebb szavakat, Anyám,
de lám, a papírra leírva őket
látom: be szürke
és fakó mindahány!…
Eltűnődöm, hogy is van az:
ha Te szólsz hozzám, babusgatnak,
kedvesen becéznek a szavak,
s a legegyszerűbb, leghétköznapibb
mondatban is ott vagy,
ott élsz tenmagad…
Örömeidet mind nekem adod,
s féltő gondjaiddal körülveszel,
óvod, vigyázod életem -
Bármerre járok, érzem : kezed helyett
utánam szálló szavaid
fogják mindig a kezem…
Hogy is van hát ez, hogy gyűjtöm
napokig a legszebb szavakat,
s mikor leírom, mindenik sután dadog,
s féltő - jó szavaid mellett
hozzád szóló legszebb szavam is
oly szürke és kopott?
Ezüst szókat írnék rendbe,
ha a tollam
szél fuvalma lenne.
Arany szókat írnék sorba,
ha a tollam
nap sugára volna.
De a tinta mélyén
csupa-csupa kincs van:
anyukámnak írtam,
s tollamról a legszebb
gyémánt szók peregtek.
Aki engem széltől óv,
Édesanyám csak a jó -
Ki rám gondol szüntelen
Édesanyám van velem.
Ha sírástól szám remeg,
Bajom csak ő érti meg.
Olyan, mint a napsugár
Testem tőle lesz sudár.
Semmi vihar nem fúj el,
Hogyha magához ölel.
Az ég néha beborul -
Néha ő is szomorú,
De nincs annál jobb dolog,
Mint mikor rám mosolyog.
Tőle kaptam életet,
róla zengek éneket.
Hangom ugyan gyenge még,
Szeretetem benne ég,
S így röpíti, viszi szél,
Szerte ahol ember él.
Osvát Erzsébet: Rossznak lenni rossz
Rossznak lenni rossz,
mert anyu nem nevet.
Ha rossz vagyok, apu, anyu
csak kicsit szeret.
Apu homlokán is
ott a mérges ránc.
Nem visz el sétálni,
nem is magyaráz.
Észre sem vesz senki,
magam maradok,
ha szófogadatlan,
rossz gyerek vagyok-
Még a kedvenc mackóm
sem örül nekem.
Ha rossz vagyok, ő is morcos,
nem játszik velem.
Jónak lenni jó,
mert anyuka vidám,
s apunak is elbújik a
ránc a homlokán.
Jónak lenni jó,
mert sétálni megyünk,
és ilyenkor édesapa
magyaráz nekünk.
Jónak lenni jó.
Én mindig jó leszek.
Ha jó vagyok, apu, anyu
engem úgy szeret!
Szívünkbe tavaszi napfény árad,
Virágba borult ma a róna
S a bárányfelhők enyhe lejtőin
Feléd úszik életünk hajója…
Arcunk rád mosolyog,
Szerető csókkal illetjük kezed,
Ma minden cselekedettel örömet
Kívánunk szerezni neked.
A szeretet melegével akarjuk
Átszőni ezt a kedves napot,
S köszönni Istennek, Anyám,
Hogy téged nékünk adott.
Gondviselő jóságod kíséri léptünket,
Az éltető gyökér vagy nekünk
Életünknek ezer megpróbáltatásán át
A te nyomdokaidon megyünk.
Tartson meg nekünk az Isten,
Légy otthonunknak szerető őre,
Hogy közös akarattal mehessünk mindig
Az élet útján előre!
Zene: Almafa, körtefa
BLASKÓ MÁRIA : ÉDESANYÁM
Édesanyám , drága anyám
Köszönteni jöttem-
Ha áldott szemébe nézek
Minden szép köröttem.
Nem kell nekem a világnak
Semmi gazdagsága-
Csak jó anyám dicsérete,
Csókja és áldása.
Isten után kis szívemnek
A legdrágább kincse
Az én drága jó anyámnak
Színarany nagy szíve.
Édesanyám , áldja Isten,
Milliószor áldja!
Megcsókolja áldott kezét
Kicsi fia, lánya.
Ahány felhő fenn lebeg az égen,
s ahány csillag lángol
csodaszépen,
őz és nyuszi az erdőn
ahány van,
s ahány harcsa úszik a Dunában,
s ahány legyet fog
a füsti fecske,
s ahány kiflit megsüt a kemence,
érjen téged, anyám, annyi
öröm és szerencse!
Anyák napja ünnepére
Édesanyám , drága,
Száll az égbe hű szívemnek
Könyörgő imája.
Édes Istenem, jó Istenem
Esedezve kérlek
Az én drága, jó anyámnak
Adj sok boldog évet,
Sokszor-sokszor legyen neki
Még anyák napja.
S minden tovatűnő évet
Öröm beragyogja.
Lehessek én jó anyámnak
Mindég örömére
Ha felnövök, nálam legyen
Boldog öröksége!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése