Előző bejegyzésemben a tízesátlépéses összeadás praktikáit mutattam meg, ahogy én csinálom immár több mint 20 éve. Most a kivonáshoz szeretnék ötleteket adni.
Mint azt már az összeadásnál is írtam, bizonyára mások is alkalmazzák a kivonásnál ezt a módszert, de van, aki számára újdonság, és egy új lehetőség. Korábban én is kipróbáltam idősebb kolléganők ötleteit, aztán kitaláltam, hogy hogy a legegyszerűbb. (Persze másnak is támadhatott ugyanez az ötlete, Amerika felfedezését is van, aki Kolumbusz Kristófhoz köti, a dánok és egyéb északi népek viszont a viking Leif Eriksonhoz.)
Ahogy az összeadásnál, a kivonásnál is a második számot, vagyis a kivonandót mutatjuk. Természetesen itt is használjuk a korongokat, a számegyenest, és bontjuk is a számokat, kinek hogy könnyebb.
Most is egy hasonló mondattal kísérjük, amit csinálunk, mint az összeadásnál.
Most is egy hasonló mondattal kísérjük, amit csinálunk, mint az összeadásnál.
Az első órán 11-ből vontunk ki, és rögtön tudták a gyerekek, hogy először 1-et fogunk elvenni, mert úgy lesz 10. Kell ennél nagyobb öröm?
Így tehát kórusban mondtuk: "Tizenegyből először mindig 1-et veszünk el, mert úgy lesz tíz." Aztán megbeszéltük, hogy a nyitott ujjainkon látjuk, hogy mennyit kell még elvenni, ugyanakkor a bezárt ujjaink már az eredményt mutatják.
Az összeadáshoz hasonlóan jelen esetben is minden órát azzal kezdtünk, hogy miután felírtam a táblára a feladatot, korongokkal kiraktuk, majd az ujjainkkal is mutattuk és közben hangosan számoltunk, végül a számegyenesen is leléptük, csak ugye ellenkező irányba. De ezt is nagyon jól tudja mindenki, mivel tisztában vannak az irányokkal.
Így tehát kórusban mondtuk: "Tizenegyből először mindig 1-et veszünk el, mert úgy lesz tíz." Aztán megbeszéltük, hogy a nyitott ujjainkon látjuk, hogy mennyit kell még elvenni, ugyanakkor a bezárt ujjaink már az eredményt mutatják.
Az összeadáshoz hasonlóan jelen esetben is minden órát azzal kezdtünk, hogy miután felírtam a táblára a feladatot, korongokkal kiraktuk, majd az ujjainkkal is mutattuk és közben hangosan számoltunk, végül a számegyenesen is leléptük, csak ugye ellenkező irányba. De ezt is nagyon jól tudja mindenki, mivel tisztában vannak az irányokkal.
Ezek után nézzük mindezt egy feladaton keresztül: 12 - 4 =
1. A táblára felírom a feladatot, és felteszek 12 db kék korongot. A gyerekek a korongkirakóba tesznek ugyanannyit. (Természetesen lehet piros is, a lényeg, hogy egyszínű legyen.) Ezután elkezdjük kiszedegetni a kirakóból a korongokat, amennyit a második számjegy mutat. (4)
Közben mondjuk a mondókát: 12-ből először mindig 2-t veszünk el, mert úgy lesz 10.
Kiveszünk 2 korongot, a táblán beírjuk a bontáshoz a 2-es számot.
Ezek után "elővesszük" az ujjainkat, mutatunk 4-et, bezárjuk azt a kettőt, amit már elvettünk, és megnézzük, hogy hány ujjunk maradt nyitva (2). Annyi korongot kell még kivenni.
Beírjuk a számot a megfelelő helyre, majd kivesszük még a szükséges mennyiségű korongot. A maradék korongokat megszámolva beírhatjuk a végeredményt (8).
2. A korongok használata során, itt is adódik a kérdés, mi van, ha nincs nálunk korong? A kivonást kétféle módon is mutatom, (persze nem egyszerre). mivel az egyik módszer most könnyebb, a másik viszont másodikban alkalmazható (és ugyanaz az elv, mint az összeadásnál).
- Maradva az előző feladatnál a 4 ujjunk a 4 korongot helyettesíti, vagyis négyet mutatunk. Ezek után először bezárunk a mondókát követve 2 ujjunkat, megbeszéljük, hogy 2 ujjunk van még nyitva, kettőt kell még elvenni, de közben a bezárt ujjunkon már látjuk a végeredményt.
- A másik megoldást a 100-as számkörben is lehet alkalmazni, ezért később azt is meg szoktam mutatni a gyerekeknek. (Ha máskor nem, akkor év vége felé, mikor kitekintünk a százas számkörbe.) Kiindulásként ismét a kivonandót, vagyis a 4-et mutatjuk. Ezek után elkezdjük az ujjainkat egyesével bezárni, és közben számolunk: 12 - 1 az 11, ből egy az 10, ből egy az 9, ből 1 az 8.
Néhány órával később már nem is mondjuk, hogy ből 1, ből 1.... csak továbbszámolunk, miközben egyenként bezárjuk az ujjainkat. Az a szám, amelyiket az utolsó ujjunk bezárásakor mondunk, lesz a végeredmény. Vagyis 11, 10, 9, 8.
3. Végül a számegyenesen is lelépjük. A 12-re állunk és ugrunk négyet. A bontáshoz pedig egyszerűen megállunk, megpihenni egy kicsit, mikor a 10-re érünk.
4. Másodikosoknál először elvesszük a tízeseket, utána mutatjuk az ujjunkon a kivonandó egyeseket, és számolunk egyesével, miközben bezárjuk az ujjainkat.
Pl: 53 - 24 =
53-20, az 33, ekkor 4-et mutatunk és elkezdünk számolni: ből 1 az 32, ből 1 az 31, 30, 29. Mire az utolsó ujjunkat bezárjuk, megvan a végeredmény: 29.
Képek a gyakorlatból:
Remélem, tudtam segíteni és ötletet adni, hogy így is lehet. Érdemes kipróbálni, mert van akinek az egyik dolog jön be, míg van akinek a másik. A lényeg a végeredmény: Tudjanak tízesátlépéssel kivonni.
csak az a kérdésem, hogy mi szükség van erre? ha 10+2 ujjunkból becsukunk 4-et és marad nyitva 8 nem ugyanarra az eredményre jutunk?
VálaszTörlésTökéletesen igazad van. De a gyerekeknek nincs 10+2 ujja, szerintem. Többen, többféleképpen magyarázzák a dolgot. Azért is írtam, hogy nekem ez vált be. Aki megérti, annak nem gond, de van, akinek néha ettől egyszerűbb dolog is nehéz.
TörlésSzia!
VálaszTörlésNagyon tetszik ez a műanyag korongkirakó. Hol lehet ilyet kapni?
Ez hulladék, újrahasznosítva. Borászatokban lehet érdeklődni, ahol üvegdugót használnak.
TörlésEsetleg tojástartó, a műanyag helyett?
VálaszTörlésKét tojástartóval működhet. :)
Törlés