Tavalyelőtt szeptemberben, mikor megkaptam az akkor másodikos tanítványaimat, kiderült róluk, hogy nem nagyon tudtak bánni sem az ollóval, sem az egyéb kézműves eszközzel. Nekem viszont az a meglátásom, hogy a kézügyességre nemcsak azért van szükség, hogy szépen tudjunk rajzolni (sőt, ha bele gondolok én nem is tudok rajzolni), hanem szorosan kapcsolódik az íráskép milyenségéhez, de ami ettől fontosabb, a gyermek személyiségének alakulásához is.
Másfél év munkájával úgy érzem, tanítványaim sokat fejlődtek, és eljutottak arra a szintre, hogy már bátran használják ezeket az eszközöket. Így jöhet a kreativitás fejlesztése.
Az egyik közösségi oldalon láttam azt az ötletet, hogy a gyerekek kapnak egy-egy kis képet, és nekik kell megalkotni a körülötte lévő világot. Gondoltam, kipróbálom én is az osztályommal, és mondhatom az egyik legjobb ötlet volt ebben a tanévben. Bár néhányan nem tudták először, hogy mit is szeretnék, egy kis beszélgetés után mindenki előtt világossá vált a dolog. Tudjátok milyen a síri csend? No most én "hallottam". Volt már ilyen máskor is, és mindig elgondolkodom rajta, hogy hogy tud 13 gyerek olyan elmélyülten dolgozni, hogy közben a teremben a légy zümmögését is lehetne hallani, ha lenne légy.
Íme a végeredmény (Szerintem első nekifutásra nagyon jó lett, bár természetesen van még mit tanulni, de még csak harmadikosok "vagyunk".) :
Ha tetszik az ötlet, próbáljátok ki ti is!
Jó kreatívkodást!
Jó kreatívkodást!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése