Harmadikos koromban volt egy nagyon aranyos tanító nénim, aki sajnos csak egy évig tanított. Az az egy év azonban annyira meghatározó volt számomra, hogy végül is, miatta lettem tanító. Aztán amikor egy körzeti értekezleten a jelenléti íven olvastam a nevét, elkezdett gyorsabban verni a szívem. A szünetben odamentem hozzá, és bemutatkoztam neki. Mondhatnám azt, hogy megismert, de ez nem igaz. A nevemre viszont emlékezett, és könnybe lábadt a szeme, mikor megtudta, hogy én is tanító vagyok, pontosan miatta.
December 11. (péntek)
Ő tanította az alábbi dalocskát, amit minden tanítványomnak meg szoktam tanítani, így a mostani osztályom sem lehet kivétel ez alól. Az interneten viszont hiába kerestem, nem találtam. Valószínűleg nem ismerhetik olyan sokan. Viszont ha eléneklitek, bizonyára nektek is elnyeri a tetszéseteket, és ti is megtanítjátok a gyerekeiteknek, tanítványaitoknak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése