Összevont osztályban tanítok 6.

Mire ez a bejegyzés közzétételre kerül, véget ér a tanév. Májusban annyi sok minden történt, hogy folyamatosan írogattam, hogy ki ne maradjon valami, de nem szerettem volna  külön bejegyzést szentelni az egyes eseményeknek. Így csak írogattam, írogattam, és gondoltam, a tanév végére fejezem be ezt a posztot, és zárom az egészet a ballagással. Kicsit hosszú lett, (kerültek bele személyes dolgok is,) ezért csak ráérő embereknek ajánlom, hogy elolvassák. Képet viszont nem tudtam annyit készíteni, mint szerettem volna, mert mindig volt valami egyéb feladatom.

Május elején megemlékeztünk osztályunkban az Anyák napjáról. Jó kis műsor kerekedett ki végül, bár sajnálatomra két gyerek visszaadta a versét. A Gyereketető oldalán láttam egy ppt-s bemutatót, (amit később hiába kerestem, nem találtam meg), amihez hasonlót készítettem én is az osztályomról. Sok munka volt vele, de megérte, mivel a Szülőknek nagyon tetszett.

Következő nagy esemény a Kicsik és nagyok kulturális hete volt, melynek keretében volt Ki mit tud, kézműves délután, foci, körzeti verseny, végül a hét záróeseményként a gyereknap, a már hagyományossá vált programokkal. 

Június első hetében kirándulni voltunk az alsó tagozatosokkal Sárospatakra. Mintha haza mentem volna. "Patak" a szívem csücske, mivel 7 évig laktam és tanultam itt. Jó volt bejárni a szokott helyeket. Végigsétáltunk a Sulikerten (Iskolakert), voltunk a Nagykönyvtárban és az Iskolamúzeumban, a Rákóczi várban, játszottunk a Makovecz Imre tér melletti játszótéren. Ezek után a Megyer hegynek vettük az irányt, ahol felsétáltunk a Tengerszemhez. Nagy élmény volt!

 Hiába élünk falun, bevallom őszintén, már az én gyerekeim sem viszonyulnak úgy a háziállatokhoz, mint annak idején mi. Meg sem fogják a tyúkot, de még a jércikét sem, csak a napos csibéket. A kisebb gyerekek pedig nem is tudják megkülönböztetni a tyúkot és a kakast. Mi viszont olyan  szerencsés helyzetben voltunk, hogy elmehettünk az egyik tanítványunkhoz, ahol aztán láthattak jó néhány háziállatot. (Sajnos kevés képet tudtam készíteni, mert elfelejtettem, hogy kivettem a memóriakártyát a fényképezőgépből. Így jár az, akinek két fényképezője és egy memóriakártyája van.)

Június 5-én elbúcsúztak tőlünk a nyolcadikosok, majd részt vettünk a Pedagógus-napi ünnepségen. Nyolcadikán, hétfőn a tankerület által szervezett ünnepségre voltunk hivatalosak, ahol nagy meglepetésemre és még nagyobb örömömre én is azon pedagógusok között lehettem, akik átvehették elismerő oklevelüket a tanév során végzett munkáért. (Az egyik tanítványom is meglepett a képen látható kis ajándékkal. Hát nem aranyos?)

Június 13-án elballagtak a gyerekek, 17-én szerdán pedig kiosztottuk a bizonyítványokat. Sajnos nem tudtam úgy elbúcsúzni az elsősöktől, ahogy szerettem volna, mivel sokan lebetegedtek, így szüleik, nagyszüleik vagy testvéreik jöttek el a bizonyítványukért. Készítettem viszont mindenkinek egy kis emléket, aminek remélem legalább annyira örültek, mint amilyen örömmel és szeretettel én készítettem nekik. Kemény év volt, de sok-sok pozitív élménnyel és még több emlékkel zárom a tanévet. Örökre a szívembe zártam őket. Szeptemberben rossz lesz nélkülük. (Bár a húgom felajánlotta, hogy szívesen átengedi nekem őket és a leendő elsősöket, mivel jövőre neki lesz  két osztálya.)

„A legszebb emlék a szeretet, amelyet

mások szívében hagyunk magunk után.”

Az utolsó tanítási napon egy negyedikes kislánytól kaptam egy kis rajzot (a kedvenc virágomról) és egy szép verset, amit eltettem a többi kincsem közé. Bizonyára sokan ismeritek Róth Márta versét, de annyira szép, hogy gondoltam ide is felteszem, innen könnyebben "elő tudom venni".

Róth Márta: Pedagógusnapi köszöntő 

Kezedbe teszem a Könyvet, 
hogy vezessen a sűrű ködben. 
Kezedbe teszem az átlátszó kristályt, 
hogy lásd a szépet, keresd a tisztát. 
Kezedbe teszem a gyertyalángot, 
világíts annak, aki bántott! 
Kezedbe teszem a szőtt takarót, 
takard be az árván fázót! 
Kezedbe teszem a fénylő kulcsot, 
hogy meleg legyen, és várjon az otthon. 
Indulj hát, s hívd magaddal a gyerekeket, 
hogy kezükbe tehesd a szeretetet.