Összevont osztályban tanítok 4.

Hű, de hanyag lettem! Pedig azt ígértem, hogy folyamatosan beszámolok az osztályomban folyó munkáról. De sajnos, nem úgy alakultak a dolgok, az elmúlt hónapban például szemernyi időm sem volt. Persze ez továbbra sem jelenti azt, hogy nem tevékenykedtünk volna úgy, mint máskor, csak a közzététellel voltak gondok. Így most több, mint 2 hónap eseményeinek bemutatása történik, dióhéjban.

Az elmúlt időszakban jelentős előrehaladás történt, sok dolgot tanultunk, de hál' Istennek, egy-két tanulótól eltekintve, a gyerekek veszik az akadályokat. A másodikosok nagy önállóságra tettek szert, már képesek segítség nélkül elvégezni a kiadott feladatot. A szorzótábla jelenleg a legnagyobb ellenfelünk, keményen harcolunk, mint minden hasonló kisdiák. Előszedtem a korábban bevált ötleteimet, mondjuk a kis mondókákat, képlottózunk, lottószelvényt töltünk ki, illetve versenyre hívják ki egymást a tanulók. Ahogy előre sejtettem, a kicsik is tudnak néhány szorzást, Zolikám a héten tartott nyílt napon folyamatosan bekiabálta az eredményt. Nem értette meg, hogy nem tőle szeretném hallani, hanem a felszólított tanulótól.

Forrás

Korábban írtam, hogy a toldalékoláshoz kis kártyákat készítettem, arról viszont nem számoltam be, hogy milyen jól sikerült utána a dolgozat. Sajnos lett 3 egyes (a tanulási nehézséges tanulók nagyon lemaradtak sajnos, ugyanott tartanak, mint az elsősök, sőt...), de lett 1 hármas, 3 négyes és 6 ötös. Szerintem ez nagyon szép eredmény. Mondtam is nekik, hogy büszke vagyok rájuk. Ezek után az egyik gyerek megkérdezte, hogy neki hármas lett, rá is büszke vagyok-e. Mondtam, hogy hogyne lennék, mivel az előzőek kettesre sikerültek.

Az elsősök egyre szebben olvasnak, matekból pedig szinte mindenkinek megy a 9-hez, 8-hoz, 7-hez adás. Velük előrébb is járok egy kicsit, hiába fénymásoltatom a sok pluszfeladatot. Korongokkal rakosgatjuk ki a számokat, és közösen mondjuk, hogy 9-hez először mindig 1-et adunk, úgy lesz tíz. Sajnos hetek óta van néhány hiányzóm (ma is 6 gyerek hiányzott a két osztályból), így félek, hogy ők lemaradnak. 

A még szebb, jobb eredmény érdekében ösztönzésképpen elővettem a korábbi évek egyik játékát, a motiváló rulettet, ahol a nap folyamán nyújtott teljesítmény után pörgetni lehet. Modernnagyinál láttam az ötletet, akkor is, most is módosítottam rajta egy picit. A bukta helyére a főnök szó került, mert nem volt szívem jutalmazásnál büntetni. Aki oda kerül 5 percig dirigálhat az osztálynak. Annyi főnök van már, hogy nem tudom teljesíteni mindenkinek a kívánságát, de egy táblára jegyezzük, és lassan szépen mindenkire sor kerül. Éppen ezért újabb lehetőségek kerültek fel egy két helyre, a régiek mellé. Ilyen a meseolvasás, illetve az ajándékválasztás.  

Forrás

A sok tologatás után, a múlt héten nálunk is lezajlott a farsang. A mi kis csapatunk második helyezést ért el, ezért este gyorsan sütöttem nekik egy tortát, és másnap megünnepeltük a sikert. Sokáig készültünk rá, de szerintem megérte. Még jobban összekovácsolódtunk ezáltal, és ez annyira jó. Csak 3 gyerek nem jött el a farsangra, 1 beteg volt éppen, illetve két gyereknek dolgoztak a szülei (testvérek), nem volt, aki felkísérje őket. Másnap nagyon szomorúak voltak emiatt, de mondtam nekik, hogy lesz még közös program az idén, ott majd szerepelnek ők is. 

Végezetül szeretnék néhány képet mutatni, csak úgy, szöveg nélkül, az elmúlt időszakról. A korábban ötletként megmutatott dolgokból sok minden megvalósult, lehet, hogy lesz közte olyan, amit már láttatok, de most az egyszer nézzétek el nekem. 

Most, hogy beköszöntött március, mi is várjuk a tavaszt, és azt a sok programot, ami még előttünk áll. Remélem, egy kicsit több időm lesz, és rendszeresebben fogok jelentkezni a bejegyzésekkel.