Képes napló: Ha elmúlik karácsony...

...be lehet számolni, hogy mennyire volt szép, boldog, lehet mesélni a készülődésekről, anélkül, hogy elszólnánk magunkat és nem utolsó sorban meg lehet mutatni az ajándékokat. Most ezt szeretném én is.

Nem vagyok egyedül, ha azt mondom, hogy számomra a karácsony a legszebb ünnep. Már a várakozás is nagy izgalommal tölt el, ugyanúgy számolom a napokat, mint gyerekkoromban. 

Az idén az egyik kollégánk jóvoltából feléledt egy régi szokás, és remélem hagyománnyá is válik majd: a betlehemezés. Két napon keresztül járták a gyerekek a falut, és hozzánk is eljöttek. Jó volt látni őket, eszembe juttatták azokat az időket, mikor még én voltam annyi idős, mint most ők, és jöttek hozzánk a betlehemesek. 

Számomra nincs annál nagyobb ajándék, mint amit saját kezűleg készít el valaki, mivel abba a szívét is beleadja. Legalábbis én úgy gondolom. Évek óta készítek kisebb-nagyobb ajándékokat a szeretteimnek, aminek mindig nagyon örülnek, és szerencsére a lányaim is szeretnek a boltban vásárolt dolgok mellé saját készítésű ajándékokat tenni. Így aztán karácsonykor én is tele vagyok izgalommal, hogy vajon mit fogok tőlük kapni. Az előző bejegyzésben megmutattam az ajándékaim nagy részét, de még egyebekkel is készültem. 

Immár hagyomány, hogy anyukám és anyósom kap tőlünk egy naptárt, amit én készítek el. Idén a lányaimat is megleptem egy-egy ilyennel. Mivel az utolsó pillanatban készültek el, nem fényképeztem le őket, így csak a nagyobbikét tudom megmutatni.

A fiúk (a lányaim barátai) a közös ajándék mellé egy-egy poharat kaptak. A keresztlányom vette nekem a gravírozó tollat, amivel a nevüket írtam a pohárra. Remélem, tetszik nekik.

Most pedig jöjjenek azok az ajándékok, melyeket ők készítettek.

A nagyobbik már tavaly is meglepett egy inspirációs naplóval, úgy látszik, ezt a szokását megőrizte. Nagyon tetszik, mert ismét úgy készítette el, hogy "rám szabta" a gondolatokat, és most egy fokkal szigorúbb is lett. Mivel nem figyelek oda eléggé magamra, minden naphoz tett üres poharakat, amiket akkor színezhetek be, ha megittam a napi ajánlott folyadékmennyiséget. A napi hangulatomat is tudom jelölni, és természetesen most is van hely, hogy lejegyezzek számomra minden fontos dolgot. (Akit érdekel a napló, szívesen elküldöm neki, csak igyekezzen a kinyomtatásával, ugyanis már a mai naptól "él", majdnem én is lemaradtam róla.)

 

A kisebbik lányoméknak ezt a különlegesen szép képet készítette. (El tudjátok képzelni, mennyi munka volt vele? Ezért szoktam én az ilyeneket többre nézni.) 

A kisebbik igazi háziasszony, saját készítésű paradicsomlével és lecsóval lepte meg a nagyobbat. A nagyszülőknek pedig egy-egy borospoharat gravírozott.

Természetesen mindenki kapott boltban vásárolt ajándékot is, pont azt, amire vágyott, amit szeret, de azok nem olyan egyediek, mint ezek. És természetesen nemcsak az ajándékok, hanem az együtt töltött idő is megmarad az emlékezetünkben: az éjféli mise, a közös étkezések, séták, a karácsonyi filmek, a forró csoki, a játék. Mind egy-egy újabb emlék. Ezek még az idei naplóba kerülnek.

Remélem nektek is olyan meghitt és örömteli volt és olyan emlékezetes marad a karácsony, mint nekünk!