Miután elkészültünk az anyák napi ajándékokkal, (amit most már csak utólag fogok megmutatni, mivel egy anyuka is olvassa a bejegyzéseket), a héten a tantermünket csinosítgattuk.
2015. április 30., csütörtök
2015. április 28., kedd
Mondatfajták gyakorlásához a Barátaink képei
Három éve, az egyik bejegyzésben leírtam a mondatfajták tanításának menetét, amit egy régi Tanító újságban találtam, és amit azóta is alkalmazok. Az idén úgy gondoltam, hogy épp itt az ideje, hogy egy kicsit felfrissítsem ezeket a rajzokat. Átlátszó papírra átmásoltam őket, filctollal áthúztam, majd beszkenneltem, végül a Paint-ben kiszíneztem.
2015. április 18., szombat
Kivonás tízesátlépéssel első és második osztályban - ahogy én csinálom
Előző bejegyzésemben a tízesátlépéses összeadás praktikáit mutattam meg, ahogy én csinálom immár több mint 20 éve. Most a kivonáshoz szeretnék ötleteket adni.
Mint azt már az összeadásnál is írtam, bizonyára mások is alkalmazzák a kivonásnál ezt a módszert, de van, aki számára újdonság, és egy új lehetőség. Korábban én is kipróbáltam idősebb kolléganők ötleteit, aztán kitaláltam, hogy hogy a legegyszerűbb. (Persze másnak is támadhatott ugyanez az ötlete, Amerika felfedezését is van, aki Kolumbusz Kristófhoz köti, a dánok és egyéb északi népek viszont a viking Leif Eriksonhoz.)
2015. április 14., kedd
Összeadás tízesátlépéssel első osztályban - ahogy én csinálom
Első osztályban az elmúlt hetekben tanultuk az összeadást tízesátlépéssel, néhány órája a kivonás került terítékre. Bizonyára minden kollégának megvan a saját módszere, gondoltam, épp itt az ideje, hogy megmutassam, én hogyan csinálom.
2015. április 11., szombat
Korábbi évek anyák napi műsorai: 2007-2008-as tanév, 2. osztály
DAL:
Forgatom a naptárunkat,
libegnek a tarka lapok,
április négy, első május
piros betűs ünnepnapok.
Május…! Hopp megállok!
Piros ím a naptár lapja.
Nekünk nagyon kedves ünnep
Május … : anyák napja .
No, gyerekek , nézzünk széjjel
mi van ami szép és drága.
Lepjük meg sok jóval, széppel
anyukát anyák napjára.
Két ötöst kaptam a héten
egyik írás, másik számtan.
Hazavittem anyukámnak
mind a kettőt neki szántam.
Anyák napján megígérem
hogy még sok-sok ötöst szerzek
ennél szebben nem zárhatom
ezt a kis köszöntő verset.
Szót fogadok és jó leszek
szeretettel megfogadom.
Ajándékul jó anyámnak
ezt adom ezen a napon.
Jaj, mit adjak e szép napon
Maminak anyák napjára.
Köszönettel sok-sok puszit
édes jó anyám arcára.
Egy - kettő, tíz száz és ezer
Nem is tudok annyi számot
amennyi sok boldog évet
édes anyunak kívánok.
Dal: Orgona ága
Még a nap is szebben süt,
mert anyák napja van ma,
sok madár is fenn az ágon
folyton ezt csipogja:
Kezemben egy virágcsokor,
mit is mondjak néked?
Elmondom hát újból, újból,
hogy szeretlek téged!
Mesélj, hogy örültél,
mikor megszülettem?
Mesélj, hogy aggódtál,
mikor beteg lettem?
Azóta megnőttem,
ugye, édesanya?
Mégis beleférek
ölelő karodba!
Azt kérdezed tőlem
hogyan vártalak?
Mint az éjszakára
fölvirrad a nap,
mint a délutánra
jön az alkonyat,
mint ha szellő jelzi
a förgeteget-
ezer pici jelből
tudtam jöttödet.
Mint tavaszi reggel
a nap sugarát,
fagyos téli este
jégcsap illatát,
mint az alma ízét,
tejet, kenyeret-
pedig nem is láttalak még,
úgy ismertelek.
Mint a fény az árnyat,
záport a virág,
mint patak a medrét,
madarat az ág,
mint sóhajos nyári éjjel
a fák az eget-
mindenkinél jobban téged
így szerettelek.
Jön az „anyák napja”, jaj mit is
csináljak?
Mivel kedveskedjek az
édesanyámnak?
Amíg kicsi voltam, mondtam egy
kis verset,
Nagyobb lettem: velem megnőttek a
versek.
Tavaly egy szál rózsát vettem
Anyukámnak,
Kaptam érte tortát, s puszit,
háromszázat.
Mit adjak az idén, most még
nagyobb vagyok:
Vers és virág mellé el is
mosogatok.
Rajzoltam egy kicsi szívre
Sok színes virágot.
Édesanyám, anyák napján
Minden jót kívánok!
Szeretném, ha mindig
Mindig csak nevetnél,
Szeretném, ha mindig
Mindig velem lennél!
Anyák napja hajnalán
Felkeltem már jó korán,
ébredtem a napsugárral,
meg a nyíló gyöngyvirággal.
Szedtem csokrot, csudaszépet,
szívem szőttem közepébe,
ha most harmat lehetnék,
rózsa szirmán nevetnék.
Köszöntelek édesanyám
eme május reggelen,
jóságodat, lágy hangodat
soha el nem feledem.
Szívem őrzi szelídséged,
aranyhajad illatát,
elringató halk dalodban
ajkad puha mosolyát.
Köszönöm, hogy vigyázol rám,
ha kell, ápolsz engemet,
tudom, hogyha bármi fáj is,
csak hívnom kell tégedet.
Köszönöm, hogy megtanítasz
mindarra, mi jó, s mi szép,
ígérem, hogy legjobb leszek
néked e föld kerekén.
Fogadd tőlem ezt a csokrot,
s kicsi szívem melegét,
ezen a szép anyák napján
ezt adom most neked én.
DAL: Rozmaringos ablakomban
Mészáros Piroska: Köszöntő
Anyukám jó reggelt, Így köszönt a lányod,
Nyílnak már a réten tarkaszín virágok.
Úgy ver most a kis szívem, kalimpál, mint motor,
Kislányod helyett beszéljen a csokor.
Árkon át futottam, néked hogy kinyíltan
Anyák ünnepére köszöntőül hozzam.
Nyílnak már a réten tarkaszín virágok.
Úgy ver most a kis szívem, kalimpál, mint motor,
Kislányod helyett beszéljen a csokor.
Árkon át futottam, néked hogy kinyíltan
Anyák ünnepére köszöntőül hozzam.
Rózsa,
szegfű, tulipán,
Neked nyílt ki anyukám.
Csöndes eső nevelgette.
Arany sugár melengette.
Neked nyílt ki anyukám.
Csöndes eső nevelgette.
Arany sugár melengette.
Takargatta
futó felhő,
Csókolgatta szelíd szellő,
S mind letéptem neked én,
Anyák napja ünnepén.
Csókolgatta szelíd szellő,
S mind letéptem neked én,
Anyák napja ünnepén.
Éreztük, hogy nem hiába
Gyűjtögettünk szép virágra.
Édesanyánk örül neki,
Hogy gyermeke köszöntheti.
Arca pirul, szeme ragyog,
S vele én is boldog vagyok.
Akármilyen nagyok leszünk,
Erre mindig emlékezünk.
Édesanyám,
neked adunk
minden évben egy napot,
de te nékünk életednek
minden napját átadod.
minden évben egy napot,
de te nékünk életednek
minden napját átadod.
Nincs
az égen annyi csillag,
se fűszál a réten,
mint ahányszor kell, hogy mondjam
ki is vagy te énnekem.
se fűszál a réten,
mint ahányszor kell, hogy mondjam
ki is vagy te énnekem.
Megköszönném,
hogy velünk vagy,
s nem ér minket szenvedés,
arra nem csak ez az egy nap,
de egy élet is kevés.
s nem ér minket szenvedés,
arra nem csak ez az egy nap,
de egy élet is kevés.
Ezüst szókat írnék rendbe,
ha a tollam
szél fuvalma lenne.
Arany szókat írnék sorba,
ha a tollam
nap sugára volna.
De a tinta mélyén
csupa-csupa kincs van:
anyukámnak írtam,
s tollamról a legszebb
gyémánt szók peregtek.
Hogy muzsikál,
dalol ez a szó!
És százféleképpen mondható:
Anyú! - kissé kényeskedő, kérő.
Anyucikám – kedvesen becéző.
Anyukám – oly gyengéd, simogató.
Mama! – milyen panaszosan hangzó!
Kórus énekli a sok szólamot,
gyermekkórus, s te némán hallgatod
ennyi változatban drága nevedet –
egyet jelent mind: szeretet.
DAL: Anyu végy egy hegyet…
Annyit gondolkodtam este, reggel, délben.
Hogy anyák napján vajon hogyan is lészen?
Mennyit könyörögtem virágnak, madárnak
S a tündéreknek, hogy valamit adnának.
De még mind alusznak és horkolnak szörnyen
Hát visszaballagtam egy pár nehéz könnyel…
De most már nem sírok, mert megvigasztaltak,
Hogy ki oly jó, mint Te, az magában gazdag
Annak nem kell semmi, csak egy kis szeretet
Hát abból hoztam én hál' Isten eleget.
Mert az iskolások úgy
szeretnek Téged,
Hogy kis életüket is odaadnák érted…
Most pedig, ki itt van, kiáltsa egy szívvel
A jó édesanyát áldja meg az Isten !
Kipirult arccal szaladok feléd.
Ezernyi gondolattal borulok eléd.
Már hallom, ahogy peregnek
dicsőítő szavaim.
Csak az arcod keresem
s kinyújtom a karjaim,
hogy átkaroljalak,
hogy érezzelek: anyu, anyu
édesanya - így becézlek.
Arcom arcodhoz szorítom.
Nem jön ki szó az ajkamon
Szememből örömkönny árad…
Anyám - nincs jobb tenálad!
Édesanyám szeme
Olyan a te szemed,
Mint a nap az égen,
Őrködve kíséri
Minden kis lépésem.
Ragyogó sugarat
Szór minden utamra –
Őrködő szemedet
Felhő ne takarja.
Jóságos két szemed
Őrizőm, oltalmam:
Mint a fényes csillag
Mindig úgy csüng rajtam.
Jóságos két szemed
Könnyet ne hullasson,
Mint a fényes csillag
Mindig mosolyogjon.
Édesanyám, ma már tudom,
mennyit dolgozol érettem,
kicsi vagyok még, de azért
nagy jóságodat megértettem.
Néked mindent
megköszönni
szavam elég sosem lehet,
engedd meg, hogy szép csöndesen
megcsókoljam dolgos kezed.
Elérkezett anyák napja,
mit is mondjak Teneked?
Ó, engedd, hogy megcsókoljam
símogató lágy kezed.
Köszönöm a jóságodat,
kék szememben könny ragyog,
Tudom, minden gondolatod
örömöd csak én vagyok!
Ugye érzed jó Anyácskám,
én is szeretlek hően,
Ígérem, hogy amíg élek
Érted dobog a szívem.
Halkan, puhán
Szirom pereg,
Simogatja
Öreg kezed.
Piros szegfű
Halvány rózsa,
Téged köszönt
Nagyanyóka.
Nagymamámhoz menni
nagyon szeretek,
habos kávé vár ott
s torta szelet.
Kalács is van nála
benne mazsola,
Legédesebb mégis
az ő mosolya.
Nagymamánál lenni
mindig csodaszép,
jó uzsonna után
vár a hintaszék.
Amíg ringatózva
beszélek vele,
megsimogat mindig
lágyan a keze.
Én a nagymamámat
nagyon szeretem,
mert csak szépet és jót
ad mindig nekem.
S úgy köszöntöm este,
ha megyek haza,
a viszontlátásra
drága nagymama.
DAL: Este jó, este jó
Este van, este van,
későre jár,
aludj el, kisfiam,
aludj el már.
Látod az erdő is
elszunnyadt rég,
Lágy szellő suttogott esti mesét.
Alszik a virág is
mind szendereg…
Hunyjad le kicsikém,
csillagszemed!
Lepihent ágyába
a napsugár,
fészkében szundikál
a kismadár.
Hűs cseppről álmodik
az alvó rét,
csillagos takarót
vont rá az ég…
Aludj el, kisfiam,
aludj el már,
este van, este van
későre jár.
Úgy szeretnék venni neked
gyémántot és aranyat.
Nem tehetem, ezért mondom
versben el e szavakat.
Tudnod kell, hogy úgy
gondolom, örülök, hogy élek,
És ha újra születhetnék,
neked születnék meg.
Mert a lélek gazdagságát nem
pótolja semmi,
Fontosabb, hogy itt vagy,
látlak, s velem akarsz lenni.
Fontosabb az, amit érzel, ha
a neve szeretet,
Minél többet adsz belőle,
annál több lesz teneked.
Úgy szeretnék odaadni,
mindent, ami szép,
Remélem, hogy nagykoromban megtehetem még!
ZENE : Úgy szeretném…
Korábbi évek anyák napi műsorai: 2008-2009-es tanév, 3. osztály
DAL: Emberek: Tábortűz
Udud István: Anyák napja
Mi
van ma, mi van ma?
Anyák
napja van ma!
Hogy
köszöntsem jó anyámat?
-
töprengek magamba.
Mit
vegyek, mit vigyek,
mit
mondjak majd néki,
aki
nemcsak szavaimat,
szívemet
is érti?
Ünnep-e
az ünnepek
szép
virágok nélkül?
Egy
szép csokrot kötök néki:
így
döntöttem végül.
Csokrot
virágokból,
tán
a két legszebből:
az
örökzöld hálából és
a
piros szeretetből.
Tóthárpád Ferenc: Május-ajándék
Köszöntelek
anyák napján,
május
első vasárnapján.
Minden
vágyad teljesüljön,
bánat
messze elkerüljön!
Csokrom
mellé mit adjak?
Mit
kívánnál magadnak?
Kérjél
bármit, neked adom,
intő
szavad megfogadom.
Legyen
szép e vasárnap!
Akarod
a babámat?
Kincseimből
kérlek, vegyél!
Fontos
az, hogy boldog legyél.
Megkapod
a babakonyhát
és
a piros pöttyös labdát.
Jár
még hozzá sok-sok puszi.
Téged
illet mind, Anyuci!
Tóthárpád
Ferenc: Anyuci
Szedtem
néked kis ibolyát,
szedtem
gyöngyvirágot,
szivárvánnyal
átkötöttem
ezt
a nagy világot.
Masnijára
napsugárral
aranyoztam
nevedet,
gyöngybetűkkel
hímeztem rá:
Éltessen
a szeretet!
Mentovics
Éva: A legdágább anyukának
Ezernyi
kis apró jellel
tudattam,
hogy létezem.
Számlálgattad
a napokat,
vajon
mikor érkezem?
Később
aztán ágyam mellett
álmot
hozott szép dalod.
Hogyha
néha nyűgös voltam,
karod
lágyan ringatott.
Mint
napfény a fellegek közt,
szivárvány
a rét felett,
úgy
hinted szét éltet adó,
melengető
fényedet.
Akárhányszor
születnék is,
nem
kellene más nekem,
azt
kívánnám századszor is,
mindig,
mindig légy velem.
Kezemben
e kis virággal
tiszta
szívből kiáltom:
Te
vagy nekem a legdrágább
Anyuka
a világon.
DAL: Flowers: Ma egy dalban
mondom el
Mentovics Éva :Elmesélem, hogy
szeretlek
Mikor
járni tanítottál,
lehajoltál
hozzám.
Azt
súgtad, hogy: drága kincsem…
s
megcsókoltad orcám.
Ölelgettél,
cirógattál,
ápoltad
a lelkem.
Kedves
szóval terelgettél
bármi
rosszat tettem.
Oly
sok éjjel virrasztottál,
kívánságom
lesve.
Álmot
hozó meséd nélkül
sose
múlt el este.
Beszédre
is tanítottál.
Szívesen
mesélek.
Elmesélem
e szép napon,
hogy
szeretlek téged.
Ahogyan
a barna mackók
szeretik
a mézet,
édes,
drága jó anyácskám
úgy szeretlek téged.
Mentovics Éva: Köszönöm, hogy itt
vagy nekem!
Bármi
bánat érte lelkem,
könny
áztatta szemedet.
Örömömben,
vígságomban
szemed
velem nevetett.
Megtanítasz
minden jóra,
repítesz
a nagy hintán.
Rajtakapsz
egy huncutságon,
szemed
vígan kacsint rám.
Ha
elestem, felemeltél,
megpusziltad
sebemet.
Minden
egyes mozdulatod
áthatja
a szeretet.
Elmesélném,
m’ért szeretlek?
Bíz,
azt estig mondhatnám.
Köszönöm,
hogy itt vagy nekem
édes,
drága jó anyám!
VÁRNAI
ZSENI :Úgy megnőttél, szinte félek
Amikor
még piciny voltál,
olyan
nagyon enyém voltál,
engem
ettél, engem ittál,
rám
nevettél, nekem sírtál.
Mikor
később nagyobb lettél,
mindig
messzebb, messzebb mentél,
először
csak a kiskertbe,
aztán
a nagy idegenbe.
Ha
itt vagy is, csak elnézel,
akkor
is nem engem érzel,
nem
anyádat, nem apádat,
valami
más csillagtájat.
Úgy
megnőttél, szinte félek,
már
a válladig sem érek,
alig-alig
hihetem már,
hogy
ölbéli babám voltál.
Én
voltam-e óriási,
vagy
Te lehettél parányi?
Sosem
voltál nehéz nékem,
nem
éreztem gyöngeségem.
Melletted
most kicsiny lettem,
ágaskodik
háta lelkem,
nőni
akar, hogy elérjen,
hegyormodig
hogy felérjen.
Húzol
engem Te fölfelé
mint
a napfény maga felé
fát,
virágot, lombos ágat -
fölemeled
az anyádat.
Mentovics Éva: Szeretlek Édesanyám!
Mindig
is volt számomra
megnyugtató,
jó szavad.
Azt
is mondtad néhanap:
lám
az idő hogy szalad.
Húsz
év múlva – meglehet –
úgy
hívlak, hogy nagymama.
Jusson
majd eszedbe
kis
versikénk dallama.
Egy
májusi szép napon
lányom
fogja kezedet,
s
azt suttogja csendesen:
nagymamácskám,
szeretlek.
Húsz
év bizony nagy idő.
Én
fogom még kezedet,
s
azt kiáltom boldogan:
édesanyám
szeretlek!
Kéry Viola: Hétköznap a mamával
Reggel,
mikor felébredünk,
Édesanyám
kel fel velünk.
Öltözködni
ő segít,
Készíti
a reggelit.
Elkísér
az iskolába,
Megcsókol
és rámnevet,
Elindul,
a munka várja,
Látom,
ahogy integet.
A
délutánt alig várom,
Számolom
a perceket,
szaladok,
ha meglátom,
S
ő megölel engemet.
Este,
ha már nincs más dolga,
Olvas
mesét, verseket,
Úgy
szeretem, mikor mondja:
Szia, álmodj szépeket!
Szia, álmodj szépeket!
DAL: Flowers: Ha szól a dal
Nadányi Zoltán: Anyu
Tudok
egy varázsszót,
ha
én azt kimondom,
egyszerre
elmúlik
minden
bajom, gondom.
Ha
kávé keserű,
ha
mártás savanyú,
csak
egy szót kiáltok,
csak
annyit, hogy: anyu!
Mindjárt
porcukor hull
kávéba,
mártásba,
csak
egy szóba került,
csak
egy kiáltásba.
Keserűből
édes,
rosszból
csuda jó lesz,
sírásból
mosolygás,
olyan
csuda-szó ez.
„Anyu,
anyu! Anyu!”
hangzik
este-reggel,
jaj
de sok baj is van
ilyen
kis gyerekkel.
"Anyu, anyu, anyu!"
most
is kiabálom,
most
semmi baj nincsen,
mégis
meg nem állom.
Csak
látni akarlak,
Anyu,
fényes csillag,
látni,
ahogy jössz, jössz,
mindig
jössz, ha hívlak.
Látni
sietséged,
angyal
szelídséged,
odabújni
hozzád,
megölelni
téged.
Kéry Viola: Nagymamához
Az
én kedves nagymamám
Mindig
gondol énreám.
Féltő
gondossággal szeret,
Boldog,
hogyha velem lehet.
Az
én kedves nagymamámnak
Mindig
új ötlete támad.
Szép
ruhácskát vesz nekem,
Elkényeztet,
úgy hiszem.
Az
én kedves nagymamámtól
Megszoktam,
hogy engem pártol.
Igaz,
drága jó nagyi?
Te
nem engedsz bántani?
Az
én kedves nagymamámhoz
Lenne
még egy kérésem.
Ő
is vigyázzon magára,
Hogy
sokáig élhessen!
Tordai Jolán: Anya betakar
Hallod
a csöndet?
Elpihent
a szél.
Esteli
égen
a
hold útra kél.
Alszik
az utca,
fű,
fa, lombos ág.
Lepke,
madárka
már
aludni szállt.
Csak
egy magányos
fülemüle
zeng,
csillagos
fényben
esti
dalba kezd.
Miért
szól az ének?
Altatni
akar.
Aludj
el szépen,
anya
betakar.
DAL: Flowers: Anya
DSIDA JENŐ: HÁLAADÁS
Köszönöm
Istenem az édesanyámat!
Amíg
ő véd engem, nem ér semmi bánat!
Körülvesz
virrasztó áldó szeretettel,
Értem
éjjel-nappal dolgozni nem restell.
Áldott
teste, lelke csak érettem fárad,
Köszönöm
, Istenem az édesanyámat.
Köszönöm
a lelkét, melyből reggel, este
imádság
száll Hozzád, gyermekéért esdve.
Köszönöm
a szívét, mely csak értem dobban
-
itt e földön senki sem szerethet jobban! -
Köszönöm
a szemét, melyből jóság árad,
Istenem,
köszönöm az édesanyámat.
Te
tudod, Istenem - milyen sok az árva,
Aki
oltalmadat, vigaszodat várja.
Leborulva
kérlek: gondod legyen rájuk,
Hiszen
szegényeknek nincsen édesanyjuk!
Vigasztald
meg őket áldó kegyelmeddel,
Nagy-nagy
bánatukat takard el, temesd el!
Áldd
meg édesanyám járását-kelését,
Áldd
meg könnyhullatását, áldd meg
szenvedését!
Áldd
meg imádságát, melyben el nem fárad,
Áldd
meg két kezeddel az Édesanyámat!
Halld
meg jó Istenem, legbuzgóbb imámat:
Köszönöm,
köszönöm az édesanyámat!!!
Ha
azt adnám, amit érdemelnél
Minden
nap tejben-vajban fürödhetnél.
Szél
meg nem fúhatna, bánat sem érne,
Mert
aki bánt, az meglakolna érte!
Ha
hálám elvárnád anyaságodért, az életemért,
A
virrasztásokért, a gondoskodásért, simogatásért,
A
milliónyi – mindig jó tanácsért, az édes tejért,
A
foszlós kalácsért… biztos, hogy rövid volna rá az élet;
ZENE: ÚGY SZERETNÉM
MEGHÁLÁLNI...
(
a zene alatt a vers megy tovább)
De
anya vagy, a hálát nem igényled.
Te
boldoggá szépülsz, ha évi pár napon
Gondolatom
és szívem Neked adom!
Hogy
elhitessem Véled mit tegyek?
Én
egész évben … egyformán szeretlek.
ZENE: ÚGY SZERETNÉM
MEGHÁLÁLNI...