Képes napló 34.

Nem akarom ecsetelni, hogy mennyire zsúfoltak a napjaim, mert aki hasonló cipőben jár, mint én, az nagyon jól tudja. A május különösen mozgalmasra sikerült, és mivel már nem is emlékszem, hogy mikor készült ilyen személyesebb jellegű bejegyzés, gondoltam, épp itt az ideje. (Aztán annyira sikerült betábláznom magam, hogy rendesen belecsúsztam a júniusba, remélem nem gond.)

A fényképek egy részét a lányomtól vettem kölcsön, ő ugyanis sokkal jobb képeket készít, mint én. Hát akkor én miért küszködjek. (Bevallom azért sikerült nekem is fejlődnöm, de a lányom továbbra is mosolyog a "minőségi" képeimen. Azért 15 kép között már akad 1, ami tűrhető. Ez van. )

Nagyon rég volt, de szeretném megmutatni, főleg mert a kép nagyon tetszik. (Nem én csináltam.) Anyák napjára a kisebbiktől ezt a szobarózsát kaptam, a nagyobbiktól pedig ezt a szép nyakláncot. Nem divat nálunk a túlköltekezősdi, ezeknek az alkalmaknak nem arról kell szólnia.

 

Születésnapi meglepi a kicsitől és egy klassz könyv a nagytól, egy rám szabott bejegyzéssel.

 

A Facebook-ra már korábban feltettem a képet, és volt, aki megkérdezte, hogy hogy jön ide az 56? Szóval a tervem, hogy 103 évig fogok (szeretnék) élni. Szóval a jelenlegihez kell még 56, hogy teljesüljön.

Mint mindenütt, nálunk is beindult a szamócaszezon (lassan már véget is ér), de másokkal ellentétben, mi megesszük az egészet. Fagyival, shake-nek, gyümisalátába vagy csak egyszerűen megcukrozva. Ki gondol ilyenkor a télre? Mi aztán nem!

A megunhatatlan látvány, szemben velünk: a "hegyünk". Persze első ránézésre eléggé egyhangú, de gondoljatok ide egy-két nyuszit, rókát. Pár napja például őzikét láttunk. A sok csicsergő madárseregről, tücsökzenéről nem is beszélek. És itt vannak még az égi jelenségek. Szóval úgy vagyok, mint egy régi reklámban: Nekem tetszik.

 

Két hete hazaköltöztettük a nagyobbikat a kollégiumból, mert a zsúfolt programok közepette nem lett volna más időpont alkalmas. Szombati nap mentünk, hogy a nyíregyházi piacon fel tudjunk tankolni egy kis édességgel. (Ez az én részem, testvériesen elosztottuk a több, mint 2 kg csokit és cukorkát. Persze ez nem a teljes mennyiség, mert azóta sikerült "leamortizálnom" őket. 2 kg plusz, lehet fogyózni.)

A végére hagytam, bár talán ezzel kellett volna kezdenem, de időrendben közel így jöttek egymás után a dolgok. Májusban több kedves barátomtól, tanítványomtól kaptam ajándékot, csak úgy, vagy éppen pedagógus napra. Van az a mondás, hogy jobb adni, mint kapni, amit én igyekszem is betartani, de bevallom őszintén, kapni is szeretek. (Kedvenceim a saját készítésű ajándékok.)

Biztosan sok egyéb dolog is történt még a múlt hónapban, de nem sikerült megörökítenem, vagy éppen már írtam róla, mutattam korábban, vagy egyszerűen nem emlékszem már rá. Ezekre a dolgokra viszont szeretnék emlékezni, és mi más lenne rá a legjobb mód, ha nem az, hogy készítek róla egy bejegyzést. Megtörtént.