Szobai játékok 1. Kártyajáték

A múlt heti áramhiány minden környékünkön élő számára "nagy élmény" volt. Láttam a saját lányaimon, mennyire szenvednek, mivel ők már nem a hétfői adásszüneten nőttek fel. Számukra és tőlük fiatalabb korú társaik számára ez maga volt a világ vége! Mi az, hogy nincs internet? Mi az, hogy nincs tévé? 

Bár felénk még sok családban nincs számítógép és internet, a tévéműsor  hiányára és az unatkozásra panaszkodott hétfőn mindenki. Tudtam én ezt panaszkodás nélkül is. El is határoztam, hogy összeszedem azokat a játékokat, amivel mi játszottunk annak idején, azon az ominózus hétfői estéken. No meg azokon a napokon, mikor az egyetlen csatorna olyan műsort közvetített, ami nem érdekelt minket.

A férjemmel meséltünk a lányoknak azokról a nagy kártyapartikról, amikor átjöttek a szomszédok, ment a jóízű nevetés, csipkelődés kártyázás közben. 

Éppen ezért kártyázással ütöttük el mi is az estét. (A kártyajátékok nagyon fejlesztő hatásúak, járt hozzánk egy fejlesztőpedagógus, aki Fájer-t játszott a fejlesztőórákon, és ő mesélte.) Többféle kártyajátékot ismerek, van is jó néhány kedvenc, amit ezek közül szeretnék most megmutatni, az a LÓRUM. (Persze van ennek számítógépes változata is, de mennyivel jobb, ha a család együtt játszik. Szabályt is találtam, de ugye ahány ház, ...)

A Lórumot egy pakli magyar kártyával kell játszani, három vagy négy fővel. A játék menetéről és a játékvariációkról lejjebb olvashattok. Mi végül is, (ahogy végigolvastam a lehetőségeket,) a KIRAKÓS-at játszottuk.

A kezdő játékos kiválaszt egy kártyát, ez lesz a kezdőlap. A lényeg, hogy sorrendbe kell rakni mind a négy színből a sort.  A következő játékos vagy a kezdőlapnak megfelelő kártyát teszi az asztalra, vagy pedig tovább folytatja a megkezdett sort és a következő lapot helyezi a kezdő kártyájára. Abban az esetben, ha valaki nem tud tenni, passzolnia kell, de soha nem szabad visszatartani a lapunkat, mert ez csalásnak számít. (Ha ez kiderül, a visszatartónak írjuk fel a többiek kártyalapjait.)

Nálunk is az a nyertes természetesen, akinek a leghamarabb fogy el a kártya a kezéből, de a többiek kapnak annyi pontot, ahány lap maradt a kezükben. (Ezt folyamatosan jegyezzük egy papíron.) ( A könyvben ez másképp van.)

Nagyon meg kell gondolni, hogy mivel kezdünk, tudjuk-e folyamatosan rakni a lapokat. Sokat számít, ha van egy olyan kezdőlapunk, amit ha sikerül visszatartani, megduplázhatjuk a pontjainkat. A játék legvégén az a nyertes, aki a legkevesebb pontot szerezte az egyes körök során.

A Lórum kártyajátéknak egyéb szabályai is vannak. Ebben a könyvben több variáció közül lehet válogatni.

Jó játékot!