Képes napló 27.

 Az elmúlt két hét a futkosás jegyében telt. Ne gondoljatok semmi rosszra, a sporttal úgy vagyok, hogy sohasem késő elkezdeni, tehát én még várok. A hivatalos papírok utáni futkosásra, ügyintézésekre gondolok.
Bár a lányom már mesterképzésre jár, sosem tudtuk pontosan, hogy milyen papírok kellenek az ösztöndíjhoz. Aztán leadáskor kiderül, hogy ja, még ez is, ja, még az is. Most egy papír le is maradt, mert az orvoshoz elfelejtettünk elmenni.

Pozitív tapasztalatom volt minden helyen az ügyintézőkkel kapcsolatban. Megértő és segítőkész emberek ülnek (legalább is mifelénk) az asztalok túloldalán. Olyan örömmel töltött el, hogy elnyomta azt az egy-két kellemetlen élményt, ami ezek mellett ért.

Persze nekünk nem kellett ennyi papír, szerencsére.

Miskolcon is többször jártunk, szintén ügyintézés miatt. Tavaszból a télbe kocsikáztunk, hatalmas nagy pelyhekben hullott a hó. (Bár én szeretem a hóesést, remélem idén ez volt az utolsó!)

Az elmúlt öt hétben rendszeresen készült nálunk a csigatészta, de valahogy nem volt az igazi. Aztán lejött édesanyám és megmutatta, hogy is csináltuk annak idején. Régen a lakodalmakra otthon készítették az asszonyok a lagzi előtti hetekben. Gyerekként én is emlékszem egy ilyenre. Amikor mi mentünk férjhez, már nem volt ez divat. Idős nénitől rendeltük meg a kellő mennyiséget.

A célszerszámok:
14 Ft 30 fillér volt valaha, a vaterán most 1000 Ft, az antik 3500.

Ez a szövőszék bordája, szintén alkalmas erre a munkára

A sikálás utáni fázisok

Ezt még kockára kell vágni, és kezdődhet a "csigacsinálás"

A kész mű, kifőzve, a húsleveshez

A vasárnapok több mint négy éve a főzésről szólnak. Már rutinom van többféle étel gyors elkészítésében. Két hete készült: Húsleves, csirkemell torta, kukoricasaláta, szilvás gombóc és bukta.

Húsleves fácánból. 

A legutóbbi menü:  Újból kukoricasaláta, rakott tészta, csirkemáj rizzsel, töltött zsemle és rizskoch. És ami a képről lemaradt, tejszínes hagymaleves.

A múlt héten a kisebbik is elkápráztatott: tárkonyos csirkeragu cipóban. A cipó is az ő "alkotása".

Így tavasz elején, nem tudom miért, de valahogy nagyon kívánom a csokit. Eddig ez nem nagyon volt jellemző rám. Az egyik boltban akciós szaloncukrot lehetett venni, így 4 csomaggal bespájzoltam magamnak. Péntek óta egy már el is fogyott. Még jó, hogy csak én eszem!

A kisebbik inkább a gyümölcsökért van oda, így az is jut nekem.

Végül egy kedves történet arról, hogy mennyire nincs a gyerekeknek időérzékük. A múlt héten napköziztem, beszélgettünk a gyerekekkel erről-arról. Szóba került, hogy hány éves is lehetek. Válaszok: 21, 24, 32. Mondom nekik: -Gyerekek, 23 éves lányom van, lassan 25 éve tanítok.  Az újabb válasz: -Akkor 35.

Végre itt a tavasz! Egyre többet süt a nap, lassan előkerülnek a pince mélyéről a kerti bútorok és jöhet a napfürdőzés. Remélem a hétvégén már lesz benne részem.