Búcsúajándék ötletek: 3. Diplomatartó gyűrű

Miután kinyomtattam a diplomákat azon gondolkodtam, hogy milyen módon csomagoljam be azokat. Tegyem borítékba, bonbon figurába, vagy egy papírhengerbe? Aztán a "híg agyam" meg az idő adta meg a válasz a kérdésre. 

FORRÁS

FORRÁS

FORRÁS

FORRÁS

Bár rengeteg dekorgumim van, véletlenül elfelejtettem hazahozni az iskolából. A borítékkal nem is akartam foglalkozni, ugyanis ismét kevés időm volt, hogy összehozzak valamit. A szülők ugyanis szerdára meghívtak egy búcsúbuliba, így az eredeti elgondolás helyett, hogy majd csütörtökön adom át, előrehoztam az ajándékozást arra a napra. Sajnos családi elfoglaltságaim is voltak az elmúlt napokban, így nem tudtam előre készülni. 

Így arra az elhatározásra jutottam, hogy a következő kis figurákat színes rajzlapokra kinyomtatom, kinyírom, és miután az egyes részeket összeragasztom, egy vécéguriból kivágott körgyűrűre ragasztom. A diplomát feltekerve ebbe csúsztatom bele.

FORRÁS

FORRÁS

A 13 darab kb. másfél óra alatt készült el, így autóval éppen időben érkeztem az iskolába. (Jelzem a legtöbb idő az egyes részek másolásával és nyomtatásával ment el, ugyanis valamilyen oknál fogva nem úgy nyomtatta, ahogy én akartam.)

Ha tetszik az ötlet, és van legalább 2-3 óra szabadidőtök (osztálylétszámtól függően),

 készítsétek el Ti is!

Jó kreatívkodást!

Búcsúajándék ötletek: 2. Diploma

Minden tanév végén oklevelet kapnak a kitűnő-vagy jeles tanulók, akik versenyeken vettek részt, illetve  aki nem mulasztott a tanév során. De nem kap oklevelet az a gyerek, aki nem vett részt versenyen, nem volt jeles, illetve mulasztott a tanév során. Pedig ők is megérdemelnék, mert valamiben ők is jók. Négy éve ezért minden tanulónak személyre szabott oklevelet készítettem.

Így kapott oklevelet a legszebb történetmesélő, a legjobb kézügyességgel rendelkező, a legjobb sportoló, az órákon legaktívabb tanuló, a legjobb matekos, a legszebben rajzoló, aki legtöbbet fejlődött olvasásból, a legjobb magatartású lány, a legkevesebbet mulasztó, a legkitartóbb, a legjobb magatartású fiú, a legsegítőkészebb, a legszebben éneklő, a legjobb helyesírású és a legszebben olvasó. Minden gyerek "leg" volt valamiben. 

A mostani osztályomban nem tudtam ilyen oklevelet kiosztani. Most ugyanis a legtöbb gyerek mindenben "leg". Mielőtt irigyekedni kezdenétek, hogy könnyű nekem, gyorsan hozzáteszem, hogy kitűnő tanulóm csak 1 van, jeles pedig 2, de mindenki lelkiismeretesen, szorgalmasan tanult, az érdemjegyek pedig a képességeik miatt lett eltérő.

Éppen ezért most mindenki ugyanazt a "diplomát" kapta meg, ami azt igazolta, hogy a tanévben nyújtott teljesítménye miatt jogosult arra, hogy ötödikes legyen. Ez pedig feljogosítja őket arra, hogy a továbbiakban is kedvesen viselkedjenek a társaikkal, még jobb eredményeket érjenek el, legyenek lelkesek, vidámak, érdeklődőek, kreatívak.

Ha tetszik ez a fajta értékelés, készítsétek el Ti is!

Ui: A nagy érdeklődésre való tekintettel feltöltöttem a fájlt a Google Drive-ra. Elvileg innen le tudjátok tölteni: https://drive.google.com/open?id=1eCiySOrUhrOzMBdH5fd4-X3CkjUcHq4h

Ha mégsem, akkor írjatok!

Búcsúajándék ötletek: 1. Tabló

Régi jó szokásom pályafutásom kezdete óta, hogy minden tanév végén készítek valami kis ajándékot az osztályomnak, de negyedikben igyekszem valami olyat adni, amit talán többen is megőriznek. Persze régebben nehezebb dolgom volt, hiszen nem volt se számítógép, se nyomtató, de minden szeretetemet beleraktam az ajándékba, és a gyerekek tekintetéből láttam, hogy örültek neki. Sőt azt is tudom, hogy van olyan "gyerekem", akinek a mai napig megvan minden, amit kapott tőlem az évek során.

Az idén az egyik Facebook csoportban láttam meg egy tabló ötletet, gondoltam, én is készítek egy olyat, közösen a tanítványaimmal. Aztán közben változtattam rajta egy kicsit, így lett az enyém, a miénk. 

FORRÁS

Mivel az idén több hónapon keresztül foglalkoztunk Willy Foggal és társaival, gondoltam, repüljenek a gyerekek hőlégballonon. Bár én szerettem volna még néhány felhőt is feltenni, a húgom szerint úgy túl zsúfolt lett volna, így az lemaradt. Közös munka eredménye az alábbi tabló, melyet fénykép formájában mindenki megkapott tőlem a mai napon.

Ha tetszik az ötlet, készítsétek el Ti is, vagy raktározzátok el jövőre!

Jó kreatívkodást!

Origami nyuszi

A múlt hét előtt egy kis ajándékot, egy origami nyuszit kaptam az egyik tanítványomtól. A többi gyerek nagy érdeklődéssel nézte, ő pedig elmondta, hogy könnyű meghajtogatni, és szívesen megmutatja nekik, hogy hogyan is kell.  Akkor nem jutott rá idő, de megígértem neki, hogy majd a következő technikaórán elkészítjük.

Mutatta a táblánál, majd szorgalmasan járkált a gyerekek között, hogy ellenőrizze, sikerült-e mindenkinek az adott lépést meghajtania. Imádtam. Amúgy is egy tünemény, jólelkű, segítőkész kisfiú, de most új oldaláról ismertem meg. Látszott rajta, hogy mennyire komolyan veszi a feladatát, és örült, hogy mindenki rá figyelt, a gyerekek pedig tőle kérdezték, hogy jól csinálják-e. Kár, hogy most volt először ilyen alkalom, de a következő osztályomnál jobban odafigyelek majd, hogy a tanulók egymástól is tanulhassanak. 

Aztán mikor hazajöttem, gondoltam, gyorsan megmutatom nektek is a nyuszkókat, és elkezdtem olyan oldal után keresgélni, ahol fenn vannak a hajtogatás fázisai. Találtam egyet, de egy ponton eltért attól, ahogy Koppány magyarázta nekünk. Szerdán megbeszéltük, hogy másnapra viszek fényképezőgépet, és míg ő hajtogat, én fotózok. Aztán nem jött suliba, mert biciklivel borult egyet, és sajnos gipsz került a kezére. Pénteken viszont gipszes kézzel hajtogatott nekem egy nyuszit, hogy meg tudjam Nektek mutatni. Én mondtam, hogy csak magyarázzon, és valaki hajtogat, de ragaszkodott hozzá, hogy ő készítse el. Mit mondjak még? Továbbra is imádom, és sajnálom, hogy már csak egy hétig leszünk együtt. Aztán itthon észrevettem, hogy egy hajtást ellenkező oldalra végzett, mint amerre kellett volna. Ma azt a néhány lépést kijavította, így most nektek is meg tudom végre mutatni. 

És ez után a kicsit hosszúra nyúlt bevezető után jöjjenek a fotók: Négyzet alakú színes papír szükséges a hajtogatáshoz.

Munka közben, és a végeredmény:

Ha tetszik az ötlet, készítsétek el Ti is!

Jó kreatívkodást!

Kérdéskártyák az "Élőhelyünk a Föld" témához

Az elmúlt hetekben ismét túl sok feladat zajlott egyszerre, egymás mellett, után, ezért kicsit elfáradtam, így nem nagyon volt energiám a bejegyzések megírásához. De mivel ez a legjobb hely, ahol én is raktározhatom az ötleteimet anélkül, hogy az a veszély fenyegetne, hogy eltűnik, így épp itt az ideje, hogy megírjam ezt a posztot. 

Témazáró előtt akartam a gyerekekkel egy játékos ismétlést megejteni, de nem jött össze a dolog. (Állandóan az a fránya idő!!!) Most viszont itt az év végi ismétlés, és hál' Istennek időnk is van, így ehhez használtam fel az elkészített kártyákat.

Korábban már írtam, hogy nem csak környezeten  foglalkoztunk a Világegyetemmel, hanem egyéb órákon is, így például rajzórán "ufós" társasjátékot készítettünk. Minden gyerek kapott egy üres játékmezőt, amit ők tettek egyedivé. Ehhez jól jöttek most a kártyák.

A kérdéseket etikett papírra nyomtattam és egy turkálóban vett társasjáték kártyáira ragasztottam fel. Ha szörnyes mezőre lépnek a játék során, húznak egy kártyát, és válaszolnak a kérdésre. Ha tudják a választ, újra dobhatnak, ha nem, maradnak a helyükön, és a következő körben egy másik kérdésre próbálnak válaszolni. (Vagy visszalépnek az előző helyükre.)

A gyerekeknek korábban azt adtam fel házi feladatnak, hogy ők is írjanak kérdéseket, így a mai napon úgy játszottak csoportokban a társasjátékkal, hogy társaik az általuk kitalált kérdésre próbáltak válaszolni.

Mondanom sem kell, nagyon tetszett nekik a játék, bár volt olyan csapat, ahol segítenem kellett a játék során, mert ezek szerint otthon nem nagyon játszanak társassal, az iskolában pedig már régen volt, hogy játszottak, mert elfelejtették, hogy ki ki után jön, és mi a teendő az egyes mezőknél. 

Péntekre a többi témából is készülnek a kérdések, így szerintem akkor is egy hangulatos, zajos órának leszek majd szem- és fültanúja. Akkor a honfoglaló társasjátékkal fogunk csapatokban játszani, csak nem az ottani kérdésekkel, hanem a sajátunkkal.

Ha valaki hozzám hasonlóan szeretne játékosan ismételni, de nincs ideje a kártyák elkészítésére, adja meg az e-mail címét, szívesen átküldöm neki Word formátumban.

Minnie és Mickey bonbon figurák

Két éve láttam és készítettem először dekorgumiból bonbon figurákat. Tetszett az egyszerűségük, mutatósságuk, és az ötlet, hogy milyen jól elrejthetünk benne egy kis cukorkát. Mivel nem tűnt nehéznek, az akkori elsős-másodikos tanítványaimmal is elkészítettük. Bár akkor a nagy létszám miatt kétoldalú kartont használtam, raktároztam néhány ötletet, hogy egyszer dekorgumiból is készítünk majd. Aztán ez a majd csak majd maradt. Egészen mostanáig.

FORRÁS

Kb. két hete volt iskolánkban a Kicsik és nagyok kulturális hete, melynek keretében egy szerdai délután kézműveskedtünk az alsós gyerekekkel. Nem volt túl szerencsés a nap kiválasztása, mivel az osztályomban akkor volt a kompetenciamérés, így csak két tanítványom jött vissza délután. Velük készült el Mickey egér, de a héten az osztályom többi tanulójával is szeretném megcsinálni. Ők addig elkészítik Minnie-t.

Ezek voltak az inspiráló képek:

FORRÁS

FORRÁS

FORRÁS

Nem találtam olyan oldalt, ahol sablon és végeredmény, esetleg leírás együtt lett volna, de így is sikerült a megvalósítás. Ha Ti is szeretnétek elkészíteni, két dologra feltétlenül ügyeljetek: 

1. A testként szolgáló formából kisebb lyukat nyírjatok ki, mert úgy jobban mutat, és a cukorka sem "veszlik el" benne.

2. A karját vékonyabbra kell nyírni, mint ahogy a sablonon látható, hogy jól mutasson rajta a kesztyű!

Én a talprészt is nagynak találtam, ezért azt kisebbre vettem, de ha csináltok egy prototípust, úgyis meglátjátok, hogy nektek hogy tetszik jobban.

Visszatérve a délutánhoz: Bármilyen dekorgumit használhattak volna a lányok, de ők a feketére szavaztak. Íme a végeredmény:

Ha tetszik az ötlet, készítsétek el Ti is!

Jó kreatívkodást!

Dekoráció CD-ből karcolással

Két hete elkezdtem rendet rakni a holmijaim között, illetve megpróbáltam megválni néhány felesleges dologtól. Gondolom, sejtitek, hogy nem sikerült. Én ugyanis mindent elteszek, "hátha jó lesz valamire" alapon, és a sok dolog csak gyűlik, gyűlik. 

A régi cédék között szelektálva azonban jó néhányról (nagy fejtörés árán pontosan 15-ről) eldöntöttem, hogy semmi szükség rájuk. Ahelyett azonban, hogy a kukában landoltak volna, elkezdtem a Pinteresten keresgélni. Több érdekes dolgot találtam, aminél CD volt az alapanyag. De jó, hogy annyi sok kreatív ember van a világon! Már csak azt kellett eldöntenem, hogy melyiket válasszam. 1 rajzórát szántam az alkotásra, így az alábbi megoldásra esett a választásom:

FORRÁS

Mivel jártam már úgy, hogy a forrásnál megjelölt oldal eltűnt, a fázisfotókat is lementettem, biztos, ami biztos. Egyébként nagyon egyszerű az egész.

Amire szükségünk van: CD, akrilfesték, ecset,fogpiszkáló vagy bármi, amivel karcolni lehet.

1. lépés: Fessük le a cédé fényes oldalát fekete akrilfestékkel vastagon, majd hagyjuk megszáradni!

2. lépés: Ceruzával rajzoljuk elő az elkészítendő mintát!

3. lépés: Fogpiszkálóval távolítsuk el a festéket a megrajzolt helyekről, így kialakul a kép!

4. lépés: Díszítsük vele a szobát!

A gyerekek nagyon élvezték a munkát, mindenki igyekezett egyéni motívumokat kitalálni. Nagyon elégedett voltam a végeredménnyel, bár volt egy-két tanuló, aki túlzásba vitte a visszakarcolást, de nem tudtak ellenállni a lehetőségnek.

 Ha tetszik az ötlet, készítsétek el Ti is!

Jó kreatívkodást!